Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

39.

Péntek van. Ma van az utolsó nap a hétből hogy suliba kell menni. Úgy döntöttem hogy suli után elmegyek haza egy kicsit meglátogatom apát és Lout mert már nagyon régen láttuk egymást. Remélem már nem neheztel rám apa amiért újra megbocsátottam Niallnek. Egyépként sem értem hogy miért haragszik apa mikor tudja nagyon jól hogy Niallel szeretjük egymást. Mindenkinek vannak hibái. Neki is vannak de anya így szerette őt akkor én miért ne szerethetném Niallt? Na nem ez a lényeg. El kellene készülnöm mert elkések.

A bokám már jól van de még nem szabad megerőltetnem így tesire is kaptam egy felmentést. Nyöszörögve kikeltem az ágyamból majd megindúltam a ruhás szekrényem felé valami értelmes darabot kiszedni. Választásom egy fehér farmernadrágra esett és egy sötétkék boodyra. Felvettem fölé egy szürke kötött kardigánt és késznek nyílvánítottam magam. Belenéztem az egész alakos tükörbe és elégedettség fogott el. Gyorsan beslisszantam a fürdőbe ahol megcsináltam a hajam amit csak kifésűltem majd egy kis szempilla spirál és kész is. Kimentem a konyhába valami reggelit készíteni mire Emi is elkészűl. Megreggeliztünk majd a táskánkat felkapva indultunk meg suliba. Úgy tervezem hogy suli után még vissza jövök a koliba összepakolni pár dolgot és úgy megyek haza. A gyomrom görcsben van ugyan is tegnap Harry majdnem megcsókolt. A tervem az hogy kerülöm egész nap de aztán rájöttem hogy nem tehetem meg vele. Az utat végig csendben töltöttük.

Bent a suliba jó meleg volt ezért ahogy felértünk a termünkbe ledobtam a táskám a földre majd levettem a kardigánom amit rátettem a szék háttámlájára. Körbenéztem de még nem láttam a fiúkat sehol ezért leülve a helyemre elővettem a telefonom és böngészni kezdtem hátha találok valami érdekességet. Aztán nagy hangzavarra lettem figyelmes majd egy kézre ami rásimúlt a hátmra.

- szia Kicsim! - hallottam meg azt a hangot amit ezer közül is felismernék. Felpillantottam gyönyörű jégkék szemébe és a pillangóim azonnal életre keltek. Felálltam majd szorosan megöleltem.
- szia Szivem! Annyira hiányoztál! - bújtam szorosan nyakhajlatába mire felkuncogott.
- te is nekem nagyon! - fonta át két karját derekam körül. Az érintése hatására libabőrös lettem.
- Harryt nem láttátok? - pillantottam Zaynre majd Niallre és végűl bátyámra de mindegyiktől csak egy fejrázást kaptam.
- miért keresed ennyire? - nézett rám értetlen fejjel Niall. Na most mit mondjak neki?
- jaa semmi. Csak tegnap este elmentünk sétálni és ott hagytam. - pillantottam le a földre majd újra a fiúkra. Mindegyiktől csak egy értetlen fejet kaptam.
- miért hagytad ott? - nézett rám Zayn összeráncolt szemöldökkel. Istenem ennek nem lesz jó vége.
- majdnem megcsókolt. - bukott ki belőlem majd feleszméltem hogy nem vagyok egyedűl. Úr isten itt van Niall is! Rápillantottam de semmit nem tudtam leolvasni szeméből. Ledermedve állt ott és megegyezett a suli falának színével. - vagy is... nem úgy történt. - próbáltam menteni a menthetőt.
- akkor hogy? Hm? - szólalt meg végűl Niall. Hangja fagyos volt. Féltem.
- ahhj srácok elég!! - pillantottam rájuk könnyes szemekkel mire épp akkor rontott be Harry is. Mosolyogva indúlt meg felénk. Istenem Harry ne gyere ide. Niall ahogy megpillantotta azonnal odament hozzá és megfogta a vállát. Odaszorította a falhoz majd szikrázó szemekkel meredt rá.
- még is hogy képzeled hm? Mi van veled Styles? Normális vagy? Le akartad smárolni a csajomat? És még azt hittem igazi barát vagy! Ne is lássalak világos? -köpte neki a szavakat mire Harry olyan fehér lett mint a fal. Niall elengedte majd kiment Harry pedig rámpillantott majd megindult volna kifelé de utánna szaladtam.
- HARRY VÁRJ!! - kiabáltam utánna de ő csak megrázta a fejét és intett egyet a kezével majd kilépett a teremből. - A KURVA ÉLETBE!! - ütöttem egyet a padra majd könnyeim szinte azonnal megindultak.

Az órák unalmasan teltek tesin pedig csak bámultam ahogy ők játszanak. Harry és Nial közt tapintani lehetett volna a feszültséget. Annyira nem akartam hogy ez legyen. Miért pont velem történik minden? Amióta kiderült hogy Harry meg akart csókolni - vagy is sikeresen elszoltam magam - azóta Niall folyamatosan ott van mellettem, fogja a kezem, keresi a társaságom. Nem mondom hogy eddig nem tett ilyet de most mégjobban.

Fárdatan és csalódottan dobtam le a sulis táskámat a koli padlójára. Elmentem a konyhába vizet inni majd egy nagy sóhaj után mentem összepakolni. Nemsokára őszi szünet ami azt jelenti hogy Emi megy el a mamájához én pedig itt maradok egyedül. Nagyon nem akarom ezt de megértem őt hiszen a mamája nagyon beteg lett. Összepakoltam a cuccaimat majd elköszönve Emitől megindúltam haza. Az úton azon gondolkoztam hogy vajon hogy fog apa fogadni? Kedves lesz vagy esetleg morcos? A gondolataimnak nem fektettem túl nagy hangsújt ugyan is megérkeztem. Kinyitottam az ajtót majd beléptem a jó meleg lakásba ahol Lou éppen tv-zett a kanapén apa pedig a konyhában sürgött forgott. Amikor meglátott félbehagyta a dolgait majd odajött a nappaliba hozzám. A gyomrom görcsbe rándúlt már a gondolattól is hogy apa hogy fog reagálni a dolgokra.

- nolám nolám kit látak szemeim! Egy évbe egyszer meglátogatsz? - hangja gúnytól csöpögött mire nekem azonnal gombóc nőtt a torkomba. Nyeltem egy hatalmasat.  Anyának igaza volt.
- szi...szia apa! - dadogtam mint egy kis óvodás ugyan is annyira féltem hogy más nem jött ki a számon. Lou lekapcsolta a tv-t majd odajött hozzám és átkarolta a vállamat. Legalább ő velem van.
- miért nem mentél a kis barátodhoz hm? Csak nem megint kidobott? - nem akarta abbahagyni. Nem érdekelte hogy nekem fájnak a szavai. Elpattant nálam a húr. Nem vagyok már kislány hogy kioktasson és azt mondjon amit akar. 
- hagyd abba! Ne beszélj így Niallről! - intéztem hozzá a szavaimat. Próbáltam úgy tenni mint aki nem fél de közben pedig remegett kezem lábam. Próbáltam palástólni mit is érzek. 
- ohh na mi van megeredt a nyelved kisasszony? - nevetett fel apa gúnyosan mire teljesen lefagytam.
- mindenkinek vannak hibái apa! Neked is vannak anya még is elfogadott téged! - ráncoltam össze a homlokomat mire apa feje olyan piros lett mint a paparika. Loui mégjobban szorította vállamat ugyan is mind a ketten jól tudtuk mi fog most következni.
- anyádat ne keverd bele! Semmi köze a te kis életedhez!! - hangja nyugodt volt. Túlságosan is nyugodt. - Niall nem érdemli meg hogy vele legyél! - intézte a szavakat felém. Mintha tőrként hasított volna a szívembe úgy belesajdúlt. Nagyon fájt hogy így gondolja. Majd gondolkodás nélkül olyat mondtam amit nem kellett volna.
- ha anya még élne vissza mennék hozzá! Százszór jobb szülő mint te vagy! - majd fogtam magam és könnyes szemmel fekszaladtam a szobámba.

  Sziasztok Babáim! Meg is hoztam a kövi részt. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek. Jó olvasást puszii!😘😘