Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

48.

A reggeli rosszúl léteim nem hagytak gyötrelmen kívűl. Tegnap volt a szülinapom ami sikeresen lezajlott. Jóformán csak olyan ajándékokat kaptam ami a babánkkal kapcsolatos. Jót mosolyogtam rajta mert a fiúk is annyira várják már a pici érkezését és ez engem is hatalmas boldogságra késztet. Egy valami viszont nagyon elszomorít. Mégpedig az hogy Emi nincs itt mellettem és olyan csúnyán összevesztünk. Borzalmasan hiányzik hogy nem ad tanácsokat bizonyos helyzetekben, nincs kivel megbeszéljem a legcikibb dolgaimat, nem tudok a piciről mesélni neki hogy miket csinál a hasamba. Szemeimbe könnyek szöktek a régi emlékek hatására. Lehajtottam a fejem és megpróbáltam visszanyelni apró, kibuggyanó könycseppjeimet. Lépteket hallottam amik megáltak elöttem.

- Egyetlenem mi a baj? - Niall keze végig simított combomon és engem pásztázott jégkék szemeivel. Torkomba gombóc keletkezett ami miatt képtelen voltam beszélni így csak megráztam a fejem. Ujjával állam alá nyúlt és mélyen belenézett szemembe. Rabul ejtettek azok a gyönyörű jégkék szemek. Egy pillanatra el is felejtettem milyen sanyarú az életem. - Kicsim ne zárkozz el! A menyasszonyom vagy! - emlékeztetett a boldogságomra. Lepillantottam kezemre ahol a Nialltől kapott gyűrű pihent. Elmosolyodtam az emléken ahol Niall olyan ideges volt hogy mit mondok neki. Megsimítottam arcát mire becsukta szemeit. Odahajoltam és egy apró csókot leheltem ajkaira.
- semmi baj Niall! - erőltettem magamra egy mosolyt de hiába ugyan is ismertem már annyira hogy nem veszi be. Felsóhajtott majd a kezét nyújtotta hogy felsegítsen a lépcsőről. Karjával körbe ölelte derekam aminek hatására elkapott az a már jól ismert érzés. Mindig eléri hogy újra és újra belészeressek.
- Egyetlenem! Mindent megbeszélünk egymással. Nekem te vagy a szerelmem, a legjobb barátom, a szeretőm és a lelkitársam! Azt szeretném ha te is így éreznél és azt is el tudnád mondani amit nem mindenkivel osztasz meg. - szemei csillogtak a fájdalomtól. Együtt érzett velem és fájt neki hogy nem osztom meg vele mi bánt. Igaza van. Mi már összetartozunk. Vettem egy mély levegőt és nekikeztem. A sírás folyton felül akart rajtam kerekedni de mindig próbáltam visszatartani.
- tegnap Zayn boldog szülinapot kívánt. Ma meg eszembe jutott Emi hogy nincs mellettem mint régen. Nem tudom megbeszélni vele a legkínosabb dolgaimat, nem tudok vele együtt nevetni és vele együtt örülni hogy babánk születik. - felpillantottam a plafonra ugyan is a könnyek kitartóan ostromolták szemeimet. Nem bírtam tovább utukra eresztettem mire egy azonnal fel is szántotta arcomat. Vissza pillantottam Niallra akinek a szeme ugyan úgy megtelt könnyekkel mint az enyém. Ujjával óvatosan letörölte azokat míg én becsuktam a szemem és élveztem.
- Egyetlenem! - elcsuklott a hangja. - én és a fiúk itt vagyunk és akármi is a baj nekünk elmondhatod! Elöttem se legyen titkod hisz tudod! Te vagy a legjobb barátom, a szerelmem, a szeretőm és az életem! - rámkacsintott és megcsókolt. Csókja még mindig ugyan olyan édes volt mint legelőszőr.
- nagyon szeretlek Niall! - átöleltem mire belőle felszakadt egy kisebb kacaj. Én is elmosolyodtam.
- én is nagyon szeretlek Evi! - belepuszilt hajamba majd simított egyet hátamon és elengedett. - mennem kell mert edzésem lesz déltől! Ígérem sietek vissza hozzátok! - megsimította arcomat majd egy csókot nyomott számra. Lehajolt hasamhoz és megsimította majd oda is adott egy puszit. Felvette edzőcipőjét és kilépett az ajtón.

Leűltem a kanapéra és egy tábla csokoládét eszegettem közben pedig azon járt az agyam amit Niall mondott. Én vagyok a legjobb barátja mert mindent elmond nekem még a legkínosabb, leg jelentéktelenebb dolgait is, én vagyok a szerelme akibe annó beleszeretett és azóta is szeret, én vagyok a szeretője akivel lefekszik és akivel intézi a dolgait anélkül hogy lelkiismerete megszólalna mert nem mással teszi hanem velem és én vagyok az élete akiért bármire képes lenne ha arról lenne szó. Niall egy olyan ember aki nagyon szeret enni, nagyon nagy a humora és minden hülyeségbe benne van de közben pedig hűséges és család centrikus. Annyira szeretem hogy azt szavakba sem lehet mondani. Nemsokára esküvő amit mind a ketten nagyon várunk már és amit a fiúk is várnak. Gondolatomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Kíváncsian leskelődtem az ajtó irányába hogy ki is lehet az de mikor megláttam az illetőt egy hatalmas vigyor kerűlt arcomra.

- LOUIIIIS!!! - odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. Beszippantottam férfias illatát amire felkuncogott és szorosan tartott le ne essek. - istenem bátyus annyira hiányoztál! - suttogtam nyakára és közben úgy kapaszkodtam belé mintha az lenne az utolsó nap hogy vele lehetek.
- te is nekem nagyon hugi! Hogy vagy? Hogy viseled a terhességet? - bombázott kérdésekkel mire felnevettem. Tipikus bátyus védelem. Azonnal védelmező opcióba kapcsól ha rólam van szó. Könnyeim megint utat akartak törni maguknak de mostmár igazán nem engedhettem meg. - hugi minden oké? Nem tünsz túl vidámnak. - Louis azonnal észrevette hogy valami nem stimmel. Ki gondolta volna elvégre a bátyám. Mosolyt erőltetve az arcomra végűl belekeztem. Niall szavai annyira a fejemben motoszkáltak hogy muszály voltam elmondani a bátyámnak.
- Niallel beszélgettünk. Elmondtam neki hogy Zayn rám írt, hogy mennyire hiányzik Emi... - lehajtva fejem beleharaptam ajkaimba és próbáltam nem elsírni magam. Louis szoros ölelésbe vont. Nem mondott semmit és nekem most pont erre volt szükségem. Büszke voltam arra hogy ő a bátyám és büszke voltam arra is hogy a fiúkat is a családomnak mondhatom és mellettem álnak.

Sziasztok Babáim! Hát meghoztam ezt a részt is. Nagon köszönöm mégegyszer hogy ennyien olvassátok. Nagyon szeretlek titeket és remélem hogy ez a rész is tetszeni fog nektek. Jó olvasást hozzá puszii!😘😘