Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

59.

Nem is tudom hol kezdjem. Azt hiszem valahol a legelején kellene. Na de nem is húzom tovább az agyatokat belekezdek a mesébe. Ma olyan boldog vagyok hogy nem is hiszitek el. Nos akkor kezdjük is.

Épp a kanapén ültem amikor csengettek a bejárati ajtón. Nem értettem teljesen hogy most ki is keres ugyanis Loui itthol van apa pedig dolgozik. Mivel úgy is közelebb voltam az ajtóhoz meg amúgy is jó tesó vagyok megkíméltem a tesómat egy felesleges lefutástól az emeletről.

- majd én nyitom! - felkiabáltam az emeletre ahonnan csak egy "kösz" jött le. Megforgattam a szemeimet ugyanis tudom hogy a bátyám most épp a bunkóbbik napjait éli mióta megtudta hogy Niall megcsalt. De azt hiszem ez fordítva is így lenne. Szóval elindúltam az ajtóhoz hogy kinyitom. Ahogy kitártam az ajtót és megcsapott London hűvöskés levegője azonnal libabőrös lettem. Az ajtóban megpillantottam legjobb barátnőmet egy ezer wattos mosollyal az arcán.
- hello csajszi! Na felkészültél? - szemöldököm azonnal felszaladt a homlokomon és csak meredten bámultam barátnőmre akinek az arcán ott lapúlt egy sokatsejtő mosoly. Ez tuti sántikál valamiben.
- hali! Mire is? - az arcom teljes értetlenségről árulkodott míg barátnőm jóízűen felkacagott. Kimondottan élvezte a helyzetet látszott rajta.
- úgy gondoltuk Zaynnel hogy kirángatunk egy kicsit a tenger partra. Jó az idő is hátha tudunk egyet mártózni. Na? Mit gondolsz? Benne vagy? - teljesen elvesztettem a fonalat. Azt sem tudtam hírtelen hol vagyok nem hogy egy értelmes választ kinyögni.
- várj már Emi, lassíts egy kicsit! Hogy mit akartok Zaynnel? - barátnőm megcsóválta fejét majd karon ragadott fel az emeletre ahonnan elővette fürdőruhàmat majd egy táskába kezdte pakolni. A nagy pakolás miatt bàtyám is átjött ugyanis Emi kicsit hangos volt.
- Tommlinson elrabolom egy fél órára a húgodat! Ne aggódj minden okés lesz csak a tengerpartra megyünk le egy kicsit! - barátnőm rákacsintott Tommora aki megrázta fejét majd szemeit behúnyva mutogatott Emi felé.
- hogy hova akarod vinni a húgomat? - Emi nagy szemekkel pislogott Tommora aki csak kérdő tekintettel meredt barátnőmre. Kapkodtam kettejük között a fejem ugyanis olyan gyorsan kommunikáltak egymással hogy lehetetlen volt őket követni.
- az isten áldjon meg Louis Tommlinson! Ne legyél már szőke! A húgoddal lemegyünk a tengerpartra egy kicsit! Hm? - eltagolta a mondatot hátha az én értelmi fogyatékos bátyám majd értelmezni fogja. Bólintott egyet majd kiment a szobánól hagyva hogy készülődjünk tovább.

Már nagyon izgatott voltam hogy mi fog a tengerparton várni rám ugyanis Emi elmondása alapján lesz egy kis meglepetés a számomra. Némán űltem a kocsi ülésébe fejemet ide - oda mozgatva ahogy az elöttünk eltünő tàjat kémleltem. Nem értettem minek ekkora felhajtás de már tényleg nagyon izgatott voltam. Egy olyan jó 20 perces kocsikázás után meg is érkeztünk a tengerpartra. Szinte azonnal kipattantam a kocsiból és tűrelmetlenűl topogva vártam barátnőmet hogy végre kiszáljon és elindúlhassunk.

- mégis minek kell ekkora felhajtás egy kis fürdéshez? - kiváncsian fordúltam barátnőm felé aki csak elmosolyodott kíváncsiságomtól.
- jajj Evelin Tommlinson te sosem fogsz megváltozni! De semmi baj így szeretlek! - átkarolta a vállamat majd egy nagy nevetésbe törtünk ki amit Zayn szakított félbe . Fúrcsa öltözetet viselt. Fekete térdnél szaggatott nadrág míg fekete Battmanes pólója vasaltan simúlt izmos testéhez. Haja bezselézve míg fekete sprotcipőjét teljesen ellepte a homok.
- szia Zayn! Minek köszönhetem hogy így kiöltöztél? Csak nem lànykérés lesz? - saját poénomon jót kacagtam de amikor Zayn csak elmosolyodott komolyan kezdtem aggódni.

Emi mondta hogy ne mozdúljak hanem maradjak a helyemen míg ők elmennek valamit elrendezni. Őszintén szolva elég érdekesek. Furcsán viselkednek és mintha titkolnának valamit előlem. Amikor visszajöttek akkor nem voltak egyedűl. A nap épp lemenőbe készűlt ìgy a szél felerősödve belekapott abba a személynek pulcsiába akire haragudtam mégis szerettem. Akiben a legnagyobbat csalódtam mégis a legjobb pillanataimat idézi elő. Aki a szomorúságomat idézte elő bennem mégis boldog vagyok ha meglátom.

- csak hallgasd végig! - Emi odasúgta nekem ezt az egy kis mondatocskát mire nyeltem egy hatalmasat majd bólintva beleegyeztem. Láttam a megkönnyebbűlt szempárokat az enyém mégsem volt az. Itt állt elöttem egy letakart valamivel életem megkeserítője mègis életem legjobb döntése.

Levette a valamiről (ami eddig nem tudtam mi) a fedő anyagot majd megpillantottam az első szőveget azon a táblán. Niall szorosan ott állt mellette és közben énekelte a Perfectet Ed Sheerentől.

"Amikor legelőszőr megpillantottalak tudtam hogy..." - gyorsan elolvastam a táblát ami miatt a szívem ezerszer gyorsabban kezdett el verni. Azt hittem ki fog ugrani a helyéről. Várt egy kicsit a táblával majd ledobta a földre és elémtárult egy másik ugyan olyan.

"Tudtam hogy nem vagy közömbös számomra!" - a lélekzetem elakadt és már a könnyeimmel kűzdöttem. Majd elémtádult az újabb tábla.

"Tudom hogy sok hibát követtem el..." - az ő szemei is csillogtak ahogy a lemenő nap megvilàgította gyönyörű jégkék szemeit.

"De beláttam hogy hibáztam!" - a táblák jöttek egymás után így időm sem volt felfogni mi is történik körülöttem. Niall énekelte a Perfectet mígnem teljesen megszűnt körülöttem minden.

"De tisztában vagyok vele hogy nehéz helyrehoznom őket..." - ujjaimat tördelve olvastam.

"Mégis megpróbálom mert szeretlek!" - ezen a mondaton elmosolyodtam. Én is nagyon szeretem és vele akarom leélni az életemet. A táblàk jöttek sorba egymás után.

  "Szeretném ha boldog lennél és..." - nagyon nehéz volt a könnyeimet visszatartani és ahogy láttam Niall is küzködött vele.

"Szeretném ha majd egy idő után mi is így néznénk ki!" - a szöveg alá egy családi kép volt odaragasztva amin a kisgyerekek a szülők ölében űlnek. Ezen elnevettem magam és lefolyt egy könnycsepp arcomon.

"Azeretném ha megbocsájtanál nekem..."

"Szeretném ha mindig mellettem lennél!"

"Csak veled teljes az életem..."

" mást el sem képzeltem magam mellé!"

"És ha mád megbocsátottál..."

"Szeretném ha mi is megvalósítanánk ezt!" - és ahogy lepillantottam a képre teljesen elhűltem. Egy lány állt a párja elött aki térdelve nyújtotta neki a kezét és épp húzta fel a gyűrűt. Szám elé kapva kezeimet hagytam hogy könnyeim patakokban húlljanak le. Hagytam hogy odajöjjön hozzàm és átkaroljon izmos karjaival. Hagytam neki hogy elszakadva tőlem letörölje arcomról a könnyeket mert be kell vallanom magamnak hogy szeretem őt. Szerelmes vagyok Niallbe. Leguggolt elém majd elővett egy fekete dobozkát és felnyitotta. Egy gyönyörű kék köves gyűrű volt benne. Megszólalni sem tudtam annyira boldog voltam és annyira a torkomon akadta a szó a meglepődöttségtől. Csak bólogattam hevesen míg Niall felkacagva, könnyes szemmel felhúzza újjamra a gyűrűt és ott a naplementébe, szorosan átkarolva, szorosan egymásba gabalyodva hosszú csókba hívjon. Így akartam maradni örökké!

    Sziasztok Babáim! Ne haragudjatok hogy ennyire lemaradtam a részekkel de szervízbe került a telefonom és csak most kaptam vissza. Igykszem kárpótolni benneteket hogy tudjátok olvasni. De egyben van egy szomorú hírem is! Ez a blog is a végére ért pedig annyira megszerettem. Dehát semmi sem végtelen így ne aggódjatok ami most készülőbe van az majd kárpótolja ennek a hiányát! Nem is zavarlak benneteket tovább. Szép napot! Jó olvasást puszii!😘😘