Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

45.

1 hónap mulva

Boldog vagyok! Hogy miért? Nos azért mert Niall menyasszonya lehetek és most várjuk első közös babánkat. Most vagyok 2 hónapos de Niall úgy vigyáz rám mintha valami törékeny dolog lennék. Nagyon szeretjük egymást és már az esküvőnk napját tervezgetjünk. Épp a levest tettem fel főni mikor meghallottam kinyílni a bejárati ajtót.

- megjöttem Egyetlenem! - kiáltott be Niall miközben a cipőjét próbálta levenni. Egy hatalmas mosoly kíséretében mentem oda hozzá és karoltam át két kezemmel nyakát.
- szia Édes! - mosolyogtam tovább mire ő is elmosolyodot. Két kezével átfonta derekamat így közelebb húzott magához.
- mik ezek a jó illatok? - csillant fel a szeme mire kuncogtam egyet. Tipikus Niall.
- ebédet főzök. Hosszú napod volt Szivem? - simítottam meg arcát mire becsukta szemeit és egy mélyet sóhajtott.
  - annyira nem. Volt egy betanuló, nekem kellett betanínati. Az kicsit fárasztóbb volt. - mesélte Szerelmem nagy beleéléssel a napját. Ja, el is felejtettem mondani. Niall imád golfozni így naponta kijár edzeni és már versenyeken is vett részt. Szeretem nézni ahogy játszik. Az engem is megnyugtat.

Leültünk ebédelni közben meg beszélgettünk hogy vajon kisfiú lesz a baba vagy pedig kislány. Niall már most rajong érte pedig még meg sem született. Az One Direction hivatalosan is felbomlott Zayn döntése miatt amit a fiúk nagy csalódásként éltek meg, főleg Harry aki Zayn legjobb barátja volt. Úgy megharagudott rá hogy nem is tartja vele a kapcsolatot. Meg tudom érteni. Ugyan így vagyok én Emivel. Azóta sem beszélünk, és valjuk be őszintén nem is akarok már semmi olyat ami vele kapcsolatos. A gondolatmenetemből Niall bársonyos hangja szakított ki.

- mi legyen a neve ha kislány lesz? - nézett rám gyönyörű jégkék szemeivel amik most csillogtak a boldogságtól. Rám is rám ragadt.
- legyen Rella Horan! - pattant ki a név a fejemből majd nagy boldogsággal vártam Niall válaszát akin még mindig elképesztően nagy vigyor volt.
- nem is rossz. És ha fiú? - nevetett fel Niall.
- azt neked kell kitalálnod Horan! Te vagy a férfi! - kacsintottam rá mutató ujjam felemelve mire Niall jóizűen felnevetett.
- hmm lássuk csak, mondjuuk... - nagyon törte a fejét, egészen belemerűlt a név keresgélésbe. Annyira aranyos volt hogy egy idióta vigyor keletkezett arcomon amit nem tudtam onnan elrejteni. Rámnézett gyönyörű íriszeivel és elmosolyodott. - Kemal Horan! - felnevettem. Értetlen képét látva egyből magyarázkodásba kezdtem.
- ne haragudj! Nem a néven nevettem hanem hogy olyan hosszas gondolkozás kellett hogy esedbe jusson. - nevettem még mindig mire Niall elmosolyodott, felált a székről majd elindúlt a tányérokkal a mosogató irányába. Azonnal felpattantam és odaléptem elé. Úgy éreztem muszály elmagyaráznom neki hogy nem akartam megbántani.
- ne haragudj rám Niall! Tudod hogy nagyon szeretlek! Csak jó kedvem van. - rabul ejtettem azokat a kék szemeket. Niall elmosolyodott megpöckölte orrom majd megcsókolt.
- nem haragszom Egyetlenem! Örülök hogy boldog vagy! - kacsintott miután elvált ajkaimtól majd újra neki esett. Annyira szerettem ezt az érzést.

   Sziasztok Babáim! Bocsánat hogy ilyen hosszúra elnyúlt a várakozás az új részhez de csak most értünk haza Londonból. Ne haragudjatok azért sem hogy így eltüntem és ilyen rövid lett, de mostmár itt vagyok és a kövit hosszabra nyújtom! Remélem hogy tetszeni fog ez a rész is nektek annak ellenére hogy ilyen rövid. Puszii!😘😘