Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

34.

Félve léptem be a suli küszöbén több szempont miatt is. Féltem ha Amanda szembe jön velem mit fog mondani. Féltem hogyha összefutok Niallel akkor mit fogunk mondani egymásnak. Rettegtem a gondolattól hogy a szememre hányják mind a ketten a boldogságukat. Amikor barátnőm maga elé engedett remegve léptem be a suli kapuin. A gyomrom szinte azonnal görcsbe állt. Tenyerem izzadt és szédűltem. Megpillantottam a távolban Harryt aki szinte felnyársalt a szemével annyira nézett. Gondolkodás nélkül rohantam oda hozzá közben könnyeim azonnal megeredtek. Karjaival szorosan tartott míg fejemet mellkasába fúrtam. Tudtam hogy rá számíthatok. Biztonságban éreztem abban a pillanatban magam. Mielött becsengettek volna kicsit össze akartam szedni magam így nagy léptekkel megindúltam a lánymosdó felé hogy majd az elfolyt sminkemet kicsit helyreteszem amikor belementem valakibe. Már vártam mikor érek földet így szemeimet összeszorítottam és már éreztem a talajt magam alatt. De nem így történt. Két erős kezet éreztem derekam köré fonódni amik megakadályozták hogy találkozzak a földdel. Kinyitottam szemeim majd hírtelen a lélekzetem is elakadt. Gyönyörű jégkék szemével az én szemembe nézett. A torkomban gombóc keletkezett ami miatt megszólalni képtelen voltam. Hírtelen megszűnt minden körülöttem. Niall szeme fogvatartotta enyémet és csak néztük egymást hosszasan.

- Evi! - hangja elhalt volt és könyörgő. Olyan óvatosan ejtette ki ezeket a szavakat a száján mintha valami érték lenne. Szívem azonnal szaporábban kezdett el dobogni míg szemem nem tudtam levenni az övéiről. - istenem Evi! - odarántott magához majd szorosan megölelt mire nekem könnyeim azonnal megeredtek. Úgy öleltem vissza mintha az életem múlt volna rajta. Nem érdekelt hogy haragszom rá. Abban a pillanatban mindent leszartam csak az érdekelt hogy Ő itt van és engem ölel.
- Niall ugye nem csak álmodok? - pislogtam rá míg szemeimből folyamatosan folytak a könnyek. Rám mosolygott amitől a szívem kihagyott egy ütemet majd óvatosan megrázta fejét. Kezét felvezette arcomon majd letörölte könnyeimet. Nem engedett sehova.

Harry folyamatosan vigyorgott rám óra közben is így kezdtem azt hinni hogy ő van a dolog mögött. De az hogy a karjai közt voltam és a közelébe felülmúlt mindent. Rájöttem hogy egyáltalán nem haragszom már rá. Hogy kiderítsem mi van itt kitéptem egy darab papírt a füzetemből amit Harry figyelemmel kísért majd írni kezdtem rá.

"Láttad az elöbbit?" - firkantottam oda a papírra majd összehajtogatva odacsúsztattam az ő térfelére mire kicsomagolta majd olvasni kedte. Elmosolyodott majd írt valamit, visszahajtogatta és odacsúsztatta hozzám.

"Nem lehetett nem észrevenni Királylány! :)" - amit írt megmosolyogtatott. Csak ő hívott így.

"Szerinted még helyre lehet hozni? :'(" - nagyon kíváncsi voltam rá hogy mit fog erre írni de tudnom kell. Tudnom kell mielött végképp feladnám és elásnám a reményt.

"Semmi sem lehetetlen! Ezt jól jegyezd meg. És ha nem lehetne akkor nem viselkedett volna így az elöbb! ;)" - állt a levélben ami megdobogtatta a szívemet. Odafordúltam hozzá majd rámosolyogtam. Ő az én biztos pontom, a menedékem és a legjobb barátom. Nála jobbat el sem tudnék képzelni és nem is akarok.

"Köszönöm :*" - ennyit írtam. Többre nem is volt szükség. Átnyúlt az én oldalamra majd biztatás képp megszorította a kezemet.

- maguk ott ketten! Kérem a papírt! - jött oda a tanárnő mire az egész osztály ránk kapta a fejét. Rögtönöznöm kell.
- milyen papírt? - mosolyogtam rá hamiskásan.
- tudom hogy leveleztek! Láttam a cetlit a kezében! - nézett Harryre mire nagy szemekkel figyeltem most mit fog mondani de amikor már hosszas csend után sem szólt semmit úgy gondoltam valahogy meg kell mentenem.
- nem történt semmi ilyesmi. Csak lemaradt és megkérdezte mit írtunk. - néztem a nőre sokat sejtően mire felsóhajtott és kiegyenesedett.
- legközelebb ne forduljon elő ilyen. - nézett rám a nő mire bólintottam egyet. Vissza ment a helyére és folytatta ahol abba hagyta én pedig Harryre pillantottam aki elmotyogott egy köszönömöt majd folytattuk tovább a másolást amit a tanárnő írt a táblára.

Ennyire unalmas órákat még nem éltem. Most lesz tesi de már kedvem sincs hozzá. Folyamatosan Niall jár az eszembe és az ami akkor történt első óra elött a folyosón. Az agyam egyszerűen képtelen volt kikapcsolni bármennyire is próbáltam de erre még Niall is rátett egy lapáttal. Akárhányszor felé pillantottam mindig mosolygott vagy kacsintott. Istenem az a mosoly. A gondolataimat egy hang szakította félbe.

- örülhetsz!! - csapott az asztalomra. Felnéztem és Amanda kisírt szemével találkoztam. Hangja meggyötört volt és sírástól rekedt.
- mi..miről beszélsz? - néztem rá majd nyeltem egyet. Vártam mit fog mondani ugyan is ok nélkül sosem keres meg.
- szóval te még nem tudod? Szép! - nevetett fel gúnyosan mire értetlen fejet vágtam.
- áruld már el mi folyik itt!! - akadtam mostmár én is ki ugyan is tényleg nem tudtam mi a baja.
- Niall! Tegnap este szakított velem! - kezdett el újra könnyezni de visszafogta. Milyen erős. Én erre nem lennék képes. - és tudod mi volt az indok? - nézett rám nagy szemekkel mire a szívem kezdett hevesebben verni a kíváncsiságtól.
- ne..nem! - dadogtam mire nyeltem egy nagyot és behúnytam a szemeim. Vártam mit fog mondani.
- te! - csak ennyit mondott. Szemeim kipattantak és vártam mikor ébredek fel ebből az álomból de nem történt meg. A levegő bentragadt a tüdőben majd nagy szemekkel meredtem előre.

  Sziasztok Babáim! Bocsánat hogy késtem ezzel a résszel és hogy sokat kellett rá várni de most itt van. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek. Szeretlek titeket puszii!😘😘