The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

18.

10.28. Hétfő

Ez a mai nap eléggé érdekes volt. Ha jellemeznem kéne akkor nem tudnám. Annyi minden történt. Kezdjük az elején.

Először is a hétvége csodálatos volt. Bence végre megismerhette anyát. Rossz volt,amikor elment,de megígérte,hogy a kövi koncertjükre is szerez jegyet. Örültem neki és bár tudtam,nem itt lesz a közelben,Bence tenni fog róla,hogy ott legyek. Ez így is lett,ugyanis amikor anyával beszélgetett,akkor felhozta a dolgot. Természetesen anya rögtön rábólintott. Alapból jól telt a hétvége,aztán jött a hétfő.Na ma történtek dolgok. Elég sok és elég kemény dolgok.

Reggel Bence hangjára keltem,vagyis az ébresztőmre. Mindig Stolen Beatre kelek reggel. Ez olyan,mintha Bence itt lenne mellettem és játszaná a ,,Hol Vagy?"-ot korán reggel. Tehát felkeltem,elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat és indultam az iskolába. Éppen akartam bemenni a kapun,de valami(vagyis inkább valaki) megakadályozott benne. Adeodáta ott állt a bejáratnál,két kis csatlósával. 

-Nézzétek csajok ki van itt-szólalt meg nyávogva.-A kis Búzás barátnő.Biztos nagyon boldog,hogy együtt vannak. Meg,hogy itt koncerteztek. Milyen szép pár is vagytok ti. Lányok gyertek,beszélgessünk egy picit a kicsi Mírával. Hátha tud valami érdekeset mondani Benciről.-azzal a karomnál fogva rángatott el,a suli elől,egy kávézóba. Meglepett,hogy a bunkó stílusa ellenére kávézóba visz. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk 3 kávét. Adeodáta csak figyelt engem,Hajni pedig,a suliban maradt Hannának üzengetett. Mikor megérkezett a pincér rögtön fizettünk is,hogy arra már ne legyen gondunk. Egy darabig ültünk csendben,aztán Adeodáta megszólalt.

-Szóval Míra. Mit tudsz mondani nekünk Bencéről amit nem tudunk?

-Hát az attól függ mit nem tudtok.-mondtam

-Sok mindent.-felelt Hajni.

-Na jó  figyeljetek! Nem fogok személyes információt kiadni,sem a Stolen Beatről,sem pedig Bencéről. Ha érdekel titeket valami,akkor írjatok rá és kérdezzétek meg tőle. Én mentem. Sziasztok!-álltam volna fel,de Hajni rám kiabált. 

-Felejtsd el,hogy elmész!

-Mi?

-Azt mondtam ne menj!

-Mert különben?-kérdeztem,most már nagyon mérgesen. Próbáltam keménynek tűnni,de belül féltem és ijedt voltam.

-Különben elterjesztem a suliban,hogy mekkora egy r*banc vagy és Bencét is csak kihasználod.-mondta Adeodáta.

-Hogy mi van?Adeodáta ezt nem teheted! Te is tudod,hogy akkor az egész suli rám szállna és....-kezdtem el tényleg félni. Visszaültem az asztalhoz.- Mire vagytok kíváncsiak?

- Bármire,amit nem lehet megtalálni a neten. 

- Nem tudom ,hogy mit lehet megtalálni és mit nem.

- Például azt nem lehet,hogy hol lakik-mondta Hajni. Tudtam. Na ezt az egyet,biztos nem fogom elmondani nekik. Az száz százalék.

- Ezt nem mondhatom el!

- Akkor mesélj nekünk Bencéről!-monda Hajni. Adeodáta csendben ült. Valószínűleg törte valamin,azt a igen kisméretű agyát. Remélem nem Bencéről vagy rólam van szó. Hirtelen felkapta a telefonját és pötyögni kezdett rajta. 

- Bence egy csodálatos ember. Maximalista és nagyon komoly,de egyben vicces is. Okos és sugárzik belőle,hogy érett. Kb. ennyi,ami publikus. A többi nem. Lányok nekem tényleg mennem kell a suliba. Ha ezen kívül bármi kérdésetek van,akkor Bencéhez forduljatok. Sziasztok!- majd kimentem az ajtón. Végigrohantam az utcán és egyenesen a suli felé vettem az irányt. Egyet kellett buszoznom. Felrohantam a lépcsőn,majd be a suliba. A portán felmutattam a belépő kártyámat és mentem tovább. Hála Istennek,nem volt első órám. Meg utolsó sem,de ez nem fontos. Szóval a suli hamar elment volna,de éppen az utolsó megtartott órára mentem az egyik osztálytársammal,amikor kaptam egy SMS-t. Elővettem a mobilomat és megnéztem. Ismeretlen szám volt. Megnyitni viszont kár volt.

-Adeodáta-suttogtam. Megnézte az osztálytársam is az üzenetet. Ahogyan az egész suli. Adeodáta tökéletesen azt írta le,amit mondott nekem. Hogy egy r*banc vagyok,hogy csak kihasználom Bencét. Pedig ennek egy szava sem igaz. Utolsó órán nem maradtam ott. Tesink lett volna,de mondtam a tanárnak,hogy fáj a hasam,ezért hazaengedett. Természetesen semmi bajom nem volt,csak kellett egy kis nyugalom. Az egész suli rám szállt. Mindenkitől kapom az utálkozó üzeneteket. Adeodáta is csak egy olyan lány,aki azért szerette/szereti Bencét,mert jól néz ki. Ez borzalmas. Amíg hazaértem,Messengeren csaknem 40 új üzenetem jött,az instám megint teljesen felrobbant és SMS-t is kapok jó sokat. SMS-ben válaszoltam csak. Mikor hazaértem felmentem az emeletre és tiszta ruháért nyúlva a szekrényembe,a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam és fáradtan dőltem az ágyamra. Írtam Bencének,hogy mi történt,aztán aludtam egyet. 

Este 7-kor keltem fel. Nem akartam tanulni másnapra és elég gyengének is éreztem magam. Lementem a konyhába,ahol anya főzött. 

-Szia! Mit főzöl?- kérdeztem tőle,miközben csináltam egy teát.

-Vacsorát. És te mit csináltál? Aludtál? Nem rád jellemző a délutáni alvás. Mondjuk az éjszakai sem.-mondta anya cinikusan.

-Aludtam. Gyengének érzem magam. Szerinted lázas vagyok?-léptem anyához,hogy megfogja a homlokom.

-Nem hiszem,de mérjük meg.-szólt anyu és már hozta is a lázmérőt. 37. Az hőemelkedés.

-Idd meg a teádat és később megmérjük. Addig pihenj.

-Oké-mondtam és a teámmal együtt felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a kedvenc sorozatomat és néztem. Tömérdek mennyiségben. 3 órával később anya bejött a szobámba a lázmérővel és egy fél patikával.

-Minek hoztál egy egész gyógyszertárat?-kérdeztem,miközben mértem a lázam.

-Mert már tuti lázas vagy és kell lázcsillapító.

-De ez biztos,hogy nem mind lázcsillapító. Például ez mi? -emeltem fel egy dobozt.- Köhögés elleni homeopátiás gyógyszer? Anya,én nem köhögök. Meg a torokfájáscsillapító sem fog kelleni.

Jó. Hadd nézzem meg a lázmérőt.-felemeltem a karomat és anya kiszedte a hónom alól a lázmérőt. 39,9.

-Uhh. Az jó sok.-jelentettem ki.

-Az jó sok bizony,úgyhogy kapcsold ki a laptopod és takarózz be rendesen!-mondta anya, miközben a laptopomat átdobta a másik ágyra. Odanyújtotta a lázcsillapítót és a vizet. Bevettem a gyógyszert.

- Anya jól leszek és valószínűleg ettől a gyógyszer adagtól el is alszom. Menj aludni,mert holnap fáradt leszel. Jó éjt!-mondtam anyunak.

-Oké,oké. Megyek aludni,viszont holnap irány az orvos. Itthon fogok maradni veled. Jó éjt!-köszönt el anya is. Miután kiment és becsukta maga után az ajtót,még vetettem egy utolsó pillantást a telefonomra. Mindenhol kétszeresére nőttek az üzenetek,kivéve SMS-ben. A nyilvános Messengeremből kijelentkeztem. Bence még nem írt vissza a másikon. Nem szerettem volna őt a betegségemmel terhelni,szóval inkább hagytam a francba. Nem írtam meg neki a lázam. Letettem a telóm és kb. 10 perc múlva elnyomott az álom.