Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

44.

Teljes erővel készűltem az estére. Most végeztem a hajmosással. Siettem hogy még időben meg tudjam szárítani és mindennel kész legyek. Nem akartam elkésni. Mondtam Emmának hogy ha esetleg Niall be akarna jönni a szobába valamivel tartóztassa fel nehogy meglássa még idő elött a ruhámat. Meglepetésnek szánom. Ahogy elkezdtem megszárítani a hajam a gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól. Fokozódott azzal hogy folyamatos rosszul léteim vannak amit nem tudom mi okoz. Ha vége a családi vacsorának akkor elmegyek egy orvoshoz hogy kiderűljön mi a baj.

A ruhámat vettem le a fogasról ami kint volt a szekrény ajtón de csak azért mert nem akartam hogy összegyűrődjön. Még mindig nagyon tetszik ez a királykék egyberuha. Mintha hercegnő lennék. Óvatosan leemeltem a válfáról és magamra húztam. Felhúztam a cipzárját és odatopogtam a tükörhöz hogy megnézzem hogyan áll rajtam. Nem volt túl feszes és nem volt túl bő. Az anyag pont annyit engedett láttatni amennyit szerettem volna de mellette pont annyit takart is. Meg voltam nagyon elégedve a ruhámmal. Elszomorodtam hogy Emi nem láthatja és hogy nem ő választotta nekem de így döntött. Még neheztelek rá de valahol talán megértem őt.

A sminkemnek egy kis szemceruzát tettem fel meg világos kék szemhély púdert hozzá pedig sötétkék szempillaspirált. A látvány elégedettséggel töltött el. Pont ezt akartam kihozni magamból. Hajamat megfésültem majd belebújtam fekete magassarkumba és elindúltam a nappali felé ahonnan a hangokat hallottam. Lefele menet a lépcsőn megpillantottam Szőke hercegemet majd a szemébe nézve csillogást véltem felfedezni. Egy hatalmas mosoly került arcára és kezét nyújtva lesegített az utolsó lépcsőfokokról. Leérve belekapaszkodtam nyakába míg ő derekamat fogta és odahajolt hozzám.

- annyira gyönyörű vagy Egyetlenem! Soha életembe nem láttam ilyen szép nőt mint vagy! - suttogta nyakamra mire forró lélekzetétől libabőrös lettem. Belenéztem mélyen a szemébe és elpirulva megsimítottam arcát.
- te is nagyon szép vagy Hercegem! Soha nem gondoltam hogy ilyen barátom lesz! - néztem bele szemébe közben a sírásomat folytogattam vissza. Komolyan nem értem mi van velem. Folyamatosan rosszúl vagyok és érzékeny. Ennek a végére kell járnom. A gondolkodásomból Niall szakított ki aki megajándékozott egy gyengéd csókkal.
- mehetünk fiatalok? - szakított ki minket a csókból Niall anyukája. Mosolyogtak. Örültek a boldogságunkak ahogy mi is.
- igen! - mondtuk egyszerre majd Niall megfogta kezem, összekulcsolta övével és elindultunk.

Az út csendben telt. Nagyon izgultam hogy mi fog kisűlni belőle. Nem szerettem volna ha pont miattam sikerűl rosszul a családi vacsora. Emma annyira aranyos volt a kocsiban is mellettem. Érezte hogy izgulok és feszűlt vagyok ezért aprócska kis kezét az enyémre tette és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá majd megsimítottam arcát és visszatekintettem az útra.

Annyira szép helyen mentünk végig a szemem szinte káprázott míg agyam próbálta bevenni a sok szép helyet. Megérkeztünk az étterembe és amikor megláttam hogy is néz ki a szám tátva maradt, szemem pedig a kétszeresére nyílt. Ilyen drága helyre szoktak menni? Én nem vagyon idevaló. Nekem ez túl drága. Ezek s ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejembe amikor is egy kezet éreztem rásimúlni derekamra. Rápillantottam tulajdonosára aki egy hatalmas bíztató mosolyt kűldött felém. Elindúltunk befelé majd Niall kihúzta nekem a széket én pedig mosolyogva megköszöntem udavrias cselekedetét.

Már vagy fél órája ülünk és beszélgetünk. Az ételünket még nem rendeltük meg ugyan is egy pincér sem jött erre mintha tudnák hogy mi folyik itt.

- Szivem mire várunk még? - pillantottam barátomra majd kétségbeesett fejjel vártam válaszát.
- türelem Egyetlenem! Nemsokára ehetünk. - mosolygott rám amitől nekem is mosolyra kúszott ajkam. Nem láttam hátrafelé de ahogy rápillantottam Niall anyukájára egy hatalmas vigyor terült szét arcán amit nem értettem. Aztán rájöttem.
- sziasztok! Jó estét mindenkinek! - köszönt Harry majd utánna a többi fiú is.
- hát ti mit kerestek itt? Nem arrol volt szó hogy családi vacsora lesz? - vágtam értetlen fejet és azt sem tudtam hogy most akkor hol is vagyok. Természetesen a banda jót nevetett értetlenségemen majd legyintettek egyet és végűl megérkezett a pincér is.

Mostmár értem. A fiúkat várták. Szóval egy válrántással elintéztem a dolgot majd jókedvemnek betudva mosolyogtam egy hatalmasat mikor kihozták az ennivalókat. Annyira éhes voltam hogy hihetetlen. Az ételek is nagyon finomak de mikor a levesem felénél jártam Niall megköszörűlte a torkát és körbenézett az asztalon így mindenki abbahagyta az evést köztük szolva én is majd rápillantottak és csendben várták mit szeretne mondani.

- köszönöm hogy eljöttetek erre a napra srácok! - fordúlt a fiúk felé akik mosolyogva bólogattak. - Nektek pedig köszönöm hogy támogattok és mellettem áltok! - nézett szüleire mire ők is elmosolyodtak.
- ugyan kisfiam ez természetes! - az anyukája szeme csillogott a boldogságtól. Majd amikor az én nevem következett görcsbe rándult a gyomrom.
- Evi! Neked pedig köszönöm hogy mellettem vagy és támogatsz bármien hülye ötleteim is vannak. De ami a legfontosabb hogy annak ellenére te még mindig ugyan olyan feltétel nélkül szeretsz mint amikor megismerkedtünk. Átmentünk tüzön, vizen, voltak kissebb nagyobb megpróbáltatásaink még is kitartottunk egymás mellett. Sokáig húztam halasztottam de úgy éreztem hogy ma itt az ideje annak hogy én ezt megtegyem. - a szavai a csontomig hatoltak. A könnyeimmel küzdöttem de még nem engedtem szabadon őket. A jégkék szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól és egy kis izgalom is vegyült közé. Letérdelt elém majd egy kis piros dobozkát fogott meg kezébe.
- nem szeretném ha külön élnénk le az életünket. Csak veled képzeltem el a jövőmet ezért is bátorkodom most megkérdezni azt hogy Evelin Tommlinson hozzám jössz feleségűl? - kinyitotta a dobozkát amiben egy gyönyörű ezüst karikagyűrű volt kis gyémánttal a közepén. Nem bírtam így a könnyeim ezresével hullottak le arcomra míg az étterembe lévő összes ember rámszegezte tekintetét és várta válaszom.
-IGEEN! Igen Niall leszek a feleséged! - ugrottam nyakába majd pusziltam meg arcát. Felált majd újjamra húzta a gyűrűt és megcsókolt. Mindenki hatalmas tapssal jutalmazta a lánykérést. Niall szíve kétszázzal vert míg nekem könnyeim megállás nélkül folytak. Elváltak ajkaink egymástól majd rápillantottam a srácokra akiknek nagy vigyor terült szét arcán. Niall anyukája is velem együtt pityergett mosolyogva míg apukája megveregette Niall hátát. Elfogyasztottuk a vacsorát majd megérkezett a pezsgő is.

- akkor igyunk Niall és Evi boldogságára! Legyetek nagyon boldogok és vigyázzatok egymásra! - emelte fel Nataly a poharát majd egyenként koccintott mindenkivel. Én egy pohár vizet kértem mert nem kívántam a pezsgőt. Valamiért rosszúl lettem tőle.

Hazaérve mindenki boldog volt főleg én és Niall. Felmentünk a szobánkba majd amikor becsuktam az ajtót Niall felkapott és a levegőben megpörgetve megcsókolt. Letusoltunk majd bebujtunk az ágyba. Niall mellkasán pihentetve fejem csuktam be a szemem.

- jó éjszakát kicsi menyasszonyom! - nyomott homlokomra egy puszit majd mosolyogva nézett le rám.
- jó éjszakát drága vőlegényem! - simítottam meg arcát majd mind a kettőnket elnyomott az álom.

   Sziaszgok Babáim! Bocsánat hogy ilyen későn hoztam új részt de nagyon igyekeztem vele. Remélem hogy tetszeni fog nektek ez is és nagyon nagyon köszönöm hogy már ennyien olvassátok. Sietni fogok a folytatással addig is jó olvasast puszii!😘😘