Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

53.

Iszonyatos nagy fájdalmat éreztem a hasamban. Loui a telefonba kiabált nem is nagyon figyeltem kivel beszélt. Az időt sem tudom mennyi telhetett el de ha nem siet be velem a bátyám a korházba megölöm. Az idegi állapotom most tetőzik a fájdalomtól. Egyáltalán nem próbáltam meg leplezni azt hogy mennyire fáj és hogy mennyire rosszúl vagyok. Loui lerakta végre azt a kibaszott telefont és sápadt, aggodó tekintetével rám pillantott.

- sokáig fogsz még nézni? - arcomról folyt az izzadtság. Ideges voltam. Loui megrázta a fejét és odafutott hozzám majd belém karolva segített menni.
-tudsz jönni? - egyik kezével átfogta görnyedt derekam hogy könnyebben ki tudjak jutni a kocsiig. Őszintén nem sokat segített de végűl el jutottunk a célunkig. Belesüppedtem az ülésbe mikor Loui kinyitotta nekem az ajtót. Sírni akartam.
- Loui mennyünk már! Niall is hol van ilyenkor? - végűl nem törődtem semmivel hagytam hogy könnyeim meginduljanak. Nem mertem Louisra nézni mert akkor csak jobban aggódott volna mint eddig. Tudta hogy sírok, látta rajtam mégsem hozta szóba ami miatt hálás is vagyok neki.

Az időt még mindig nem tudom de viszonylag hamar beértünk a korházba. Louis azonnal segített kiszálni és rohant egy nővérhez aki hozott egy kerekes széket majd beleültetve tolt el a szülőszobáig. Tenyerem izzadt, homlokom gyöngyözött s arcomon a könnyek megállíthatatlanúl folytak. Felfektettek egy ágyra és amint kiadta az utasításokat az orvos berobbant valaki az ajtón. Kicsit sem tulzok ugyan is kivágta az ajtót. Odapillantottam és megláttam vőlegényemet ahogy engem páztáz jégkék, aggodó szemeivel.

- uram ön mrs. Tommlinson hozzátartozója? - a nővér odafordúlt Niallhez de mire ő válaszolhatott volna addigra az orvos megválaszolta helyette.
- hagyja csak. Ő a vőlegénye. Nos mivel megérkezett mr. Horan is elkezdhetjük a szülést. - összecsapta két kezét majd mosolyogva felém fordúlt. - készen áll Evelin? - hangja izgatott volt és látszott rajta hogy remekűl végzi a munkáját. Lelkiismeretes egy orvos el kell ismerni.
- már amennyire lehetséges! - dünnyögtem orrom alatt de magamra eröltettem egy mosolyt.

A szülés gyorsan ment bár iszonyatosan fájt. Sírva fordúltam Niallhez aki szintén könnyezett. Megsimítottam arcát majd megcsókoltam. Felhőtlenűl boldog voltam.

- megcsináltad Egyetlenem! Megszületett a kicsi lányunk! Olyan büszke vagyok rád! - suttogta számra szavait amitől mégjobban elkapott a sírás. Megcirógatta arcom majd felnézett rám.
- megcsináltuk! Köszönöm Szerelmem! - megszorítottam kezét jelezve mennyire hálás vagyok neki mire ő kacsintott egyet és felnézett a nővérre aki éppen látta el a kislányunkon a szokásos, rutin feladatokat.
- mi lesz a kislány neve? - felénk fordúlva mosolygott és várta mit fogunk mondani. Ő is izgatott volt. Gyönyörű kislányunk van.
- Daniella Horan! - Niallel egyszerre válaszoltunk a kérdésre amin jót nevetve csókolt újra meg. Sosem akartam hogy vége legyen. Nekem ők az életeim. Bármit megtennék értük hogy boldognak lássam őket.
- látom az összhang megvan maguk között. - nevetett fel a nővér mire mi is felkuncogtunk.
- gratulálok a kislányukhoz! - odajött hozzánk mr. Evan a szülőorvosom és kezet fogott Niallel. - maga pedig nagyon erős volt végig! Büszke lehet a menyasszonyára! - megveregette Niall vállát velem szintén kezet fogott majd kiment. Niall rám mosolygott majd odament megnézni a kislányunkat. Nem sokkal késöbb nekem is odaadták hogy velem legyen. Gyönyörű kék szemei vannak pont mint Niallnek. Aprócska kezével megérintette bőrömet amitől libabőrös lettem. Hihetetlen érzés egy csöppséget a kezemben tartani.

Bejöttek hozzám a többiek is gratulálni. Áthoztak egy másik korterembe ahol nyugodtan tudok pihenni. Még fáj egy picit a szülés után de a nővér megnyugtatott hogy sok pihenés és el is fog mulni. Deni azóta már többször is volt bent nálam még akkor is mikor a srácok bejöttek. Viszont nem vagyok teljesen boldog. Az a személy akinek most itt kellene űlnie a széken mellettem és támogatnia nincs itt. Emi elment és semmit nem tudok róla. A gondolataimból a telefonom csippanása szakított ki. Leemeltem az éjjeli szekrényről és feloldottam.

Zayni😊😁😘: szia Picur! Hallottam hogy megszületett a kislányod! Olvastam a híreket én is de nem kell velük törődni. Nekik unalmas az életük azért foglalkoznak a tiéddel. Biztosan nagyon aranyos lehet a pici! Gratulálok hozzá és legyetek nagyon boldogok! Tudom hogy nem írsz vissza de tudnod kell hogy szeretlek téged is és nem felejtettelek el egyikőtöket sem. Vigyázz magadra, puszi!😘❤

Zayn szavai teljesen megleptek. Azt hittem hogy ki lesz akadva ha elolvassa a cikket és örjöngeni fog. Ehelyett teljesen másik oldalát mutatta meg. Képtelen voltam tovább haragudni rá kezemben szorított telefonomat magamhoz emeltem és írni kezdtem neki.

Én: szia Zayn! Igen megszületett a kislányunk és nagyon boldogok vagyunk. A fiúk mindenben támogatnak amiben csak tudnak. A cikkel kapcsolatban pedig azt hittem mérges leszel és kiabálni fogsz velük amiért ezt lehozták. De igazad van és köszönöm hogy gondoltál rám/ránk és írtál. Vigyázz magadra, szia!😇

Nem tudom mi ütött belém de valami azt súgta hogy írjak neki és ne haragudjak rá tovább. És igaza volt annak a valaminek mert Zayn döntését senki nem tudta befolyásolni, megakadályozni vagy esetleg lebeszélni. Azt hiszem kezdem megérteni.

     Sziasztok Életeim! Ahogy igértem meghoztam a következő részt is. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek ahogy a többi is. Nagyon szeretlek benneteket puszii!😘😘