The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

17.

10.25. Péntek(még mindig)

A koncertnek vége lett. Bencéék nagyon ügyesek voltak. Lilivel állva tapsoltunk. A tömeg elindult kifelé,mivel a koncert után közönségtalálkozó is lesz. Lilivel mi is elindultunk kifelé, de mi a fiúkkal mentünk. Végig ott voltunk mellettük a dedikáláson. Sokan kértek tőlünk is képet, meg aláírást. Mindenki nagyon aranyos volt. Valaki hozott ajándékot is. Borzasztó, hogy mennyire figyelmesek és számomra felfoghatatlan, hogy mennyire édesek. Sorra jöttek az emberek és már kezdtek elfogyni, amikor megérkezett a három 11.-es csaj. Ők voltak az utolsók. Hallottam róluk pár dolgot az utóbbi időben. Elég durva dolgokat csináltak. Főleg a szőke, Adeodáta(komolyan ez a neve). 17 éves és mindig is elkényeztetett kis (megpróbálom magam szépen kifejezni) testi szolgáltatásokat nyújtó,nőnemű lény volt, aki él a saját kis rózsaszín világába és nem törődik senkivel. Az imént is ez történt, ugyanis az zökkentett vissza a való életbe, hogy Lili megrázza a karomat. Ránéztem, majd arra, amerre mutat. Ezt nem hiszem el. Komolyan nem hiszem el. Az alábbi szituáció zajlott le:

-Míra! Hallod! Míííraaa!!! - kiabált Lili az arcomba.

-Igen? Bocsi elgondol.... - néztem el oldalra. Rögtön elakadt a szavam, amikor megláttam, hogy mi történik. Adeodáta és Bence csókolóztak. Bence rögtön ellökte magától, mire a lány ismét megpróbálkozott az előbbi mutatványával. Latyák szaladt a securityhez, de nem járt sok sikerrel, ugyanis a barna hajú lány~azt hiszem Hajni~megakadályozta benne. Ekkor Lili futott és mivel a vörös csaj éppen hozzám jött képet kérni,ő járt csak sikerrel. (Egyébként a vöröset Hannának hívják) Mire Hannának sikerült egy tökéletes képet csinálnia, addigra ideértek a securitysek, akik leszedték Adeotátát Bencéről és a barátnőivel együtt, kidobták őket a helyszínről. Odaszaladtam Bencéhez. Latyák és Lili csak néztek minket.

-Bence jól vagy? - kérdeztem. Nem válaszolt, csak bólogatott.
,,-Vajon megijedt? Vagy csak elfáradt? Mi lehet a baja? ". Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben.

-Gyere, menjünk! - húzott el Bence az ajtó felé. Próbáltam megfogni a kezét, beszélgetést kezdeményezni, de nem sikerült. Bence teljesen megnémult. Tudtam, hogy régebben sok csaj dobta, meg lerombolták az önbizalmát és egyéb ilyen dolgok. Rajtam kívül viszont komoly kapcsolata még nem volt.
Csak sétáltunk a folyósón, a kis szoba felé, ahol Bence cuccai voltak. Ránéztem, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. Közömbös volt. Az enyém viszont nem. Közel sem. Tele voltam aggodalommal, szomorúsággal és dühvel. Aggódtam, mert Bence túl szótlan volt. Szomorú voltam, mert felkészültem a legrosszabbra. Arra, hogy Bence szakít velem. És....végül dühvel, mert Adeodáta megcsókolta azt a fiút, akit életemben először őszintén szeretek. Aki mindennél jobban fontosabb az életemben. Aki miatt sokkal több ellenséget szereztem és sokkal több rajongót is. Aki gyökerestül megváltoztatta az életem.

Bementünk a szobába és én rögtön becsuktam az ajtót.

-Bence! - szóltam hangosan, mire Bence felkapta a fejét és rám nézett. - Figyelj! Nem tudom, hogy mi játszódik le benned most, de szeretném, ha elmondanád. Hátha tudok segíteni. Kérlek!

-Jó. - mondta Bence, majd leült a kanapéra. Odahuppantam mellé törökülésbe és rátettem a kezem a karjára.

-Mire vagy kíváncsi? - kérdezte Bence.

-Mindenre.

-Akkor kezdjük ott, hogy ismered ezeket a lányokat?

-Ami azt illeti nem. Találkoztam velük, sőt egy érdekes beszélgetést is folytattam a szőkével.

-Értem. Tehát nem ismered őket, de beszéltél-és egy suliba is jársz velük.

-Igen, de Bence térj a lényegre!

-Jó, jó. Ne állj szóba velük!

-Jó, de elkezdenéd?

-Igen. Annyi a lényeg, hogy ez engem váratlanul ért. Soha nem gondoltam volna, hogy ez valamikor is megtörténhet....-kezdte Bence. 3 órán keresztül csak beszélt. Mindenről, ami nyomta a szívét. Lili írt, hogy hol vagyunk, én pedig mondtam neki, hogy Bencével beszélek. Erre ő, hogy oké, de siessünk, mert menni kéne.

-Bence!

-Igen?

-Figyelj.....nem szeretnél itt maradni nálunk? Beszélhetünk amennyit csak szeretnél, de Lili írt, hogy menni kéne. Szóval gyere pakoljunk össze!

-Szívesen maradok, de csak, ha nem gond.

-Dehogy gond. Téged mindig szívesen látunk.

-Akkor felőlem mehetünk. - mondta Bence. Felkaptam a kabátom és a táskám, majd egyből kint is teremtünk a kocsiban. Egész úton csend volt. Mikor odaértünk a házunk elé, elköszöntünk Bencustól és Lilitől, mert ők már ma, viszont Bence csak holnap megy haza. Bementünk a házba. Mindenki aludt már. Felszaladtunk az emeletre és becsuktam magunk után a szobámat. Leültünk az ágyamra. Egy darabig meg sem szólaltunk,csak bámultunk egymásra.

-Szóval,hogy volt tovább?-törtem meg a csendet.

-Ja,igen. Tehát ugye...-és mesélt. Sokat. Nagyon sokat. Mikor végzett rám nézett.

-Na mit szólsz?-kérdezte.

-Erre nem tudok mit mondani.Volt olyan rész,amikor majdnem sírtam. Bence én....én soha nem gondoltam volna,hogy neked ilyen életed volt. Ez szörnyű lehetett. Nem szeretnélek cserbenhagyni. Semmikor. Bármilyen akadály ellenére sem. -mondtam. Bence megcsókolt. Miután sikeresen elszakadtunk egymástól,szóltam,hogy megyek fürdeni,ha ő is akar akkor tudja,hogy merre van lent. Mivel már mindenki aludt,halkan lezuhanyoztam és pizsibe öltöztem. Visszamentem a szobába. Bence az ágyamon ült és engem bámult. Vagyis a pizsamámat,aminek a nadrágja eléggé rövid volt és lovak díszelegtek rajta,a felsőjén pedig egy unikornis volt. 

-Igen tudom. Olyan,mint egy 5 évesnek. Mondjuk,ami azt illeti...a nadrágom kb. 5 éves korom óta megvan. De a felsőt csak tavaly vettem.-magyarázkodtam Bencének.Nem szólt semmit,csak odahúzott magához és megcsókolt. Miután elengedtük egymást lefeküdtünk aludni(igen egy ágyba). Bence átölelte a derekamat és addig simogatta a fejemet,amíg el nem aludtam.