Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

Prológus

Hát sziasztok! Nem tudom, mennyire fog nektek tetszeni ez a könyv, de mivel most felkapott lett Naill, és az én szemembe is imádni való, ezért elkezdtem egy ilyen fajta könyvet is. A többit is igyekszem befejezni minél hamarabb, hogy azt is tudjátok majd olvasni. Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást hozzá. 😍😘
---------------------------------------
Evelin Tommlinsonnak hívnak, és Londonban élek anyukámmal. Van egy bátyám, őt Louisnak hívják, de ő apuval él Írországban. Most azt kérdezitek, hogy-hogy ott laknak. Hát ez egy elég hosszú történet, de most elmondom nektek.

Úgy 5 éves lehettem, amikor anyuék elváltak, és úgy beszélték meg, hogy én maradok anyunál, Lou meg apával megy Írbe. Így is lett. De kurva nehéz volt elválni aputól, és az egyetlen bátyámtól. De azóta eltelt úgy 15 év, és most vagyok 20 éves. Az életem kezd vissza állni a régi kerékvágásba. De egy olyan ajánlatot kaptam, hogy az mindent felforgatott nálam. A testvérem hívott, hogy mi lenne, ha kimennék hozzájuk Írbe. Persze apa beszélne anyával. Este nem várt kiabálást hallottam a konyha felől. Kinyitottam az ajtót, hogy kicsit tudjak hallgatózni.

- Nem viheted el tőlem!! Elvetted tőlem a fiam, de a lányom nem fogod!! Ha el mered venni a lányomat, esküszöm, hogy megöllek!! - Kiabált anya.
......
- Most szóltam utoljára! Evinek nagyon jó helye van itt nálam. Szeret itt lakni. - Magyarázott nagy beleéléssel anyám.
......
- Te senki!! - Nyomta ki a telefont. Ideges volt nagyon. Az emelet felé közeledett. Gyors vissza feküdtem az ágyra, hogy ne bukjak le. Anya bekukucskált, és látta, hogy alszom. Vagy is úgy tettem, ezért kiment.

Reggel arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Mérgesen lebaktattam a lépcsőről, majd ajtót nyitottam. Hát amit, pontosan akit ott láttam az ajtóban, teljesen lesokkolt. Apa mosolygós tekintetével találtam szembe magam. Mondta, hogy gyorsan készülődjek, és szedjek össze minden fontosabb dolgot amire szükségem van, mert akkor elvisz magával Írbe. Egy picit vacilláltam a dolgon, de rájöttem, hogy a bátyámra van most szükségem a legjobban. Anya nem tud úgy megvédeni ahogy ő tenné. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, kifésültem a hajam, felöltöztem, és vissza siettem a szobába. Előkaptam egy bőröndöt, és gondolkodás nélkül belepakoltam minden cuccom ami számomra fontos. Gyors leszaladtam a konyhába, ahol láttam, hogy apa ír valamit egy cetlire, de nem nagyon foglalkozva vele, odaléptem elé.

- Mehetünk? - Kérdezte kedvesen. Nekem csak egy bólogatásra futotta, így kinyitotta apa a bejárati ajtót, majd a cipőmbe bújva leballagtunk a kocsihoz. Bedobta a hátsó ülésre a bőröndöt, én meg beültem előre az anyós ülésre, apa pedig elindította az autót, majd elindultunk. Kb másfél óra út után apának megszólalt a telefonja. Kivette a zsebéből, majd a füléhez nyomta.

-Igen? - Kérdezte ingerülten.

 
- Hozd vissza a lányomat, te senkiházi!! - Kiabált anyám, így apa inkább eltolta a telefont a fülétől.

 
- Amanda mondtam már, hogy nem! Evinek sokkal jobb lesz velünk. Mi legalább szeretjük. - Magyarázott apa higgadtan. Nem tudom, honnan szedte ezt a fajta higgadtságot anyával szemben. Kicsit attól is tartottam, hogy nem teljesen koncentrál az útra telefonálás közben. 

- Van két perced, különben... - A telefon túlvégén csend lett.

- Különben? - Húzta fel szemöldökét apa.

 
- Különben megöllek. - Fejezte be elhaló hangon anya.

 
- Ugyan már Amanda, fenyegetéssel nem mész sokra. - Mondta apa, és kinyomta a telefont. Nem szóltam semmit, csak néztem ki az ablakon az elhaladó tájakat. Apa megállt picit pihenni az egyik pihenőnél, majd mentünk tovább. Azt hiszem kicsit elaludtam, ugyan is arra keltem, hogy apa és a testvérem keltegetnek. Ezek szerint megjöttünk. A ház valami fantasztikus volt. Mint egy palota. Nem sok változás van, max annyi, hogy a fürdővel szemben van a szobám az emeleten. A falak barack színűek, amik megnyugtatják az embert. A szobám tágas, és egy nagy francia ágy van középen. Szintén barack színű csupasz falak vannak körülöttem.

Kipakoltam, és lementem vacsorázni. Sokat beszélgettünk, majd felmentem a szobámba, hogy felhívjam legjobb barátnőmet, ugyan is a mamájánál tölti az egész nyári szünetet a családjával. Majd csak suli kezdéskor találkozok vele. Pár csörgetés után  fel is vette.

- Szia csajszi. Mizu? - Szólt bele barátnőm boldogan a telefonba. Neki legalább jó kedve van.

 
- Szia. El sem hiszed mi történt. Ideköltöztem Írbe. - Elmosolyodtam. Mintha látná telefonon keresztül, hogy mosolygok. Kissé talán szomorú voltam.

  - Neee. De jó már egyeseknek. Igaz úgy is koleszosok leszünk, szóval mind a ketten Írbe leszünk. - Kuncogott barátnőm. 

- így van. - kuncogtam én is. Bár nem hiszem, hogy ez most tudott volna őszinte lenni. 

- Mintha nem lenne túl őszinte az a mosoly Evikém! - Tudtam, hogy levágja. Ő mindig megérzi, ha valami nem oké. El kell neki mondanom. 

- Őszintén, nem tudom. Nem teljesen vagyok boldog, mert anyát egyedül hagytuk. Sokáig mellette voltam, és bevallom aggódok érte! - Tudtam, hogy barátnőmnek bármit elmondhatok. Nagyon sokat köszönhetek neki. Jól esik valakivel megosztani a nehézségeket, és nem egyedül cipelni. Még beszélgettünk kicsit, majd elköszöntünk, és letettük a telefont. Lementem megnézni mit csinálnak Louiék. Éppen tv-t néznek, közben beszélgetnek. Annyira aranyosak, és mindenben segítenek. Még azt is elfogadták, hogy kolis legyek, így legalább nem kell ingáznom. Mert a koli, a sulitól van pár lépésre. Azért őszintén, kíváncsi lennék, hogy épp most mit csinál anya. 

Vajon hiányzom neki? 

Gondol rám?

 Fontos vagyok egyáltalán neki, vagy csak azért akarta, hogy maradjak, mert nem akart magányos lenni?

A gondolataim annyira hangosak voltak, hogy megfájdult tőle a fejem, így lementem meginni egy pohár vizet. Becsatlakoztam a fiúkhoz, akik a kanapén ülve beszélgettek. Nagyon sokat nevettünk, ezáltal el is felejtették azt a sok gondolatot, ami megfogalmazódott bennem. Elköszönve tőlük, felballagtam a szobámba, és lefeküdtem az ágyba. Egyre lustábbakat pislogva elaludtam a jó meleg takaróm társaságában.

Sziasztok Drágáim! Elkezdtem megcsinálni a javítást a könyvben, hogy legalább olvasható és élvezhető legyen egyaránt a könyv! Nagyon remélem, hogy így most már minden rendben lesz vele! Jó olvasást hozzá, puszii!😘😘