Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

6.

Liam odaszaladt hozzám és azonnal megölelt. Most pont erre volt szükségem. A csuklóm sajgott és lógott, de Liam megfogta és egyből tudta, hogy ez eltört. Legjobb barátom rohant oda ordítva Niallel és a többiekkel.

- Picur jól vagy? - Nézett rám aggódó tekintettel Harry. Szemeimet összeszorítottam, ugyan is elképesztően fájt. Megráztam a fejem válaszképp.

- Hol a picsába vagy Amanda? Megtalállak, de isten bizony, hogy azt nem éled túl!! - Kiabált bátyám, akit Emi próbált leállítani. A könnyeimmel kűzdödtem. Ép kezemmel a csuklómat fogtam, hogy legalább valami tartásba legyen.

- Gyere! Beviszünk a suliorvoshoz. - Nyújtotta a kezét Niall, így elindultunk a dokihoz. Annak ellenére, hogy nem a bokám törtem szét, fogta a derekam védelmezően, mintha éppen most akarnának megtámadni.

- Mit mondott neked Amanda? - Fordult felém, ezzel megállítva engem. Nem akartam neki elmondani. Nem akartam én lenni a piszkos kis árulkodó.

- Hát csak annyit, hogy száljak le rólad, meg a többiekről. - Rántottam vállat, mire neki megfeszült az összes izma. Ezzel még nem mondtam el mindent, de jobb is, hogy nem tudja. Ha ennyitől kifeszül, mi lenne, ha az egészet tudná. Nem szólt semmit, csak jött mellettem. Amint odaértünk várni kellett, mert elég sokan voltak előttünk. Megálltam Niall mellett, de ő egy hirtelen mozdulattal belevágott az oszlopba. Összerezzentem és még a hideg is kirázott, annyira meglepődtem tettétől.

- Horan neked meg mi a bajod? - Szólt oda neki az egyik fiú. Nem mertem odamenni, vagy esetleg azt mondani neki nyugodjon meg, mert azzal nem sokat segítettem volna rajta.

- Szólj Amandára, hogy álljon le, mert komolyan nem állok jót! - Köpte oda neki a szavakat Niall, mire a fiú a magasba emelte kezeit.

- De hát haver! Tudod, hogy nem tehetek semmit, hiszen odáig van érted. Annyira beléd van zúgva, hogy senkire sem hallgat. - Magyarázta erősen gesztikulálva a fiú. Niall nem törődött vele inkább odajött hozzám és átkarolt. Nem tudom mi vezérelt rá, de fogtam magam és odamentem az egyik távolabbi helyre és leültem az egyik székre. Niall követett, majd leült mellém és kémlelte minden mozdulatomat.

- Hé Baba! Miért mentél el? - Szemeivel erősen szuggerált ami zavarba hozott.

- Csak le akartam ülni. - Magyaráztam, bár szerintem úgy sem vette be. Simán átlátott az üres dumáimon.

- Féltékeny vagy? - Mondta sokkal higgadtabban, mint a fiúnak. Azonnal rá kaptam a fejem és megráztam.

- Nem. Hisz nincs köztünk semmi. - Kacsintottam rá. A szemében átsuhant valami megmagyarázhatatlan dolog.

- Figyelj Evi... - Nem tudta befejezni, ugyan is behívott a doki.

Amint kijöttem, egy kis papírt szorongatva kezembe mondtam Niallnek, hogy mennyünk vissza tesire. Ahogy beértünk, odanyújtottam a cetlit Liamnek, aki egy aprót bólintott és mondta hogy üljek le. Ha vége lesz az órának el kell menni a kórházba, hogy megröntgenezzék. Fociztak, amit én is nagyon szeretek. Niall annyira jól játszik. Az az izmos karja, meg a kockái, ami átlátszik a pólón, mert feszül rajta. Képtelen vagyok róla levenni a tekintetem, de muszáj, ugyan is megszólalt a telefonom. Mindenki odakapta a fejét, de én nem törődve velük, fogtam és felvettem.

❤ Telefon beszélgetés❤

- Igen? - Szóltam bele félve, ugyan is nem néztem meg a kijelzőt. Nyeltem egy hatalmasat.

- Szia Kicsim! - Szólt bele anya, mire a vér is megfagyott bennem. A szemeim kikerekedtek, és szerintem még a fal színével is megegyezhettem.