The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

4.

Bence végig csendben ült és bámult maga elé. Egy darabig vizslattam aztán megtörtem a csendet.
-Baj van? - kérdeztem.
-Nem semmi csak félek, hogy felismernek és bajba sodorlak téged is.
-Bence figyelj.-kezdtem. - Engem nem érdekelnek a rajongóid addig amíg nem a házamnál tömörülnek vagy hívogatnak telefonon engem. Vagy téged. De mondjuk azt kétlem, hogy meglenne nekik a telefonszámod. Na mindegy. Szóval nem érdekel mi fog történni bent a városban. Ma bemegyünk és max olyan helyre megyünk sétálni, ahol nem nagyon járnak emberek. Vagy csak szimplán elvegyülünk a tömegben. Beülünk fagyizni valahova és ott talán nem vesznek észre. Majd háttal ülsz az ajtónak vagy nem tom. Kitaláljuk. Én kimentelek a rajongóidtól. Csak nyugi.
-Köszönöm. De azért remélem nem leszel agresszív, mint tegnap reggel. Akkor tuti nem fognak kedvelni.
-Nem is kell hogy kedveljenek. Nyugodtan féljenek tőlem. - Bence csak mosolygott, nem szólt semmit.

Beérkezett a busz a pályaudvarra. Bencével leszálltunk majd elindultunk a tér felé. Rengetegen voltak kint az utcákon és sétáltak. Egész kellemes idő volt. Egy fagyizó felé vettük az irányt. Nem sétáltunk túl gyorsan, de nem is nevezném andalgásnak. Inkább csak olyan nyugis séta volt. Bencét folyamatosan kérdezgettem mindenféléről, hogy eltereljem a figyelmét. Sikerrel jártam, mert mire odaértünk a fagyizóhoz Bence magától beszélt. Ismét sok storyt hallottam Latyákról meg az Xfaktorról. Továbbra is jófejnek nyilvánítom Latyákot.

Bencével leültünk egy asztalhoz~végül kávézóba mentünk~és vártuk, hogy a pincér kihozza a rendelést. Mindketten kávét kértünk. (Igen ez ilyen későn nem jó, de egyszer élünk nem? Hát akkor használjuk ki.) Tehát folyamatosan beszélgettünk. Bence már nem volt stresszes és nem is izgult. Szabad volt mint mielőtt eljöttünk otthonról. Jó volt ilyennek látni. Szeretem Bencét és nem szeretném, ha miattam érezné magát rosszul. Mit nekem kis rajongó 10 évesek. Annyi pofont és mély sebet kaptam az élettől, hogy nem is érzem meg ezeknek a kislányoknak a haragját. Nekem bárki bármit mondhat, Bencét akkor sem adom és nem hagyom, hogy elvegyék tőlem. Nem hagyom, hogy zaklassák. Hogy zaklassanak minket.
-és akkor jött az az ötletünk, hogy alapítunk egy bandát, aminek a neve lehetne Stolen Beat. Míra figyelsz? - kérdezte Bence.
-Igen bocsi, csak elgondolkodtam.
-Min gondolkodtál?
-Semmi érdekes. Nézd itt van a kávénk. Köszönjük szépen. - köszöntem meg illedelmesen a pincérnek. Bence nem volt nagyon kávézós viszont én imádtam és hozzászoktattam Bencét is ahhoz, hogy minden reggel kávé. Nálam így megy ez 12 éves korom óta. És Bence is hozzászokott már.
Tehát folytatta tovább a mesélést.

Időközben megittuk a kávét és fizettünk. Kellően felpörögtünk és éhesek is lettünk, szóval vettünk fagyit. Sétáltunk az egyik sétalós utcában amikor a következő jelenet zajlott le, ezzel a párbeszéddel:
-Most mesélj te magadról. - kért Bence.
-Tóth Míra vagyok 15 éves, szeretem az állatokat, lovagolok.
-Ezt már tudom. Valami olyat amit nem tudok. Mondjuk mesélhetnél a húgodról. Róla keveset hallottam. - mondta.
-A húgom 13 éves és.. - szakadtam meg a beszédben, mivel 2 tizenéves lány őrültem sikoltozni kezdett amikor meglátták Bencét. Rögtön odaszaladtak hozzánk és képet meg aláírást kértek Bencétől. Az egyik meg is ölelte és úgy tűnt nagyon nem akarja elengedni. Bence kezdte magát kínosan érezni ezért gondoltam kimentem a lány karjai közül. Közelebb léptem hozzá, mire Bence egyik kezével átkarolta a derekamat, másikkal pedig még mindig a lányt fogta. Mikor már teljesen hozzásimultam Bencéhez a lány elengedte. Egymásra néztek a barátnőjével és tökéletesen egyszerre megkérdezték.
-Ti jártok?
-Mi.. - kezdtem,de megint félbe kellett hagynom, mert olyan dolog történt amit a legmerészebb álmaimban sem mertem álmodni. Bence egy hirtelen mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Természetesen viszonoztam a csókját. Mikor elszakadtunk egymástól a két lány úgy állt ott, mint a sóbálvány. Teljesen ledermedtek és a szájuk is tátva maradt.
-Igen, mi járunk. - felelt Bence a lányok kérdésére. Bence az ujjait az enyémekre kulcsolta és elhúzott a lányok elől. Mikor látókörön kívül kerültünk rákérdeztem Bencénél.
-Szóval akkor mi most járunk?
-Nem csak viccból csókoltalak meg és fogtam meg a kezed.
-Igen én is így gondolom. - mondtam remegő hangon.
-Míra viccelsz ugye? Neked nem volt teljesen nyilvánvaló, hogy az első pillanattól kezdve tetszettél? És ahogy észrevettem én is neked.
-Igen jól gondolod. Amikor egyre többet kezdtünk beszélgetni akkor nagyon megszerettelek, csak féltem, hogy mit mondanál, ha bevallanám szeretlek. De mostmár nem félek kimondani. Búzás Bence. Te az első pillanattól kezdve szimpi voltál nekem és szeretlek. És szeretném, ha együtt lennénk. Örökre. - mondtam. Kicsit fura volt, hogy én mondom ki először és nem Bence, de ezután a kis akció után nem is kellett több. Búzás Bence hivatalosan is a barátom volt. Menthetetlenül beleszerettem és ő is belém. Furcsa, de jó volt látni a kislányok arcán lévő meglepődöttséget keveredni a szomorúsággal.

Bencével hazafelé vettük az irányt. Felültünk egy buszra és 10 perc múlva otthon is voltunk. Egy üzenet volt az asztalon a nagyitól. Az volt benne, hogy itt járt és hozott nekem ennivalót, hogy ne haljak éhen és, hogy sajnálja, hogy nem tudott találkozni a kis vendégemmel.
Először meglepődtem ezen a mondatom aztán gondolom a nagyi látta, hogy rajtam kívül más cuccai is vannak a házban.

Bencével késő estig filmeztünk. Miután mindeketten nagyon fáradtak voltunk, ezért felmentünk aludni. Mindketten lefeküdtünk a saját ágyunkra, de fél perc múlva rájöttünk, hogy egyikünk párnája sem kényelmes. Nekem Bence válla kellett, Bencének pedig az én ágyamon lévő párnák, ezért átjött hozzám és együtt aludtunk. Életemben először aludtam fiúval. Nekem kimaradt a gyerekkoromból az apukámmal alvás, ezért csak anya volt meg a nővérem.  És ők ugyebár lányok, barátom meg még nem volt szóval igen. Bence volt az első fiú akivel együtt aludtam és baromira élveztem.
Bence addig simogatta a hajamat, ameddig el nem aludtam. Másnap kemény nap várt ránk, ezért inkább hamar el is aludtunk.