Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

26.

Reggel van. Vagy is úgy érzem mert a nap reggeli sugarai bevilágítanak az ablakon. Nem tudom kinyitni a szemem de próbálkozok vele. Valaki még mindig az ágyam mellett űl és fogja a kezem. Vajon egész este itt maradt? Vajon figyelt engem még aludtam? A szemem lassan kinyílt és körbekémlelve megpillantottam Niallt aki az összekulcsolt kezünkre hajtotta a fejét és aludt. Kócos volt és a ruhája is nagyon gyűrődött volt. Mocorogni kezdtem mire ő felkapta a fejét és egy álmos mosolyt eresztett felém. A szemei alatt piros karikák égtelenkedtek. Annyira sajnáltam szegénykét.

- reggelt Szépségem! Hogy vagy? - szorította meg kezem közben arcomat kémlelte.
- reggelt Bébi! Jól! - válaszoltam röviden mire egészen közel hajolva arcomhoz beszélt hozzám.
- örülök hogy végre szóba álsz velem! - suttogta ajkaimra mire kirázott a hideg, persze jó értelembe. Nem kellett sok tarkóját megfogva húztam közel magamhoz egy csókra amit ő mélyített el. Már annyira hiányzott a csókja meg úgy az egész lénye hogy egyszerűen képtelen vagyok vele betelni. Az életemnél is többet jelent az hogy Niall mellettem van és szeret. A csókunkat az ajtó nyitódása zavarta meg ahol belépett apa meg a többiek.

- szép jó reggelt Kicsim! - mosolygott apa mire én is mosolyogtam.
- nektek is! - mondtam többes számba ugyan is a fiúk is köszöntek.
- hogy vagy Gyönyörűm? - űlt le az ágyra Liam ugyan is csak egy szék volt amit persze tegnap óta befoglalt Niall.
- jobban. - rendeztem le ennyivel ugyan is csak az alap szavak mentek.
- hozok neked reggelit! Jössz haver? - jelentette ki Hazza majd Szerelmem felé fordúlt aki csak vigyorgott.
- persze! Úgy is már teljesen elhaltak a lábaim. - nyögte ki a szöszim mire mindenki felnevetett. Ahogy kiléptek az ajtón és ott hagytak teljes ürességet éreztem és már most nagyon hiányzott.
- egész este itt volt melletted. Nem mozdúlt el egy percre sem pedig mindtuk neki hogy jobb lenne ha hazamenne pihenni. - mosolygott apa mire nekem boldogság járta át a szívemet hogy Niall így gondoskodik rólam. Na meg persze figyel rám. A fiúk vissza jöttek majd Hazza odaadta nekem a kakaós csigámat amit megköszönve a fiúknak kezdtem el befalni. Annyira finom ugyan is Hazza meg a többiek nagyon is jól tudják hogy azt a kakaós csigát vagyok csak hajlandó megenni ami tele van csokival.
- és a bátyám hogy van? - erőltettem ki egy hosszabb mondatot mire síri csend űlt ki a szobába. Nagyon féltem mit fognak mondani. Rettegtem a gondolattól hogy akár Loui állapota romlik.
- ma ébredt fel elötted egy órával. Azonnal elvitték kimosni a gyomrát de a láza még mindig nagyon magas. Az orvosok nem tudják hogy még mi lesz vele ugyan is félrebeszél. - tőrte meg a csendet apa mire a többiek aggódva kezdtek el figyelni mire én a fejemet belesűllyesztettem a párnába és egy nagy levegőt véve kifújtam azt. Ahogy szólásra nyitottam a számat egy barnahajú, magas, vékony lány jött be a terembe.

- jónapot! Hogy van Louis? - fordúlt apa felé mire mindenki lefagyva és értetlenűl nézett a lányra.
- te ki vagy? - kérdezte meg tőle Harry mire a lány vett egy nagy levegőt és szaggatottan kifújta.
- Eleanor vagyok! Loui velem találkozott aznap de vissza utasítottam pedig nagyon szeretem őt! Igazából nem visszautasítottam hanem elmondtam mindennek és.... - itt nem tudta befejezni ugyan is össze állt a kép. Akkor ezért volt olyan furcsa az elmúlt napokba Loui.
- Tee! Te miattad kerűlt korházba a bátyám! - keltem fel az ágyból és odabattyogtam hozzá mire a lány teljesen lefagyott. - te kis szuka! Tudod mit okoztál azzal hogy megaláztad a bátyámat? Arra kellett hazamennem hogy a bátyám magán kívüli állapotba van és most az életéért kűzd! Te semmirekellő büdös ribanc! Most meg van képed bejönni és megkérdezni hogy van? Takarodj ki míg szépen mondom! - keltem ki magamból mire megfogva a lány karját kezdetem el rángatni mire apa lefogott és újra kikeltem magamból. -ENGEDJ EEEL!!! MEGÖLÖM!!!! - kiabáltam mire Liam kiszaladt és egy nővérrel az oldalán tért vissza aki újra belémnyomott egy tűt. Újra álmos lettem és újra elnyomott az álom.