The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

8.

Reggel arra ébredtem, hogy Bence kiabál valakivel. Soha nem hallottam még kiabálni. Sőt ordítani..... Aztán hallottam egy másik hangot. Egy lányét.

,, Mit keres itt egy másik lány? '' - gondolkoztam. Kikeltem az ágyból és átosontam a fürdőbe, ahol bevettem a gyógyszerem és bekentem a hátam. Próbáltam mindent olyan halkan csinálni, hogy senki se hallja meg. Bence még mindig veszekedett az illetővel. Leültem a fürdőkád szélére, és onnan hallgattam őket.

-De értsd meg, hogy nem én voltam. És nem is Lilla. - mondta a női hang.

-Nem fogom megérteni. Tudom, hogy te voltál meg Lilla. Ne is tagadd. És amúgy is. Mit keresel te itt? Minek jöttél? - kérdezte Bence.

-Egyrészt azért, hogy meglátogassam Mírát. Másrészt hozzád. - szólt Kitti. Tudtam, hogy ez a liba idetolja a képét. Nem is értem, hogy miért most. Tudok járni és ő ezzel tisztában is van. Sőt még azzal is tisztában van,hogy itt van Bence. De mégis mi a bánatos lószarért jött ő ide?

-És mit akarsz te tőlem? Ja, várjunk csak! Semmit! Na most menj ki szépen az ajtón, és soha többet ne gyere be rajta, mert ismerem Mírát annyira, hogy tuti csinál valami olyat, amivel te jársz rosszul.

-Mégis mit csinálna az a kis szajha? El van törve a gerince. Még a lovagláshoz is béna. Nem is értem, hogy jöhettél össze vele. Egy kis senki.

-Na ide figyelj Kitti! Ha még egyszer azt mondod a barátnőmre, hogy szajha és nem ért a lovagláshoz, akkor én komolyan mondom, hogy szólok a nagyidnak és elintézem, hogy soha, de soha ne legyél Míra közelében. De még csak a falu közelében sem.

-Jajj a kicsi Bence próbál kemény lenni. Hát ez nagyon aranyos. - mondta gúnyos hangsúllyal Kitti. Bence nagyon cuki volt, hogy próbált megvédeni, de úgy éreztem, ezt már nekem kell megoldanom. Magamra kaptam valami ruhát és lementem a lépcsőn. A konyhában voltak ezért nem látták, hogy lejöttem. Kitti arcán meglepődöttséget láttam, Bencéén pedig mérhetetlen dühöt.

-Hagyd csak Bence. - mondtam, mire mindketten odafordultak. Bencéhez léptem, jó hosszan megcsókoltam, utána pedig Kitti felé fordultam. - Tehát Kitti. Azt mondod, hogy nem te vagy a felelős a gerincrepedésem miatt. És nem is a kis barátnőd.

-Szia Míra! Jobban vagy? Hoztam neked levest. - nyújtott felém egy szatyrot amiben~ezek szerint~leves volt.

-Kitti ne jópofizz itt nekem! Tudom, hogy miattatok bénultam le majdnem. És azt is tudom, hogy Bencéért csináltátok. Annyira szeretitek, hogy észre sem veszitek azt, ha Bencének sokak vagytok. Vagyis inkább csak te. Lillát nem tudom. Sajnálom Kitti, de én szeretem Bencét és nem szeretném elveszíteni. Ahogy az életemet is szeretem. Ha meghaltam volna miattad akkor ugye tudod, hogy azzal csak ártottál volna Bencének. Semmivel sem lett volna jobb neki, ha már nem vagyok. Sőt csak rosszabb lett volna. - reméltem, hogy Bence is így gondolja így hátranéztem rá és erre ő bólintott egyet Kitti irányába, jelezve ezzel, hogy egyetért velem. - Annyira önző vagy. Nem is hiszem el. Te és a kis barátnőd nem azért szeretitek Bencét, mert jól énekel meg iszonyatosan tehetséges hanem, mert jól néz ki. Ti a külseje miatt szeretitek. Sajnálom, hogy erre én döbbentelek rá titeket, de ez az igazság. És ahogy már Bence is mondta, ott az ajtó. Menj ki rajta és soha többé ne gyere vissza. Szia! - köszöntem neki gúnyosan, majd intettem. Kitti kiviharzott a házból, becsapva maga után az ajtót. Leültem az egyik székre és a tenyerembe temettem az arcom. Bence leült mellém.

-Jól vagy? - kérdezte. Nem akartam neki hazudni.
-Nem. - mondtam halkan. - Tudod...belegondolni abba, hogy Kitti miatt tényleg majdnem meghaltam......olyan, mint rádöbbenni arra, hogy nincs apám. És belegondolni abba, hogy Kitti ezt azért tette, mert szerelmes beléd.....olyan,mint....., mint nem is tudom. Egyszerűen csak szar.

-Míra ugye tudod, hogy én csak téged szeretlek és más lány szóba sem jöhet és....

-Bence! - néztem fel ezzel megszakítva őt a mondandójában. - Tudom. És nem tudom elégszer megköszönni. De lehetne, hogy most egy kicsit ~úgy tényleg igazán~ nem törődnénk a rajongóiddal. Meg a gerincemmel. Csak egymással. Nem azt mondom, hogy most akkor menjünk randizni vagy ilyesmi, csak mondjuk nézzünk meg egy filmet vagy menjünk el sétálni. Na mit szólsz hozzá? - kérdeztem félve. Bence csak mosolygott. Nem szólt semmit. Felállt az asztaltól, hozott nekem egy kávét meg reggelit, visszaült és pár perc elteltével megszólalt.
-Én örülnék neki! - monda majd hozzám hajolt és megcsókolt. Az elmúlt három hétben amióta Bence bevallotta nekem, hogy szeret, most először éreztem magam igazán boldognak. Most tudatosult bennem, hogy Bence tényleg szeret. Olyan érzés volt, amit még soha nem éreztem senki iránt. Ilyen szerelmesnek lenni. Néha boldog, néha szomorú, néha üres, néha izgalmas, néha szép, néha ronda. De összeségében a világon a legcsodálatosabb érzés.

Bencével eltávolodtunk egymástól. Szerényen rámosolyogtam, majd megittam a kávém és megettem a reggelim. A gyógyszer hatott, így már nem fájt a hátam. Amikor mentem felfelé a lépcsőn észrevettem, hogy nem a saját pólóm van rajtam. A nagy kapkodásban biztos Bence pólóját kaptam magamra. Hupsz...na nem baj! Bementem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót és felvettem egy fekete szoknyát, meg egy fehér felsőt, kiegészítésnek pedig a bordó Vansemet. Lementem Bencéhez, aki a kanapén ült és éppen egy filmet indított el. Lehuppantam mellé, a vállára hajtottam a fejem és vártam a film kezdetét.
Hacksaw Ridge. Bence kedvenc filmje. Soha nem láttam még, de amióta tudom, hogy ez Bence kedvenc filmje, azóta meg szeretném nézni. És most a legjobb emberrel nézem meg.

2 óra elteltével.. Vége lett a filmnek és nagyon jó volt. Kikapcsoltuk a TV-t és úgy döntöttünk, hogy sütünk palacsintát. Spontán jött az ötlet nálam. Bence szeretett volna segíteni, de mondtam neki, hogy nem kell segítség, menjen csak vissza tévézni. Visszament a nappaliba.
20 perc múlva készen lettem a palacsintákkal és vittem Bencének belőle. Valami sorozat ment a tévében és miközben ettünk éppen azt néztük, ahogy a sorozatban lévő szereplők költöznek. Miután megettük a palacsintát~a maradékot beraktam a hűtőbe~úgy gondoltuk eléggé lehűlt már az idő kint, menjünk el sétálni. Bence is felvette a cipőjét és elindultunk. Megfogtam Bence kezét és úgy sétáltunk az út közepén. Errefelé nem nagyon járnak autók,ha igen akkor is csak azért, hogy meglátogassák az idős hozzátartozóikat vagy, hogy rendet tegyenek a hétvégi házukban. Egy nagyon kicsi faluban, ahol nagyon kevesen laknak, az ember azt gondolná nyugalom van. De kicsit sem. Velem azóta, amióta itt van Bence mindig történik valami. Ha anya mindenről tudna, szerintem szívbajt kapna. Még jó, hogy a nagyi fedez. Bár anya tud Bencéről meg arról is, hogy itt van, de a gerincemről csak a nagyi tud meg a húgom, ugyanis eléggé meglepődött amikor Bence ment elé a táskájával és nem én. Rögtön kaptam tőle egy üzenetet, hogy most komolyan itt van nálunk Búzás Bence és én nem szólok neki azonnal?. Erre én magyarázkodhattam, hogy nem akartam zavarni meg, hogy akartam szólni csak kiment a fejemből, de ha valakinek is elmeri mondani, hogy nálunk van Bence akkor kinyírom. Kért Bencétől egy aláírást meg képet(amit kiposztolt instára) és tartotta a száját. A húgom mindig is nagyon jó gyerek volt. Ellenben a nővéremmel. Ő folyamat bulizott, későn járt haza, anyának pedig az idegeire ment. Komoly lány a nővérem meg okos is, csak megéli, hogy fiatal.

Bencével lassan sétáltunk a gondolatainkba merülve. Próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de nem ment. Teljesen érzelemmentes volt. Egyszer csak megszólalt a mobilja. Az anyukája kereste.
-Nem baj ha..? - kérdezte.
-Nem dehogy, csak forduljunk vissza mert ránk fog sötétedni. - válaszoltam. Bence felvette a telefont, miközben visszafordultunk. Csendben sétáltam mellette és hallgattam mit mond az anyukájának. Természetesen első körben kikérdezte Bencét rólam. Aztán pedig jött az, hogy meséljen mi újság vele. Bence elmesélt mindent, ami az utóbbi időben történt. Hamar befejezte a beszélgetést, mert volt egy másik bejövő hívása is. Csodálkoztam rajta, mert a hívó nem más volt, mint Latyák. Amióta Bence itt van soha nem hívta fel telefonon. Mindennap beszéltek Messengeren, de telón egyszer sem. Nyár utólsó heteiben voltunk éppen ideje volt L. Bencének felhívnia B. Bencét. B. Bence felvette.

-Helló Bence! Mi a helyzet? Hogy vagytok Lilivel? Mit csináltatok ma? - kérdezte. Bence arckifejezése a vidámból átváltott szomorúba.

Már régen hazaértünk, de Bence és Bencus(Latyák) még mindig beszéltek. Bencét már a sírás kerülgette. El-el csukló hangján hallani lehetett,hogy valami nincs rendben. Miután letette a telefont hozzám fordult.
-Míra baj van...