Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

24.

Épp szólásra nyitottam a szám mire bátyám feje a vállamon landolt. Fel akartam álítani de vissza csuklott. Hírtelen éles nyilalást éreztem a mellkasomba mire odakaptam szájához a kezem. Nem lélegzett.

- fiúk! FIÚK! - estem teljesen kétségbe mire Szerelmem hátrafordúlt Liam pedig a visszapillantóba pillantott.
- mi a baj Evi? - nézett Liam kétségbeesetten rám mire nekem még a levegő is megakadt a tüdőmbe.
- nem lélekzik a kurva életbe is!! - kiáltottam fel sírva mire a fiúk megfeszűltek az ülésbe és Liam gyorsabban kezdett el vezetni. Tökre leszartunk mindent. Csak is egy dolog járt a fejünkben mégpedig az hogy Louisnak ne essen semmi baja. Pár perc múlva meg is érkeztünk a korházba ahol Liam a karjába kapta a bátyámat és rohantunk be a bejáraton a recepcióshoz.

- jó estét! Azonnal szeretnénk egy orvost! A bátyám folyamatosan hányt és most eszméletlen! - magyaráztam a nőnek aki telefont ragadva kezdett el kommunikálni a vonal másik végében levővel.
- azonnal jön. - jelentette ki mire mi idegesen kezdtük el várni. Nem tellett bele sok időbe egy férfi jött ágyat tolva maga elött és megált mellettünk.
- fektessék ide! Most megvizsgáljuk de addig is itt kint kell várakozniuk! -magyarázott a doki mire én fogtam magam és leűltem egy székre. Niall követte a példám majd összekulcsolta a kezünket ami némileg lenyugtatott. Liam fel alá járkált de aztán fogta a telefonját és hívni kezdte a többieket. Végig azon járt az eszem hogy a bátyám felépűljön és ne történjen komolyabb baja. Ahogy ezen gondolkoztam a telefonom kezdett el csörögni ahol anya neve virított. Mi a faszt akar ez is már komolyan. Pont most hív mikor a bátyámmal nem tudom mi van. Ujjam a piros ikonra téve húztam el mire elhallgatott. Kinyomtam. Most volt a legkevesebb türelmem arra hogy hallgassam anyám pampogását. Hangos lépteket hallottunk ezért fejemet a hangok irányába fordítottam ahol megláttam barátnőmet Zaynnel.

- mi történt? - nézett ránk ilyedt fejjel Zayn.
- nem tudjuk még. Egyenlőre várni kell. - mondtam neki elhalt hangon.
- figyelj Evi! Meg fog gyógyulni! - űlt le mellém barátnőm és hátam simogatva nyugtatott.
- Hercegnő! Hogy van? - futott be Harry is mire felállva a székből zokogva öleltem át.
- nem tudom Harry. Nem mondtak még semmit. De megőrít ez a várakozás! - akadtam ki mire Harry szorosan magához vont hogy meg tudjon ölelni. Pont erre volt most szükségem. Amikor elengedtem Harryt kijött a doki a korteremből. Előszőr meglepődött hogy hírtelen ilyen sokan lettünk de aztán belekezdett.
- nos! A bátyja örülhet hogy van egy ilyen gondoskodó húga ugyan is alkohol mérgezést kapott. Ide nem elég az hogy kimossuk a gyomrát. Infúzióra kellett kötni. Ugyan kétszer elvesztette az eszméletét de sikerűlt stabilizálni az állapotát. - magyarázott a doki mire mégjobban elkezdtem sírni. Pont ezt akartam elkerűlni. Hogy alkohol mérgezése legyen.
- és mik a kilátások doktor úr? - érdeklődött Szerelmem mire folytatta.
- az úr belázasodott így kapott lázcsillapítot. Ami itt aggasztó tényező hogy élet halál közt mozog. - vágott a doki szomorú arcot mire én ha nem ülök le elájulok. A bátyám élet halál közt van egy kibaszott senkiházi ember miatt. Ha megtalálom megfolytom az tuti. Szerintem fal fehér lehettem mert a többiek leűlve mellém elköszöntek a dokitól és megpróbáltak lenyugtatni.