The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

Köszönetnyilvánítás

Sziasztok drágák! Ez a nap is eljött. Tudom, hogy sokáig vártam, de gondoltam nem halasztom tovább. Itt hivatalosan is véget ér Míra és Bence története. Jó olvasást nektek! ❤️

Minden történet véget ér egyszer...
Minden könyvnek van egy utolsó oldala. Van egy befejező mondata. Egy gondolat, ami szállóigévé, vagy híres idézetté válhat. Ez nálam valószínűleg nem így lesz. De köszönök mindent. Elkezdem akkor felsorolni, hogy kiknek köszönhetem ezt az egészet. (Figyelem! Az alábbiakban sok lesz a köszönöm szó.)
Tehát először is. Meg szeretném köszönni Buzás Bencének, hogy ilyen tökéletesnek született, és, hogy jelentkezett az Xfaktorba. Hogy Latyákkal ilyen jó barátságot kötöttek, és megalapították a Stolen Beatet.
Szeretném megköszönni a szüleimnek, akik miatt élek, és a 4,6 milliárd éves Földön pont a Stolen Beattel egy időben létezhetek.
Köszönöm a barátaimnak, akik olvasták, és kritizálták a könyvemet, ha arról volt szó. Kaptam tőlük hideget meleget, de a legtöbb az pozitív kritika volt. Nagyon köszönöm, hogy mindig mellettem álltak ebben, és akár tőlük kaptam ötletet egy-egy rész megírásához.
Nagyon örülök annak is, hogy pár idézet, vagy bölcs mondat elolvasása után, nekem is sikerült valami olyat alkotnom, ami tetszett nektek. Azt is szeretném megköszönni, hogy több, mint 3k van a könyvömön. Számomra ez felfoghatatlan érzés.
Na és az utolsó ember akinek szeretném megköszönni az Te vagy! Aki most ezt olvassa. Hogy minden részt elolvastál, és valamilyen formában értékelted. Írtál pár kedves sort a komment szekcióba. Jelezted nekem vote-tal, ha tetszett a rész. Köszönöm!

Remélem, hogy sikerült számotokra valami maradandót alkotnom. Nem tűnök el végleg. A másik kettő könyvemen leszek aktív mostantól, és arra törekszem, hogy azokat is ilyen sokan olvassátok. Nézzetek bele azokba is. Hozok még izgalmakat. Végül pedig ezzel a pár sorral szeretném lezárni végleg Míra történetét. Köszönöm a kitartást, a pozitív véleményt, a sok kommentet meg likeot. Szeretlek titeket. Puszi Petra❤️

Megpillantottam A fa tetején egy kis házikót. Gondoltam felmegyek úgysem voltam még faházban. Felérve rögtön megláttam, azokat a tárgyakat, amiket Anya a kiskorunkból őrizgetett, ezek szerint itt. Leemeltem a kis polcról a macimat, és leültem vele az ágyra. Ahogy a hüvelykujjammal simogattam, elgondolkoztam valamin. Előjött a gyermekkorom. Amikor még picike voltam, és mindenhová ezzel a macival mentem. Soha nem akartam elengedni. Aztán felnőttem. Már nem hiányzott. Anya elvitte a szobámból, és nekem fel sem tűnt. Mert már rég nem volt rá szükségem. Most újra az a kisgyermek lettem, mint akkor voltam. Beleszippantottam a maciba. Éreztem benne Bence illatát. Hát persze, hisz ő aludt el még 2 éve azon az ágyon, amin ez a maci díszelgett. És akkor minden világossá vált. Nekem nem kell megváltoznom. Nem kell hirtelen felnőnöm. Egyszer élek,ki kell élveznem a fiatalságom minden percét. Visszatettem a macit, leengetem a hosszú, barna hajamat, lemásztam, és Bencéhez mentem. Átölelte a derekam, és belepuszilt a fejembe. Anyu barátnője mosolyogva nézte, hogy mi lett belőlem. Mi lett a hisztis kislányból. Milyen csodálatos nő lett belőle.
Ez az én történetem.
És most rajtad a sor, hogy megírd a sajátod!