The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

22.

12.24. Kedd

Semmi érdekes nem történt velem mostanában. Tanultam meg olvastam és hangolódtam a karácsonyra. Anyu már régóta itthon van szabin,viszont Laurának ma még be kellett mennie. Nem értettem miért,hát ma lesz Szenteste. Borzalmas az oktatás. Na mindegy. Anyuval feldíszítettük a fát,meg a lakást,sütöttünk,főztünk és jól el is fáradtunk. Mire Laura hazaért mindennel kész voltunk. Én felmentem becsomagolni az ajándékokat. Előszedtem a sporttáskát,amibe elrejtettem őket. Először Lauráét csomagoltam be,ő egy pulcsit kap tőlem, amin egy unikornis van,mert nekem is van egy ilyenem és nagyon tetszett neki. Anya ajándékát már a boltban becsomagolták. Egy Swarovski nyaklánc volt karkötővel. Ezen kívül vettem neki ilyen edényt vagy mit,mert arra nagyon vágyott elvileg( ezt Laura mondta,ő szokott vele sütni meg főzni) és nagyi ajándékát,pedig már akkor becsomagoltam,amikor megvettem. Egy ugyan olyan edényt kap,mint anya meg egy új palacsintasütőt. És végül egy ajándék maradt. Nem a nővéremé,ő nem jön haza ünnepekre,sőt soha nem jön haza. Nem is apukámé,mivel hát ő nincs. Bence ajándéka volt az utolsó. Egy ananászos pulcsit vettem neki. Olyat amilyen nekem is van csak narancssárgában,meg egy ananászmintás zoknit. Kevés gondolkodás után úgy döntöttem,hogy ezt is becsomagolom. Majd maximum elküldöm neki postán vagy nem tudom. Valamit kitalálok. Tehát,amikor végeztem az ajándékok becsomagolásával,felültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom. Néztem egy kis sorozatot és észre sem vettem mennyire elrepült az idő. Lementem volna a konyhába,hogy igyak,csakhogy egy telefonbeszélgetés a lépcsőn tartott.  Amikor kimentem a szobámból,akkor meghallottam anyu hangját.

- Tehát akkor 7-re,ahogy megbeszéltük. Nem,nem. Biztosan nagyon fog örülni,majd. Igen,én is. Szia!- és letette a telefont. Leszaladtam a lépcsőn.

- Kivel beszéltél? - kérdeztem.

- Senkivel.

- Anyaa! Hallottam.

- Senkivel,aki fontos lenne. -mondta anya. Nem tulajdonítottam neki nagy gondot. Ha nem mondja el,hát nem mondja el. Ittam és visszamentem a szobámba. Folytattam a sorozatozást és mikor anya szólt,hogy kaja akkor lementem. A mamához csak holnap megyünk. Éppen robogtam lefelé a lépcsőn át az étkezőben,amikor valami nagyon furcsát vettem észre. Nem foglalkoztam vele. Leültem az asztalhoz. Miután ettünk,anya és Laura átmentek a nappaliba. A karácsonyfa ott állt és ők már levitték az ajándékokat. Én felrohantam az ajándékokért és,amikor beértem a nappaliba eldobtam az összeset. Olyat láttam,amit nem gondoltam volna. Hirtelen nem tudtam mit cselekedjek. Elkezdtem rohanni és nagyon szorosan megöleltem. Az első dolog ez volt,ami eszembe jutott. 

- Szia!-köszönt.

- Szia! -köszöntem vissza. Bence ott állt előttem és mosolygott. Ránéztem az órára. 7 óra volt. Tehát anya vele beszélt és ezért nem mondta el. Leültünk a kanapéra és elkezdtük az ajándékozást. Mindenkinek odaadtam az ajándékát. 

- Míra neked nem vettünk különösen ajándékot,mert,amikor megtudtuk,hogy Bence meg te....szóval szakítottatok,akkor Bence felhívott minket. Vagyis engem. Pár napja,hogy átgondolta a dolgokat és nem szeretné nélküled tölteni az ünnepeket. És úgy döntöttünk,hogy akkor eljön hozzánk. És most itt van. A többit majd ő elmondja. Szóval neked ez az ajándékod anyától meg tőlem. -mesélt Laura. Imádtam a húgomat. Ő volt a legjobb barátnőm. Jobb volt vele a kapcsolatom,mint bárki mással. Anya és Laura tévéztek,mi Bencével pedig felmentünk a szobámba. Becsuktuk magunk mögött az ajtót. Leültünk egymással szemben és vártam,hogy Bence meséljen.

- Szóval miért is vagy itt pontosan? -kérdeztem tőle,miközben a szekrényemben kutattam. Elővettem az ajándékát és a hátam mögé rejtettem. 

- A húgod elmondott mindent.

- Jó,de a végére tette,hogy a többit majd elmeséled.

- Hát ugye amikor elfutottál...- kezdte el mesélni. Sokáig beszélgettünk. Mikor befejeztük eljött az én időm. Ideje volt odaadni Bencének az ajándékot.

- Bence én még AZ előtt vettem neked ajándékot és most szeretném odaadni. 

- Jó,de utána kérdezhetek valamit? 

- Persze. Tessék-adtam át neki a kis csomagot. Bence kibontotta és láttam rajta,hogy örül neki. - Szóval mit akartál kérdezni?

- Mi van most köztünk?

- Nem tudom Bence. Több,mint barátság,de kevesebb,mint szerelem. -mondtam ki,azt,amit gondoltam. 

- És nem szeretnénk azon dolgozni,hogy újra olyan legyen,mint régen?

- Bence ezen nem kell dolgozni. Ez ebben a pillanatban eldőlt.- szóltam,majd megcsókoltam. Viszonozta a csókomat és ebben a pillanatban tudtuk,hogy ez tényleg eldőlt. Mi már nem csak barátok voltunk és nem csak szerelmesek. Mi elválaszthatatlanná váltunk és igaz,hogy egy kis szünet után,de Bencének adtam egy új esélyt. Bízom benne,hogy ezt nem fogja elcseszni és,hogy én sem fogom elcseszni,sőt a rajongók sem fogják. Ez egy jó kapcsolat kezdete és nem lehet elrontani.