The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

34.

06.12. Szerda

A reptéren várakozva a sofőrre - aki hazavisz minket - folyamatosan gondolkoztam. Vajon,ha szólok neki,akkor emlékezni fog rám? 2 éve,hogy vége. A barátságaim is elhalványultak AZ után.Mindenem olyan lett,mit régen volt. Nagyon régen. Hazajöttem és az első célom az életem helyrehozása. Lehet,hogy bátor döntés lesz,de nyár van és mindjárt nyári szünet. Holnap vonatra pattanok, meglátogatom a barátaimat és Őt is. Nem tudják,hogy itthon vagyok. Azt hiszik már régen hazajöttem,hát tévednek. Anya ráhúzott még pár hónapot,és a húgom sem hagyhatta ott a sulit. Megkapta a bizonyítványát,és így már hazajöhettünk. Szeretném,ha minden úgy,és onnan folytatódna,ahol abbahagytam. Szeretném,ha Latyi,Lili és Lilla itt lennének velem. Szeretném,hogy együtt szorítsanak nekem Bencével kapcsolatban. Na igen Bence... Jelenleg nála jobban semmit sem szeretnék. Azt akarom,hogy itt legyen,hogy várjon engem a szobámban,amikor kilépek a fürdőből.Hogy segítsen kipakolni.Hogy a mellkasára tudjam hajtani a fejem,és a hajammal játsszon,miközben a Stolen Beatről beszélgetünk. Hiányzik,hogy a koncertek előtt egy jó szoros ölelést adjak neki. Hiányzik,hogy nézzen,amikor lovagolok. Hogy a karám szélén ülve odajöjjön,és megcsókoljon a naplementében. Hiányzik minden,ami vele kapcsolatos. Hiányzik a mosolya,az ölelése,az ajka puhasága. Hiányzik az illata,amit még három nap után is érzek a párnámon. A nálam felejtett pólója,amit a mosásban talál meg anya,és felháborodva kérdezi,hogy kié,én pedig magyarázkodom. Hiányoznak azok esték,amikor együtt néztünk sorozatot,és aggódtunk azon,hogy Bence el ne aludjon,és le ne késse a vonatot,bár titkon mindketten reméltük,hogy lekési. Hiányzik az,amikor magabiztosan húz magához,és csókol meg rajongók előtt. Az összes nyári emlékem egyszerre tört fel bennem,mint valami vulkán és döntötte le,a mostani szomorúságomat. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Lehet,hogy mégis van remény. Túl sok jó dolog történt. Lehetetlen,hogy elfelejtett. 

A táskámat pakolásztam,amikor megláttam az egyik zsebben egy képet. Elővettem,és a polcomra pillantottam. Ez az egy kép hiányzott. Odaléptem a polchoz,és leemeltem a keretet.Mielőtt beletettem volna a képet,megfordítottam,és elolvastam,ami a hátulján van. Mindig meghatott a kis szöveg. Bence annyira tökéletes. Neki soha nem számított,hogy én milyen vagyok. Amikor a beteg fejemet kellett elviselnie,akkor is szeretett. Amikor a reggeli álmos arcommal találta szembe magát,akkor is szeretett. Bence mindig elfogadott olyannak,amilyen éppen voltam. Neki az soha sem számított,hogy a randinkon milyen ruha van rajtam vagy éppen ki vagyok-e sminkelve. Soha sem számított,hogy éppen milyen a kedvem. Ő rendíthetetlenül szeretett engem és amikor bunkó voltam vele,megbocsátott. Komolyan elkezdtem azon gondolkozni,hogy mi van,ha Bence nekem túl jó. Én nem bocsátottam meg neki. Én leordítottam a fejét,és nagyon csúnya dolgokat vágtam hozzá. Olyan dolgokat,amiket nem lehet kiheverni.Nagyon megbántottam,és ezt tudtam anélkül is,hogy valaki naponta hatszor az orrom alá dörgöli,mint minden hibámat szokás. Azon törtem a fejem,hogy,ha Bence ezt egyáltalán nem bocsátja meg,akkor én azt ne viselem el. Én örökké boldogtalan leszek. Nem leszek képes szeretni.

A gondolatmenetemet Laura zavarta meg,aki időközben bejött a szobámba,becsukva maga után az ajtót. Ebből tudtam,hogy valami komolyról akar beszélni.

- Míra beszélnünk kell. - jelentette ki élettelenül.

- Mond,mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Mikor kint voltunk Ausztráliában,megismertem egy fiút. Összejöttünk,és mivel valószínűleg soha többé nem találkozunk,ezért szakított velem. Nincs kedvem semmihez,nincs bennem élet. Mi értelme élnem? - tette fel a drámai kérdést. - Én öngyilkos leszek. Nem fogok élni,és mindenkinek jobb lesz.

- Mi van Laura? Te teljes hülye vagy? Tudni akarod,hogy mi lesz,ha öngyilkos leszel? - kérdeztem,ő meg csak bólintott. - Az anyád hazajön a munkából,és megtalálja a lányát holtan. Sikítani,pánikolni fog,és odaszalad hozzád,hogy felébresszen,de te nem fogsz felébredni,és csak tovább fog sikítani,remegni fog,és a könnyei az arcodra fognak hullani. Én megfogom hallani a sikításokat,és felrohanok anyához,és nem fogok tudni megszólalni,mert látom,hogy a lány,akit szerettem,akit láttam felnőni,az most meghalt.De te elmentél,és ez jobban fáj nekünk,mint bármi más. Azt hiszed,hogy anyukádat sosem érdekelted,mert mindig elfoglalt volt és kiabált veled,hogy csináld meg a házidat,hogy takarítsd ki a szobádat,és néha elfelejtette mondani,hogy szeret,de igazából mindennél jobban szeretett. És onnantól kezdve nem tudja majd elhagyni a házat,az ágyat és egyre vékonyabb és vékonyabb lesz,mert nem tud majd enni sem. A nővérednek abba kell hagynia az élete ápolását,mert nem tud rendesen aludni és koncentrálni,mert akárhányszor lehunyja a szemét,ott lesz előtte a halott húga,és ez a kép sosem fog eltűnni,akármennyire is szorosan öleli magához a barátja. Az iskolában a legjobb barátnőd,csak nézni fogja az üres helyedet,és érezni fogja azt a betegséget a gyomrában,és csak ekkor fogja hallani a közleményt. Megölted magad. És ő hirtelen sírni fog az osztály közepén,és senki sem fogja lenyugtatni,mert mindenki elfoglalt lesz azzal,hogy a helyükön ülve nézik a te helyedet,miközben könnyek folynak le az arcukon. Minden,amit ő akar az az,hogy ott legyél,átöleld,és azt mond neki,hogy minden rendben lesz. De te nem vagy ott,és minden sötét lesz.A jegyei egyre inkább romlani fognak,míg nem iskolába se jár,és a kórházban fog kikötni,mert túl sok pirulát vett be azért,mert hiányoztál neki. Bárki,aki valaha is gúnyt űzött belőled,annak egyre inkább összeszűkül a torka,nem fognak egymással beszélni.Sőt senkivel sem fognak beszélni.Terápiára kerülnek,hogy ne hibáztassák magukat,de semmi sem működik. És a tanárod,aki mindig megnehezítette a dolgodat,csendben fogja bámulni a falakat és pár nappal később elhagyja a munkáját. És ez a fiú hallani fogja a híreket,és nem fog tudni lélegezni sem,még számtalanszor fog hívni,azért,hogy halhassa a hangodat,és egy csomót fog üzenni,de te nem fogsz visszaírni neki,és soha többé nem fog tudni szerelembe esni,mert bármelyik lánnyal fog találkozni,mindegyik rád fogja emlékeztetni. Sosem fog túllépni rajtad,minden este sírva fog elaludni,utálni fogja magát,amiért nem tudott megmenteni. Nem fogják tudni,hogy miért mentél el és hibáztatni fogják magukat. Azt fogják érezni,hogy meg kellett volna állítaniuk,hogy többször kellett volna azt mondaniuk"Szeretlek". Ez az érzés sosem fog eltűnni. De te megölted magad,és ezzel mindenki mást is körülötted. Ezt jelenti öngyilkosnak lenni. 

- Te honnan tudod mindezt? - kérdezte Laura bátortalanul. Csak legyintettem. Mit mondhattam volna neki? Hogy már átéltem? Átéltem milyen az,amikor valaki,aki neked mindennél fontosabb meghal? Persze. Pont Laurának fogom elmondani. Nem ennél ezerszer jobb ötletem van.

- Lényegtelen,hogy honnan tudom,viszont,ha ez a szöveg sem segített abban,hogy meggondold magad,akkor van egy jobb ötletem.  - mondtam,majd előkerestem a naplómból kitépkedett,összekapcsozott oldalakat. - Nekem már nincs rá szükségem. Teljesen át is írhatod vagy,amint akarsz. Nekem segített.

- Míra ez fantasztikus. Biztosan nem akarsz inkább forgatókönyvíró lenni? Ez a történet maga a csoda. Mikor kezdted el írni?

- Amikor vége lett Bencével. Aznap este. És azóta a mai napig írtam. Csak aztán hazajöttünk és eldöntöttem,hogy helyrehozom az életemet. - mondtam Laurának. Elképedve bámult rám. Nem kérdezett semmit,csak kiment az ajtón,és bezárta maga után. Átadtam neki a történetem. Úgy éreztem,ha tovább magamnál tartom,csak hátráltat az életem helyrehozásában. 

Lerohantam anyához,akit a konyhában találtam meg. 

- Szia anya! Mi újság? - érdeklődtem.

- Szia Míra! Mit szeretnél? - kérdezte.

- Elmehetek holnap helyrehozni az életemet? Kérlek,nagyon fontos lenne!

- Míra.....jó menjél,de csak akkor gyere haza,ha minden rendben. Addig szigorúan megtiltom! - mondta nevetve. Meglepett,hogy ennyire könnyen belement.

- Igenis főnök! Csak akkor jövök haza,ha minden rendben. - tettem fel a mutatóujjam a levegőbe,jelezve ezzel,hogy vettem a célzást. Anya is belátta,hogy jobb volt nekem Bencével. Soha nem látott annyira boldognak,mint,amikor Bencével vagyok. Felszaladtam a szobámba,és összepakoltam a cuccomat. Holnap korán reggel már indulok is. Miután végeztem,elmentem zuhanyozni,és az ágyamba zuhanva elaludtam.