The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

6.

Ma korán kellett volna kelnünk, de mivel későn aludtunk el tegnap ezért ez nagyon nem ment. Hirtelen kinyílt a szemem. Először megijedtem amikor megláttam, hogy Bence ott fekszik meglettem, de hamar rájöttem, hogy együtt aludtunk el tegnap. Rápillantottam az órára és fél tizenkettőt mutatott. Kiugrottam az ágyból és halkan, hogy Bencét ne keltsem fel lementem a lépcsőn. Lent felöltöztem és hátramentem a lovakhoz. Kiengedtem őket és kitakarítottam a  karámokat. Délelőtt ezer helyre kellett volna mennem, de hát aki későn alszik el az így jár. Na mindegy is. Tehát a húgom délután ér haza az egyik táborából és pont annyi ideje lesz, hogy vigyen magával másik ruhát, majd mehet is rögtön a vonatra és azzal egy másik táborba. Szegény lány, kicsit túl sok helyre szeretne menni. Szóval nekem ki kell készítenem a ruháit meg belerakni egy másik táskába és bevinni neki a városba. Éppen indultam volna befelé, amikor megpillantottam azt a lányt, aki tegnap előtt reggel ott állt a kapunkban Bencét keresve.  Most egy másik lánnyal sétált. Ismerős volt nekem az a másik, csak nem tudtam honnan. Aztán eszembe jutott.

,,-Jajj hát persze, hogy lehetek ilyen hülye? Ez a lány volt tegnap aki nem akarta elengedni a Bencét. Mit keres ez itt? -ezekkel a gondolatokkal bújtam el és úgy tettem, mintha valamit szednék az egyik fáról. Szerencsére a lányok nem láttak meg, de Bencét igen, aki a legrosszabbkor lépett ki az ajtón engem keresve. A lányok rögtön odaszaladtak hozzá, hogy képet kérjenek meg aláírást, immár sokadjára. Vártam a megfelelő pillanatot, amikor egyik lány sem nézett az udvarra és átrohantam a hátsó ajtóhoz. Gyorsan levettem a lovaglóruhám és áthúztam valami normálisra. Egy fehér, ananászos felsőt vettem fel, fekete magasított derekú farmert, és Bence egyik mintás zokniját (azt hiszem azt, amelyik a kedvence), majd kezdődhetett a színészkedés. Úgy terveztem, hogy kimegyek, megölelem Bencét és utána üdvözlöm a lányokat. Reményeim szerint Bence érteni fogja a dolgokat és rögtön kapcsol. Tehát elindultam. Kiléptem a házból és odarohantam Bencéhez. Felugrottam a hátára és szorosan magamhoz öleltem. Jól gondoltam, ugyanis rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Leszálltam róla, majd magához húzott és megcsókolt. Miután elszakadtunk egymástól azt vettük észre, hogy a lányok sehol nincsenek már. Bencével lepacsiztunk és bementünk a házba. 

- Nem gondolod, hogy kicsit túlzásba esel a rajongóim terén?-kérdezte Bence mosolyogva. 

- Nem. Kicsit sem. Figyelj ezt a lányt évek óta ismerem. Nagymamám legjobb barátnőjének az unokája. Amikor kicsi voltam sokszor kényszerültem rá arra, hogy játsszak vele. Annyira beképzelt, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani. A másik pedig....őt nem ismerem. De ha ezzel a csajjal barátkozik akkor nem lehet valami jófej. -elmélkedtem. Bence csak röhögött, aztán hirtelen őrült módon rezegni kezdett a telefonja. Kivette a zsebéből, és megnézte. Megnyitotta az instáját és rányomott egy üzenetre. Majd még egyre. Aztán egy másikra. Felém tartotta és én is beleolvastam egy-két üzibe. Mindegyik ugyanazt tartalmazta. 

,,Neked van barátnőd?","Szia! Bocsi,hogy zavarlak,de ki a barátnőd?" vagy egész egyszerűen csak ,,Mi a barátnőd neve?". Tudtam,hogy ezek a lányok csináltak valamit. Felmentem én is instára és csekkoltam Kitti (nagyi barátnőjének az unokáját így hívják) oldalát. Szerencsémre nyilvános volt, és meg tudtam nézni a storyját, amiben egy kép volt rólam és Bencéről, ahogy reggel csókolózunk. Kittinek eléggé sok követője volt, és gondolom egy csomó Stolen Beat vagy éppen Búzás Bence fan lehetett közöttük. Bence telefonja még mindig csak rezgett megállás nélkül. Nekem is jött pár üzenetem, ezért döntést kellett hoznunk. Vagy kiírjuk mindketten, hogy járunk, vagy hagyjuk a sok beragadt üzenetet a rajongólányoktól. 

-Bence mi legyen? Szerintem írjuk ki, hogy együtt vagyunk. Az a legtisztább.

-De akkor teljesen rád fognak szállni az utálkozók. 

-Na idefigyelj. Ha eddig nem lett volna teljesen tiszta akkor NEM ÉRDEKEL!!!-mondtam a végét eléggé hangsúlyozva. Én is ismertebb vagyok a lovasok körében és Európa bajnok junior díjlovaglásban. Instagramon sok követőm van. Számtalanszor benne voltam már a tv-ben, meg az újságokban. Nem számít hány utálkozó üzenetet vagy kommentet kapok. Nekem Bence az első, és ha az ő nyugalmát kell megvédenem, akkor megvédem. 

-Jó, legyen. Erre a képre írjunk rá valami szöveget, és jelöljük meg a másikat-adta be a derekát Bence. Lescreeneltem a képet, és elkezdtem ráírni mindenféle szöveget. Kb. ez volt rajta.:

,,Sziasztok! Sokan tudhatjátok, hogy ma egy kép került ki rólam és Bencéről egy rajongó storyjába. Ez a kép eléggé vegyes visszhangot váltott ki Bence rajongóiból és az enyémekből is. Tehát a félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni. Igen, mi együtt vagyunk Bencével és nem szeretnénk napi 120 üzenetre válaszolni. Ezért kérlek értsétek meg, és fogadjátok el. Nem kellenek azok az üzenetek, hogy ,,jajj milyen bunkó vagyok" meg ,,Bence sokkal jobbat érdemel nálad"vagy éppen ,,nem is értem,hogy szerethet pont téged". Elég üzenetet fogunk kapni így is, nem kellenek az utálkozók. Köszi annak aki megérti és támogat minket, ti igazi Stolen Beat fanok vagytok. Aki pedig nem az, kövessen ki és ne szóljon semmit. Sok-sok puszi nektek!:)"

Bence nagyjából ugyanezt írta ki. Letettük a telefonunkat az asztalra. Úgy gondoltuk, hogy egy órán keresztül hozzá sem nyúlunk. Én visszamentem a lovakhoz és ma Zeusz volt a soros. Ráültem és mentem vele pár kört. Aztán vágtába váltottam. Bence eközben csak ült és figyelt. Nem szólt semmit, csak maga elé nézett. Láttam rajta, hogy szomorú. Zeusszal odamentünk a karám széléhez, majd lepattantam róla, kikötöttem, és Bencéhez sétáltam. Leültem mellé a fűbe. Ráhajtottam a fejem a vállára majd hallottam, hogy csendben sír.
-Mi a baj?
-Semmi. Érzem, hogy kezd feborulni az életem, amikor boldog lennék. Mármint veled. De hagyjuk most ezt. Szeretném elfelejteni. Legalább egy kis időre. - válaszolt Bence. Megcsókoltam és szorsan magamhoz öleltem. Sírt még egy kicsit aztán abbahagyta.
-Úgy gondoltam, hogy ma kimennék terepre Zeusszal. A kérdés az, hogy jössz velem vagy sem? Természetesen nem lovon, hanem gyalog. Csak lépésben mennék. Kiszellőztethetnéd a fejed, de ha nem szeretnlé velem lenni akkor nem baj. Megyek egyedül és te maradj itt... -nem tudtam befejezni a mondatot, mert Bence magához húzva megcsókolt. Újra és újra. Álltunk a lovak karámjánál, csókolózva a napsütésben. Gyönyörűen festhettünk, de közel sem volt minden tökéletes. Lassan eltávolodtunk egymástól. Már nekem is folytak a könnyeim és nem tudtam megállni, hogy ne csak pár csepp legyen. Egy egész vízesés lett belőle. Némán álltunk egymás előtt, a nyár kellős közepén, miközben szerettünk volna tökéletes pár lenni. Külsőleg azok is voltunk, de belül egy dolog nem volt rendben. A rajongók. Hatalmas rajongótábor, rengeteg utálkozó és kevés értelmes ember.

Nagy nehezen befejeztem a sírást és nyergeltem Zeuszt terepre. Lassan elindultunk. Bence végül otthon maradt, hogy egyedül lehessen. Kellett neki a magány ahogy nekem is. Azt hittem, hogy majd ezután mknden megoldódik, de korántsem. Sőt. A terepem után a dolgok egyre csak fajultak