The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

10.

-Míra baj van!Bencét megtalálták a rajongók és nem hagyják békén. Ma kijelentkeztek a szállodából,hogy átmenjenek egy másik helyre. Mi lesz ha engem is megtalálnak?-kérdezte aggódva. Nem tudtam mit mondani neki. Fent állt a veszélye annak,hogy megtalálják. Főleg most,hogy Kitti eléggé haragszik rám. Féltem,hogy tényleg megtörténik. Mit mondhattam volna Bencének? Hogy ,,nyugi ura vagyok a helyzetnek?" Vagy,,nem fog ilyesmi történni?" Egyik sem volt  igaz. Megrepedt gerinccel és teljesen összetört lelki állapottal,nem tudtam mit csinálni. Úgy éreztem,hogy nincs magánéletünk. A rajongóink nem elégszenek meg ennyivel. Nekik több kell. Annyi amennyit egyikünk sem tud adni. Csak álltam szótlanul az előszoba közepén. Hirtelen kitört belőlem a sírás. Lerogytam a földre. Fájt a gerincem,a lábaim és a szívem. Összetört bennem valami,amit nem biztos,hogy meg lehet ragasztani.Bence odajött mellém és megsimogatta a hajam. Magához húzva jó szorosan megölelt. Nem érdekelt semmi. Az,hogy fáj a hátam a legkisebb gondom volt. Nem szerettem volna elengedni Bencét. Jelenleg ő volt az életem. Segített mindenben. Megetette a lovakat,elment a nagyihoz kajáért,csinált reggelit. Amikor megismertem ezt az egyet nem gondoltam volna róla,hogy,ha szeret akkor ennyire tud szeretni. Hirtelen annyira szerencsésnek éreztem magam Bence miatt. Nem tudom,hogy eddig miért csak játszadoztak vele a lányok. Egy ilyen fiút meg kell becsülni,nem lehet csak úgy eldobni. 

Abbahagytam a sírást,elengedtem Bencét. Felálltam a földről. Levettem a cipőmet és felmentem a szobámba. Bence lent maradt filmet nézni,ezért úgy gondoltam,hogy lezuhanyozok és alszom. Éppen mentem volna a fürdőbe,amikor elkezdett csörögni a telefonom. A húgom volt az. 

-Szia! Na mi a helyzet? Hogyhogy hívsz? Milyen a tábor?-kérdezgettem.

-Szia! Minden rendben,a tábor tök jó,viszont van egy kis gond!-mondta.

-Mi a baj?

-Kiposztoltam a képet,amin Bencével vagyok. És mindenki aki látta,azt kérdezgeti tőlem,hogy hol találkoztam vele. És nem tudom mit mondjak. 2 percenként kapom az üzeneteket. Míra kérlek segíts!

-Nem tudok mit mondani. Mond azt,hogy egy régebbi kép és,hogy egy koncerten találkoztál vele. Vagy,hogy amikor átszálltál egy másik vonatra akkor ő is ott volt és kértél tőle egy képet. Találj ki valamit. Kreatív lány vagy.

-Igen kreatív lány vagyok,de.....de nem szeretnék hazudni. 

-Ez nem hazugság. Csak egy kis füllentés. Nem ugyanaz a kettő. Viszont én most megyek,mert már kezd fájni a hátam és fáradt is vagyok. Írj,ha van valami. Puszi! Szia!-köszöntem el tőle.

-Jó.Szia!-mondta,majd letette a telefont.Megindultam a fürdő felé. Lezuhanyoztam és ugyanaz az unalmas rutin a hátammal.Bementem a szobába és lefeküdtem az ágyamra. Bence valószínűleg még tévét nézett. Gondoltam ránézek a közösségikre,de 32 új üzenetem jött a húgomtól. Elolvastam mindegyiket(lusta vagyok 32 üzenetet leírni szóval csak párat idézek)

,,Míra nem jött be a terved"

,,Nem hiszik el."

,,Csak néhányan vették be."

,,Na jó elég sokan, de a többség még mindig nem hiszi el"

,,Mit csináljak?"

Nem tudtam mit írni neki. Mondja el őszintén? Áhh,nem. Akkor csak rosszabb lenne. Mondja azt,hogy a nővérével jár? Akkor mindenki kitalálná,hogy itt van. Ha ezeket nem mondhatja akkor mit? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Felléptem instára,ahol 99 új üzenetem volt. Egyiket sem nyitottam meg. Nem is olvastam el őket. Görgettem-görgettem,majd miután az elmúlt 2 nap összes bejegyzését megnéztem átmentem a storykra. Rengeteg volt belőle szóval gyorsan végigmentem rajtuk,csakhogy megakadt a szemem az egyiken. Meg voltam jelölve benne. A story az alábbiakat tartalmazta:

,,Sziasztok drága követőim! Nagyon sokan kérdezitek,hogy ismerem-e Búzás Bence barátnőjét. Természetesen igen. Sőt azt is tudom,hogy hol lakik. Mindent leírok róla,ami számotokra fontos lehet,ugyanis régebben legjobb barátnők voltunk. Tehát itt van róla pár infó:"

Nem hittem a szememnek. Hogy lehet,hogy Kitti mindent leírt rólam? 2000 követője és 3000-nél többen nézik a napját. Most a sok Bence fan tudja,hogy hol lakom,mi a nevem és még egyéb,felesleges infók rólam. Letettem a telefonomat és gondolkodtam egy darabig,aztán elaludtam. 

Másnap reggelre a 99 üzenetemből 500 lett. Bencét nem láttam a szobámban és a fürdőben sem találtam. Lementem a nappaliba és ott sem volt. Át a konyhába. Ott sem. Éppen mentem volna ki a konyhából,amikor megláttam,hogy Kitti és Lilla itt sétál az utcában. Nem néztek be az udvarra, de még csak a házat sem nézték meg. Egymás felé fordulva beszélgettek. Bence éppen jött befelé. Nem tudta, hogy van egy hátsó ajtó is szóval elöl jött be. Abban a pillanatban, hogy belépett az ajtón megszólítottam.

-Bence! Ezek mit keresnek itt? - kérdeztem suttogva(nem tudom miért suttogtam).

-Nem tudom. Miért viselkedsz ilyen furán? - Bence félve érdeklődött. Elővettem a mobilom és megmutattam neki Kitti történetét. Bence csodálkozva olvasta. Visszaadta a telefonom. Nem tudta mit reagáljon. Főzött nekem egy kávét és odaadta.

-Köszi. Na mit szólsz Kitti storyához? Nagyon beteg mi? - kérdeztem.

-Eléggé. Nem tudok mit mondani. Rengetegen látták az már biztos. Ezzel már nem tudsz mit kezdeni.

-Tudom. És nem is biztos, hogy szeretnék. Megtudták, hogy hol lakom, mi a nevem, de azt nem tudják,hogy te is itt vagy. És ha vigyázunk arra, hogy ez így is maradjon akkor Kitti ellen tudjuk fordítani az egészet.

-Mármint hogy érted?

-Úgy Bence, hogy, ha azt hiszik, hogy Kitti nem mondott igazat. Akkor őt fogják megutálni. Mondjuk ennek eléggé hosszú átfutási ideje lenne és már a nyár utolsó hetében vagyunk és ajj. Utálom ezt a csajt. A nagymamája kedves, de... Ez az! Bence! A nagymamája! Szóljunk neki.

-És mit mondjunk neki? Hogy tök bunkó az unokája és tiltsa el a telefonjától vagy mi? Míra ne szórakozz már! Kitti nagymamája 80 éves. Szegény azt sem tudja mi az az Instagram. Hogyan tiltaná el Kittit tőle, ha..... Várjunk csak. Azt hiszem tudom mit akasz mondani. Ha a nyár utolsó hetében vagyunk akkor Kittinek lehet, hogy ez az utolsó napja itt. És ha ez az utolsó napja akkor nem tudhatja mi folyik körülötted. Igaz?

-Hát valami ilyesmi igen. Jesszus, inkább ne is emlegessük a nyár utolsó hetét. Pár nap van vissza belőle és kezdődik a suli, anya meg a húgom hazajön, te pedig....te pedig?

-Én pedig hazamegyek. Akármennyire is szeretnék maradni nem maradhatok. Nekem is suli, meg a szüleimnek is hiányoznék. És amúgy sem maradhatok a nyakatokon.

-Mikor mész? - kérdeztem félve.

-Holnap után jön értem Bence meg Lili. Ha szeretnéd még megismerheted őket, mert megyünk be a városba és azt szeretném ha te is jönnél. Na mit szólsz?

-Benne vagyok. Annyira fogsz hiányozni. El sem tudod hinni mennyire.

-Te is nekem. De amint lesz rá lehetőség találkozzunk. És létezik távkapcsolat.

-Igen,létezik... - mondtam szomorúan. Bele sem mertem gondolni, hogy Bencével nem vagyunk minden nap együtt. Nem együtt kelünk fel és nem együtt fekszünk le. Nincsenek közös programjaink, mint például a lovazás vagy filmnézés. Nem tudom majd megfogni a kezét, ha sétálok. Ha éjjel félek nem ad majd biztonságot, ahogy ott fekszik a másik ágyon. Nem ad biztonságot, ha félek este egyedül hazamenni. Nem ad egy puszit minden reggel. Nem főz kávét meg reggelit. Nem jön velem este 9-kor a városba, hogy igyunk egy kávét. Nem ölel át, amikor alszom. Nem lesz itt. Távol lesz tőlem több, mint 200 km-el arrébb. Kevesebbet tudunk majd találkozni.
A gondolatmenetemet a csengő szakította meg. Kinéztem az ablakon és rögtön odahívtam Bencét aki a kanapén ülve tévézett. Odasétált mellém és velem együtt bámult ki az ablakon. Nem hittünk a szemünknek ugyanis a látvány ami fogadott...