The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

38.

07.31. Szerda

Régen írtam már. Úgy gondoltam, hogy semmi érdekes nem történt, amiről lehetett volna részletesen írni.  Elvoltunk, mint a befőtt. Lovaztunk, koncertekre/fesztiválokra mentünk. Megismertem Bence rokonait(mindenkit), és ő is az én rokonaimat. Sokszor volt, hogy mentünk Szarvasra,vagy éppen Bence aludt nálunk. Hamar el is ment ez a másfél hónap. Talán, amiért úgy gondoltam, hogy írok egy kicsit hosszabban az egy szörnyű eset, ami megváltoztatott mindent. Ez pedig anyu halála. Igen. Ez most nagyon váratlan, de így van. Már régóta tudjuk, hogy anyu beteg. Tulajdonképpen, ezért sem esett róla szó az utóbbi időben. Egy kis gumóval kezdődött az egész. A hátán volt. Pár hét után nagyon kezdte fájlalni. Elvittük Bencével meg Laurával mindenféle röntgenre meg kezelésekre, de olyan hamar rosszindulatú daganat lett belőle, hogy vége lett. Ez sokban változtatta meg az életünket. Bence 19, én pedig alig 18 évesen egyedül neveltem a 15 éves húgomat, aki sajnos korán kellett, hogy önállóvá váljon. Érettebb volt, mint az átlag, de azért mégiscsak őt viselte meg a legjobban. Én csak elgondolkodtam az életemen. Milyen lesz nekem Anya nélkül? Miben változik meg a kapcsoltunk? Eltudom én ezt viselni egyáltalán? Na akkor szép sorjában.

Kezdjük azzal, hogy nem tudom elviselni. Nagyon fáj, és nagyon hiányzik az az ember, aki felnevelt. Akivel bármit megtudtam beszélni. Aki az egyik legjobb barátom volt. Ő volt az én anyukám.

A második, hogy miben változott meg a kapcsolatunk. Hát rengeteg mindenben. Sokkal bizalmasabb lett, és nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy egymással foglalkozzunk, hanem sokkal inkább Laurával. Azzal, hogy rendben tartsuk a házat, és fizessük a számlákat. Természetesen Mama mindenben segít, meg a szomszéd is. A lovakkal szinte teljes egészében ő foglalkozik. Laura itthon van egy hétig, én pedig Bencével járok be a városba, meg Pestre, meg esetenként Szarvasra. Bence szülei is rengeteget segítenek. Lilla, Lili, és Latyi is. Egy hete történt. Azóta a Stolen Beat nem járt koncertekre. Mindent vissza mondtak. Annyira nagy szeretettel és törődéssel töltötték ki a bennem lévő űrt, amit Anyu halála okozott,hogy soha nem fogom tudni ezt meghálálni nekik. A helyzet az, hogy Anya hagyott egy listát. Megmondta hol legyen eltemetve, és milyen legyen a temetés. Színes lámpásokkal, mindenféle színű ruhában, egy erdőben. Volt pár elintézni valónk előtte. A temetés csak holnap után lesz.

Addig is. Anya nélkül sokkal nehezebb az élet, mint vele. Nincs, aki otthon várna, amikor hazaérsz a suliból. Nincs, aki meghallgatná a napodat. Nincs. Egyszerűen megszűnt az élete. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Pedig de. A világon a legnehezebb dolog. Elveszíteni azt, aki felnevelt. Aki megszült, és, aki a világot jelentette neked. Szar érzés. Nem beszélek róla többet. Amikor megtudtuk, hogy anyu beteg próbáltunk rengeteg színt vinni az életébe, és pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Ez sokat segített Anyán, de nem tudtunk csodát tenni, és még most sem tudunk. Pedig mennyire örülne, ha látná milyen összetartóan gondolkozunk, és tervezgetjük a dolgokat. Ezt mind miatta. Nehéz nélküle, de számomra Bence mellett semmi sem lehetetlen. Egy kitartó baráti társaságban, akik mindig mellettem vannak. Egy rossz korszak, amit nehéz lesz átvészelni, de nem lehetetlen.