Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

3.

Niall szemszöge:

Miután Lou elengedett, a fejemhez kaptam és festett szőke hajamba túrva gondolkoztam el, hogy ezt nagyon elbasztam. Nem akartam ilyen köcsög lenni azzal a lánnyal aki nem közömbös számomra. Talán csak megijedtem az érzéseimtől, vagy, talán csak Zayn beszólása váltotta ki belőlem.

- Haver! Ezt jól elkúrtad. - Veregette meg a vállam Harry, mire még jobban arcon csapott a felismerés. Elmentek, majd én a fejemet fogva ott álltam, és azon gondolkoztam, hogy hogy tehetném jóvá. Hogy tudom elérni, hogy újra elnyerjem a bizalmát. A gondolatok százával hasítottak végig a fejemen, amitől már kisebb agyrázkódást kaptam. Elindultam valamerre. Egy kis park szerűséget pillantottam meg, majd ahogy jobban körbenéztem látta, hogy Evi ott űl az egyik padon, nekem háttal. Azon gondolkoztam, hogy oda mennyek - e hozzá, vagy ne. Arra a döntésre jutottam, hogy odamegyek.

- Evi! Ne haragudj rám! - Guggoltam le elé. Közben simogattam a combját és a szívem ezerrel vert. Nem tudtam mire számítsak. Megérdemelném, ha most leordibálná a fejemet. De nem szólt semmit, csak maga elé meredve ült a padon.

- Kérlek Evi! Mondj valamit! - Néztem rá szomorúan, közben meg tudtam, hogy el fog küldeni. - Ennél még az is jobb, ha kiabálsz velem. - Éreztem, hogy nincs esélyem. Evi már nem akar engem többet látni, és ezt csak is magamnak köszönhetem. Nem szólt semmit, ezért felálltam, és otthagyva őt elmentem onnan.

Evelin szemszöge:

Mivel nem akartam eltévedni, így inkább felhívtam Louit, hogy segítsen hazatalálni. Hosszas gyaloglás után hazajutottam, majd ahogy levettem a cipőmet, a kanapéra telepedtem. Lépteket hallottam,így fejemet a hang irányába fordítottam. Először azt hittem, hogy a bátyám az, de amikor leguggolt elém, és megláttam gyönyörű szemeit, és izmos kezét a combomon, egy nagy gombóc keletkezett a torkomba, ami miatt nem tudtam megszólalni, csak néztem magam elé. Egyszerűen nem tudtam felfogni mit mond, csak arra tudtam gondolni, hogy az az izmos kéz a combomat simogatja. Hiába mondta azt, hogy ne haragudjak, képtelen voltam neki hinni, mivel az előbb mondta azt, hogy én egy hiba vagyok. Felállt, majd kiment az ajtón, én meg nem tudtam vissza fojtani a sírást, ezért utat engedtem neki. Nem tudom, mi ez az új érzés ami miatt sírok, hiszen még sosem volt barátom, de azt hiszem, hogy kezdek iránta érezni valamit, ami csak egy barátnál több. Újra lépteket hallottam az emelet felől, majd megpillantottam Harryt, aki odajött hozzám. Leülve mellém pásztázott, de nem bírtam tovább. Odacsúsztam hozzá közelebb, és nyakát átölelve sírtam tovább. Szükségem volt valakire, aki támogat. Jól esett, hogy Harry itt volt és segített ebben a helyzetben. Harryvel nagyon jó lett a barátságunk. Nagyon jól kiismerjük már egymás,t és azt hiszem, hogy ő lett a legjobb barátom.

 
- Shh Evi! Ne sírj! Tudjuk, hogy Niall egy paraszt, de nem akarta. - Simogatta arcomat, közben mosolygott rám. Azt hiszem, hogy most erre volt szükségem.

 
- De.. De azt mondta, hogy.. Hogy hiba vagyok. - Dadogtam neki könnyekkel küszködve. Arcom beletemettem mellkasába. Pólóját szétáztattam a könnyeimmel, meg talán egy kicsit taknyos is lett. 

- Nem gondolta komolyan. Adj neki még egy esélyt. - Kacsintott, majd ahogy nyitódott a bejárati ajtó, Harry felállt és elment. Niall belépett rajta, majd mielőtt továbbment volna,  megállt, és felém vette az irányt. A szívem kihagyott egy ütemet és a vérem is forrni kezdett.

- Evi ne haragudj rám! - Tisztes távolba megállt, de így is láttam piros szemét ami ki volt sírva. Nem tudtam semmit mondani, csak odaszaladtam hozzá és megöleltem. Kezeit derekamra tette és szorosan magához ölelt. Én nyakába temettem arcom és úgy sírtam tovább.

- Ne sírj kérlek. - Emelte fel fejem, hogy bele tudjon nézni a szembe. - Nem akartalak megbántani. Megbocsátasz nekem? - Nézett rám nagy szemekkel, de közben fájdalmasan csillogott a szeme.

 
- Igen. Szent a béke. - Mosolyogtam rá halványan, mire ő is elmosolyodott.

- Barátok maradunk ugye? - Vizsgálta a szemem. A szívem valami furcsa ok miatt fájdalmasat dobbant. Aucs.

Most komolyan! Mire számítottál Evi? 

Hogy majd azt mondja szeret? 

Neki nem tetszem, amit meg is értek. Hogy ne tűnjön fel, hogy fájt amit mondott, egy halványat bólintottam és megöleltem. Az ölelkezésünket a többiek zavarták meg.

- Na mi van, kibékültetek? - Kérdezte meg Hazza, mire Niall nevetve megfordult és bólintott egyet.

 
- Szerencséd, mert különben kicsináltalak volna Horan. - Magyarázott bátyám, mire nevetnem kellett. Mindenki boldog volt. Vagy is azt hiszem mindenki. Ha nem is szeret viszont, de legalább boldog vagyok, hogy szóba áll velem.

- Kimegyek, iszok egy pohár vizet. - Jelentettem ki, mire felálltam és kimentem. De éreztem, hogy valaki követ. A konyhába érve Hazza odalépett hozzám, és erősen szuggerálni kezdett.

- Minden rendben Hercegnő? - Nézett rám aggódva. Tudta, hogy valami nem oké. Ahhoz már ismert annyira.

 
- Minden oké Hazza. Jól vagyok. - Mosolyogtam rá hamisan.

 
- Hercegnő! Nekem elmondhatod. Most nincs itt senki. Én meg nem mondom el nekik, te is tudod. - Mosolygott rám. Tudtam, hogy igaza van.

- Azt mondta, hogy maradjunk barátok. Harry, azt hiszem, hogy barátságnál többet érzek iránta. - Néztem fel rá fájdalmasan, mire odalépett hozzám és szorosan megölelt.

 
- Szerintem ő is többet érez, csak nem meri bevallani. Nem szokott így viselkedni. De lehet, hogy neki időre van szüksége. - Kacsintott rám.

 
- Köszönöm Harry. Te vagy a legjobb barátom. - Magamhoz öleltem szorosan, mire felkuncogott és viszonozta azt.

- Ez természetes Hercegnő. Te pedig az én legjobb barátom. - Kacsintott és újra megölelt.

Egy hét van vissza a suliból és jön haza legjobb barátnőm. Őt is be kell mutatnom a fiúknak, de reménykedek benne, hogy befogadják és szeretni fogják. Annyira hiányzik már, hiszen ő mindig megértett amikor valami bajom volt, és mindig ott volt nekem bármiről is legyen szó. Ha hazaért mindent elmesélek neki és talán még Niallnél is tud segíteni. Este az ágyon fekve azt vettem észre, hogy a telefonom megrezdült.

Szőke Herceg😉😜❤: Tudom, már este van és le fogsz nyakazni, de nagyon éhes vagyok. Nem akarok egyedül a konyhába menni, ezért megkérhetlek, hogy lejössz velem?

Ezen jót mosolyogtam, mert annyira aranyos. Nem lehet neki nemet mondani.

Én: Persze. Azonnal ott vagyok.

Szőke Herceg😉😜❤: A szoba előtt várlak. Ne késs lehetőleg, mert akkor téged is meg kell egyelek. 😉

Niall kint várt az ajtó előtt, mire megfogta a kezem és levezetett a lépcsőn, egész a konyháig. Ahogy hozzám ért, valami hihetetlen érzés fogott el. A hasam elkezdett bizseregni és tiszta libabőr lettem. Lementünk a konyhába és ettünk muffint, mivel délelőtt sütöttem. Annyira aranyosan ette azokat a muffinokat, hogy nem tudtam nem mosolyogni rajta. Miután befejeztük felmentünk a szobába és befeküdtem az ágyba. Nem sokat gondolkoztam, mert szinte azonnal elnyomott az álom.

 Sziasztok Drágáim! Itt is van a következő kijavított rész! Nézzétek el, ha néha olyan helyre is teszek vesszőt ahova alapba nem kellene. Igyekszem a javítással, hogy az egész story olvasható legyen, addig pedig további jó olvasást, puszii!😘😘