The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

21.

12.11.Szerda

Amióta Bence szakított velem nem történt különösen semmi az életemben. Teljesen meggyógyultam,visszatértem a suliba,ahol ma van az utolsó napom,mert magántanuló leszek. Már alig vártam. A betegségem óta anya eldöntötte,hogy jobb lenne nem visszamenni,egy olyan környezetbe,ahol csak a negatív dolgokat kapom. Vizsgákra be kell mennem,de tanulni itthon fogok. Amikor majd elkezdődik a lovazós szezon,akkor nekem lesz ezerszer könnyebb. Tehát ma be kell mennem,elintézni a papírokat. Reggel,amikor felkeltem,csak a szokásos rutinomat végeztem el. Anya itthon volt,hogy el tudjon velem jönni a suliba. Nem indultunk túl korán. 9 órára kellett bemenni. A húgomat elvittük a sulijába és onnan mentünk az én isimbe. Felrohantunk a lépcsőn az igazgatóhoz.

-Jó napot kívánok! -szólt az igazgató,amikor meglátott minket az ajtóban. - Jöjjenek csak be!

- Jó napot! -köszönt anya,amikor bement. Becsukta maga után az ajtót. Én nem mentem be a diri nénihez. Ültem az igazgatóság előtt és vártam,hogy anya kijöjjön. Amikor nyílt az ajtó rögtön felpattantam. Anyu lépett ki rajta egy papírral a kezében.

- Míra megvan! - mondta,hatalmas boldogsággal. Eléggé fura lehet,hogy az anyukám örül annak,hogy magántanuló leszek,de az ő ötlete volt. Nekem nem is volt beleszólásom. Szerettem volna maradni,de végülis én is jobbnak láttam,ha nem teszem. Kiértünk a suli kapuján.  Beültünk anya kocsijába és haza hajtottunk.Otthon nem volt különös dolgunk,ezért anya leült TV-t nézni,én pedig úgy döntöttem,hogy elmegyek sétálni. Ki kell szellőztetnem a fejem. Mírát befogtam és egy kicsit lemozgattam. Őt is viszem magammal. Nem nyergeltem fel. Nem szerettem volna felülni rá. Volt hó és féltem,hogy megcsúszunk. Meg amúgy sem szabad a tüdőmet erőltetnem. Séta közben nem történt semmi érdekes. Megpróbáltam nem Bencére gondolni,de nem ment. Karácsonyig egy koncertjük sem lesz. Csak utána. Valószínűleg nincs több Stolen koncert. Nincs több utazgatás. Nincs ottalvás. Nincs több közönségtalálkozó,több fotó vagy éppen aláírás. Nincsenek rajongók,akik meg akarnak ölelni vagy ajándékot adnak. Persze,ha felismernek az utcán akkor odajönnek,de nem nagyon mászkálok sehová. Ennyi volt. Nem volt hosszú idő,de úgy tűnik ennyi járt nekem. Ez egy korszak volt,aminek vége lett. 33 napja és 9 órája. Ha valaki azt mondta volna nekem tavaly,hogy Míra te együtt leszel Búzás Bencével és a világon mindennél jobban fog szeretni,akkor valószínű,hogy a képébe röhögtem volna. Most pedig ott tartok,hogy szakítottunk. Volt,nincs a kapcsolatom Bencével. Tökéletes volt,de már eltűnt. Könnyes szemekkel néztem végig,ahogyan kisétál az életemből. Azt mondta,hogy csak miattam teszi. Hogy az én érdekemben. Vajon mit akart ezzel üzenni? Rengeteg olyan kérdést kaptam még ennek az egésznek az elején,hogy mi tetszik nekem Bencében,hogy mi fogott meg benne. Nekem erre csak annyi volt a válaszom,hogy a személyisége. De ez tényleg igaz lenne? Hát nem. Belegondolva ugyan az fogott meg Bencében,mint az összes többi lányt. Hogy helyes,zenél és híres. Lehet,hogy akkor nem tűnt fel vagy csak ezt akartam bemesélni magamnak,de nem volt igaz. Bencét a személyisége miatt IS szerettem. Nem csak azért. Nagyon rossz érzés bevallani magamnak ezt,de így van. Azon kívül,hogy helyes,zenél,híres és nagyon jó a személyisége,az tetszett benne,hogy egyenes. De,hogy mit is akart üzenni azzal,hogy csak az én érdekemben tette amit tett,azt nem tudom. 

Mírával vissza értünk. Bevittem a helyére és bementem a lakásba. Nagyon elment az idő. Laura már itthon volt,anya pedig befejezte a tévézést. Felmentem az emeletre és lezuhanyoztam. Átsétáltam a szobámba és sorozatot néztem. 11 körül elnyomott az álom.