A bátyám ott űlt a kanapén félig lecsúszva róla és a Whiskys üveg a földön hevert három sörös doboz kíséretében persze üresen. Több se kellett nekem odaszaladtam amit Niall is követett majd leggugolva hozzá kezdtem el vizsgálni.
- mi van má' mit kell úgy nézni? - emelte fel fejét így akkor láttam meg hogy sírt.
- mi történt Loui? - kérdeztem meg tőle már én is könnyezve.
- Kevin! - mutatott az ablak irányába mire Niallre nézve egyszerre vágtunk értetlen fejet.
- ki az a Kevin? - kérdezte meg tőle Szerelmem mire Lou mégjobban sírni kezdett.
- a galamb. Szegény be volt zárva a négy fal közé. Azt mondta hogy levegőzni akart így kiengedtem de nem jött vissza. A friss levegőt választotta helyettem. Elhagyott! - temette fejét a két kezébe. Iszonyatosan leitta magát de ha megtudom hogy ki miatt lett ilyen én felkeresem és tuti megölöm.
- haver figyelj! Feküdj le. - javasolta neki barátom.
- addig nem amíg nem jön vissza Kevin! Kevint akarom! Nélküle nem tudok élni! Nem hiszem el hogy megcsalt. Ha hazajön elöbb megfőzöm és utánna megkérdezem tőle hogy miért hagyott el. - magyarázott erőteljesen mire Niallre néztem aki értetlenűl nézett bátyámra.
- azt nem azelött szokták megkérdezni mielött megfőzöd? - rázta meg a fejét Niall mire Loui csak leintette. - figyelj megkeresem neked Kevint csak fogadj szót a húgodnak! - jelentette ki mire abbahagyta a sírást és az én segítségemmel elindult a szobájába.
- várj Emese! - mutatta fel mutató ujját.
- Evi vagyok! - néztem rá szúrós szemekkel.
- nem mindegy? E betűvel kezdődik ez a lényeg. - mondta mire fujtattam egyet majd miután mondta hogy hánynia kell bekisértem a mosdóba és kiadta minden eddigi tartalmát a hasának. Én csak hátát símogatva próbáltam nyugtatni ami szerintem egy darabig sikerűlt is de a semmiből újra hányt. Annyira szörnyű volt matt részegnek látni és teljesen összetőrt a szívem. Egyszer csak Niall toppant be a fürdőbe mire felkaptam világfájdalmas arcom.
- nem csodálom hogy ki van készülve. Ezektől ki ne lenne. - mutatta fel a három sörös dobozt, a két whiskys üveget és a három üres cigis dobozt. Csak hüledeztem mikor megtaláltuk a többi üres üvegeket. Az lesz egy égi csoda ha nem lesz alkohol mérgezése. Hangos ordításra kaptuk fel a fejünket mire Niall mondta hogy fussak fel ő lent összetakarít. A bátyám konkrétan a wc- tetején pihentette a fejét és úgy aludt. Még jó hogy lehajtottam a fedelét. Felkeltettem majd bekísértem a szobájába és lefektettem az ágyra. Persze elötte levetkőztettem és ráadtam egy pólót. Lementem és mire leértem Szerelmem már kitakarított így csak odaballagtam hozzá és átöleltem. Nem kellett sok ahogy elkezdte símogatni a hátam kitőrt belőlem a sírás.- shhh. Minden rendben lesz Kicsim! - suttogta a fülembe majd halántékomra adott egy puszit mire sóhajtottam egy nagyot.
- ha megtudom ki miatt lett ilyen én garantáltan szétverem! - motyogtam a vállába. - sajnálom Niall hogy nem tudtuk megünnepelni az egy hetünket. - néztem rá könnyes szemekkel mire ő elmosolyodott de neki is csillogtak a szemei.
- semmi baj Szerelmem. Most a fontos hogy a bátyád jól legyen. Itt maradok és segítek neked mindenben. - cirógatta arcomat mire engem kirázott a hideg. Persze a jó értelembe. Sajnos ez a romatikus helyzet nem maradt sokáig ugyan is Louis egy hangosat nyögött. Sajnos tudtam hogy ez mit jelent így azonnal rohantam fel hozzá és ahogy benyitottam a szobájába az ágyon űlt és hát igen. Megint hányt.Bekisértem a fürdőbe és megengedtem a csapból a vizet a kádba és mondtam Niallnek hogy vigyázzon rá addig míg én áthuzatolok és elindítom a mosást.
Vissza battyogtam a fürdőbe ahol Niall már ráparancsolt hogy vetkőzzön le mert ruhástól nem tud lefürödni.
- Emese de jó hogy itt vagy! Csak is miatta viselkedek jól! - dőlt neki a falnak mire már ráhagytam az új keresztnevem és odalépve hozzá kezdtem el levetkőztetni amibe bátyám eléggé akadályozott így Niallnek kellett segítenie. Mikor lefürdettem és felöltöztettem a wc mellől nem tudtam elszakítani mivel folyamatosan hányt. Hiába adtam neki vizet meg borogattam nem segített így Niall úgy döntött ez így nem mehet tovább mert kiszárad a legjobb barátja ezért hívi kezdte Liamet. Kihangosította majd vártuk hogy felvegye ekkor nem számoltunk azzal hogy Loui megint elalszik és belefejelt a wc-be. Hangos káromkodás közben kapartam fel a földről és mostam meg a fejét. Én ezt már komolyan nem bírom idegekkel se meg amúgy se. Nekem ez már túl sok.
- igen? - szólt bele álmos hangon a telefonba Liam.
- cső haver! Figyi azt hiszem kellene a segítséged. - mondta Liamnek közben folyamatosan figyelte minden mozdulatomat és bátyámét.
- mi lenne az? Ajánlom hogy valami nagyon fontos legyen amiért felkeltettél az éjszaka közepén! - akadt egy pöppet ki Liam ami teljesen érthető.
- KEVIIIIIN!!! KEVINT AKAROM!! - üvöltött fel Louis mire újra hánynia kellett de már nem volt mit így szegény már nagyon ramatyúl nézett ki.
- az ott nem Loui hangja? Milyen Kevinről beszél? - kérdezősködött Liam mire nem tudta befejezni mert Niall közbevágta.
- most nincs erre idő! Majd mindent elmesélek csak elöbb segíts bevinni Louit a korházba! - hadarta el Szeremem egy szusszra.
- rendben. Öt perc és ott vagyok! - mondta Liam és letette a telefont. Amíg Liamre vártunk folyamatosan borogattam a fejét és próbáltam itatni vízzel ami nem ment mert kihányta. Tényleg nem tellett bele sok időbe ugyan is dudáltak. Niall leszaladt és beengedte a haverját aki feljött és amikor meglátta bátyámat hogy fest azonnal elsápadt.- tyűű bazd meg! - fogta meg homlokát mire felkaptam a fejem.
- segítsd fel és azonnal vigyük a korházba. - néztem rá könyörgőn mire hárman sikerűlt felkaparni őt a főldről.
- mi a fasz történt ezzel a szerencsétlennel? - kérdezte Liam de mire válaszólhattam volna egy nem várt dolog történt amitől még a szívem is leállt egy pillanatra. És amitől szerintem a fiúknak is kihagyott egy ütemet a szívűk.
YOU ARE READING
Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//
RomanceMinden azon a reggelen kezdődött. Evelin Tommlinson szülei elváltak, de Louis Tommlinson, a bátyja felajánlja, hogy lakjon ott náluk. Evi élete fenekestűl felfordul, amikor megismeri bátyja négy igen vonzó és jóképű barátait. Az élet úgy hozza, hogy...