The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

36.

06.14. Péntek

Inkább nem részletezem a reggeli teendőimet, hanem rögtön belevágok a közepébe. Az outfitem a következő volt: Egy fekete farmernadrág, ami természetesen rövid, egy fehér nagyon bő ujjatlan, és a bordó Vans cipőm. Kiegészítésnek egy csomó karkötő, (de az mindig van rajtam) , és egy napszemüveg. Nem sminkeltem ki magam, hanem hagytam, hogy a szeplőim erősen elő jöjjenek, és virítsanak az arcomon. Régebben nagyon utáltam, hogy vannak. Mindig raktam magamra, vagy BB krémet, vagy alapozót. Mára már rájöttem, hogy semmi értelme nincs. Csak árt a bőrömnek, és nem hiszem, hogy valakinek is lényeges lenne, hogy milyen smink van rajtam.

A kávézóban ültem és vártam. Hirtelen Bence toppant be az ajtón. Nem tűnt túl boldognak. Leült velem szembe, és csak bámult rám.

- Szia! - köszöntem neki.

- Szia! - szólt vissza.

- Figyelj Bence... - kezdtem bátortalanul a közepébe. - Én nem szeretnék veled rosszban lenni. Nem azt mondom, hogy folytassuk onnan, ahol abbahagytuk, hanem, hogy legyünk barátok. Vagy annak sem kell lennünk, csak....ne haragudj. Én rettentően sajnálom azokat, amiket mondtam. Dühös voltam, fáradt, és rettentően szerelmes. Rémes ember vagyok. Ezeket a szavakat te egyáltalán nem érdemelted meg. Egy csodálatos ember voltál az életemben! Nagyon fura, hogy ezt most a lány mondja a fiúnak, de ez az őszinte véleményem. Tudod Bence, azért jöttem ide, hogy jóvátegyem azt, amit elcsesztem. Lehet, hogy neked ez most érdekes, de ha nem lenne nyilvánvaló, akkor kimondom:Bocsánat! Sajnálom, hogy egy gyökér voltam. Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy nem vagyok számodra elég jó. Te jobbat érdemelsz Bence. Nem egy falusi kis csicskát. Nem egy olyan egyszerű lányt, mint én. - fejeztem be büszkén. Felpattantam a székről és kifelé menet belebotlottam egy hosszú, szőke hajú, kék szemű lányba. Bocsánatot kértem tőle, amiért majdnem fellöktem, és az ajtóból visszanézve, szomorúan konstatáltam, hogy ez a lány, Bence új barátnője. A szőkeség leült vele szembe, és mosolyogva adott neki egy csókot. Kiléptem a forró utcára, és egy nyugodt hely felé vettem az irányt. Az arborétumot választottam. Elsétáltam egy árnyékos eldugott helyre, és leültem egy padra. A húgomnak mindig azt mondtam, hogy nem érdemes sírni vagy bánatosnak lenni egy fiú miatt. A nővéremtől is ezt a tanácsot kaptam. 17 évesen tudnom kéne, hogy mi jó és mi nem. Bence egy helyes döntés volt az életemben, csak én hibáztam egy hatalmasat. Elővettem a táskámból egy kis jegyzetfüzetet és írni kezdtem bele.
"....és tudjátok a szerelmesek a legjobb barátok, akik még szexelnek is. Csak mi azon a részén már túl vagyunk". Ha egy könyvet kaphatnék az életemről, akkor kitépném, és elégetném azokat a lapokat, amik nem voltak jó fejezetek. Egyetlen fejezetet hagynék meg teljes egészében, ami olyan dolgokat bizonyít, amiket sokan nem hisznek el. Egy olyan könyvet adnék ki a fiatalság számára, ami megtanítja őket fiatal koruk ellenére éretten gondolkozni.
Soha ne válaszolj, ha mérges vagy.
Soha ne dönts, ha szomorú vagy.
Soha ne ígérj, ha boldog vagy.
Ha ezeket betartod, és megtanulod, akkor jó életed lesz.  Én válaszoltam,amikor mérges voltam. Ígértem,amikor boldog voltam,és döntöttem,amikor szomorú voltam. Ezért tartok most ott ahol. Ezért írom le az összes gondolatomat. Ezért idézek egy sorozatból. Ezért vagyok teljesen összetörve. Mert megígértem anyának,hogy minden olyan lesz,mint régen,mert boldog voltam. Döntöttem,amikor szomorú voltam,mert senki nem volt mellettem. És válaszoltam Bencének,amikor nem kellett volna,olyan dolgokat,amiket nem érdemelt meg. Teljesen érthető,hogy két év után túllépett rajtam. Az is teljesen érthető,hogy azóta lett egy másik barátnője,és természetesen az is érthető,hogy én már nem érdeklem. Lillának igaza volt. Bence nem mutatja ki mit érez. Nekem feltűnt valami,amikor az a lány oda ment hozzá. Nem volt őszinte az a csók,nem volt őszinte az,ahogyan Bence ránézett a lányra. Nem akarom azt mondani,hogy az én szövegem miatt,vagy,hogy még mindig értem van oda Bence,mert ez biztosan nincs így. Lilla szerint igen,de lehet,hogy még sincsen igaza. Hiszek neki,csak már egyáltalán nem reménykedem. Bencével nincs egyszerű múltam. Sok kaland történt az életemben,ahogy az övében is,míg együtt voltunk. Én még mindig szeretem. Szerettem akkor,amikor azt mondtam a rajongóinak,hogy én vagyok a barátnője. Szerettem,amikor kitaláltam,hogy eljövök hozzá. Szerettem,amikor az ágyában felriadtam éjjel. Szerettem,amikor nagyon ronda dolgokat mondtam neki.Minden percben szerettem,csak nem vettem észre. Annyira el voltam foglalva a saját önsajnálatommal,hogy azt sem láttam,mit érzek én igazából. Nem láttam,hogy mi zajlik le bennem. Mi zajlik le az életemben. Nem vettem észre semmit. Eljöttem Szarvasra,hogy helyrehozzam az életemet,és ma hazamegyek,egy teljes lelki roncsként. Mert nem jött össze a tervem? Mert nem olyannak képzeltem el mint,ami még reális is lett volna? Mert egy gyökér vagyok,és nem gondoltam bele,hogy Bencének is lehet valaki más? Mindegyik lehetőség igaz,de talán egyik sem fedi teljesen a valóságot. Az igazság inkább az,hogy azt hittem besétálok Bencéék házába,és majd minden megoldódik. Hát hatalmasat tévedtem. Semmi nem lett jobb. Inkább csak rosszabb. Megtudtam,hogy Bencének barátnője van,és ez piszkosul fáj. Megtudtam,hogy Bence halvány érzéseket táplál irántam úgy,hogy barátnője van. Nagyon szar érzés. Összevesztünk,és nagyon haragudtam rá,de ő volt az első gondolatom,amikor reggel felkeltem. Ő volt az egyetlen. Rohadtul hiányzik,de ez soha nem fogja megtudni,mert neki már van más. Talán azért ragaszkodom ennyire,mert még nincs vége.