Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

25.

Csend. Megemészt a várakozás. Szememet piros karikák fedik. Arcom fehér, testem pedig remeg. Ezek szerint ilyen az amikor valaki fontos emberért kűzdesz az életéért folytatott harcban? Ilyen az amikor aggódunk? Amikor már nem látod az alagút végét és csak várod hogy valami jó történjen? Már nem sírok. Ülök a széken Niall kezét fogva, mereven magam elé bámulva.

- Kicsim! Megjött apukád! - szólt nekem Niall ezáltal kizökkentve engem a gondolataimból. Nem szóltam semmit csak odaszaladtam hozzá és szorosan hozzábújtam. Ő védekezően körém fogta kezeit és szorosan tartott.
- mi lett vele? - kérdezte meg sírását visszafolytva de a könnyeit nem tudta kordában tartani ezáltal a hajamra hullottak.  Még mindig nem szóltam semmit csak meredten bámúltam apa pólóját. Többszőr is beszélni akartam de egy hang sem jött ki a számon. A torkomba folyamatosan egy nagy gombóc akadájozta hogy hangokat adjak ki.
- Niall szólt hogy hozzuk be mert magán kívüli állapotba van. - szólalt meg helyettem Liam mire apa rám emelte tekintetét.
- kislányom miért nem mondasz semmit? Mi a baj? - tette fel sorra a kérdéseket apa de egyikre se tudtam válaszolni. - az isten áldjon meg mondj valamit!! - rázogatott apa mire eleredtek a könnyeim de még mindig nem beszéltem.
- Greg ne rángasd! Úgy nem lesz jobb! Jön egy nővér majd ő megvizsgálja. - magyarázott Harry apának és odament a nővérhez. Odajöttek hozzánk és a nő vizsgálni kezdett de nem tellett bele sok időbe mire megszólalt.
- uram a lánya sokkot kapott. Azt ajánlom vigyék haza és fektessék le. - magyarázott a nő mire apa megfogta vállam és ki akart vezetni a kórházból.
- NEEEEM!!! NEM MEGYEK SEHOVA!!! A BÁTYÁMAT AKAROM!!! ERESSZ EEEL!! - kezdtem el kapálozni mire a nővér odaszaladt hozzám és lefogta kezeimet és mondta apának hogy ő meg a lábaimat. Bevittek egy terembe de még mindig nem engedtek el. A fiúk követtek mire a nővér belémnyomott egy tűt ami miatt kezdtem lecsillapodni. Elálmosodtam így csak azt éreztem hogy valaki leűl mellém az ágyra és megfogja a kezem. Utánna teljesen elnyelt a sötétség.

Niall szemszöge:

Evit teljesen kikészítette az hogy a bátyja élet halál közt mozog. Mostmár nem csak a legjobb haverom miatt aggódok hanem a Szerelmem miatt is aki az életemet jelenti. Az annya folyamatosan hívogatja mire megelégeltem, felkaptam a telefont a szekrényről és kilépve az ajtón felvettem.

❤ Telefon beszélgetés❤

- igen? - szóltam bele mire elhalkult minden a telefonba.
- kivel beszélek? - tette fel a kérdést Elenor.
- Evi barátjával. - válaszoltam röviden mire hallani lehetett hogy a nő egy hangosat sóhajtott.
- hol van a lányom? - kérdezte meg közben kifújta a levegőt.
- nézd Nora most nem alkalmas! Amint tudlak vissza hívlak! Szia! - ezzel letettem a telefont és meg sem vártam még beleszól újra.

❤ Telefon beszélgetés vége❤

Vissza battyogtam a terembe a telefont szorongatva a kezembe és vissza űltem az ágyára. Kezembe vettem kezét és cirógatni keztem mire a fiúk kimentek a teremből Greggel együtt de nem mentek haza csak kiűltek a folyosóra így kettesben  hagyva Evivel. Ahogy csukódott az ajtó rögtön eleredtek a könnyeim.

- Evi! Nem teheted ezt velem! Te egy erős nő vagy! Már akkor tudtam amikor előszőr megláttalak. A bátyád meg fog gyógyulni ahogy te is! Most kaptalak csak meg és nem akarlak elveszíteni! Nem lenne fair az élettől hogy pont most engedi hogy kilépj mellőlem. - adtam ki magamból mindent ami a szívemet nyomta közben sírtam. Igen egy férfi is sír mikor épp azt az embert látja szenvedni aki az életénél is többet jelent nála. Akiért meghalni is képes lennél mert annyira szereted őt. Nem tellett sok időbe bejöttek a fiúk és Grag is.

- most beszéltem Evi orvosával. Azt mondta hogy holnap már jobban lesz de egy pszihológust kell alkalmaznunk nála. - sóhajtott fel mire megszorítva Életem kezét néztem rá.
- és Loui hogy van? - kérdeztem meg félve Gragtől aki majdnem elsírta magát.
- rosszúl. Nem lehet bemenni hozzá. Most folyt le az első infúzió de amíg nem ébred fel nem tudják kimosni a gyomrát. Az elöbb beszélt magában de a láza még mindig nagyon magas. - sorolta el amit a doki mondott neki mire mindenki elsápadt. Istenem csak segíts hogy meggyógyuljon Loui mert azt sem Evi sem pedig Grag nem élné túl. Főleg úgy hogy az anyukájuk is haldoklik. Ezt hívják pechnek. Szegényekre rá jár a balszerencse de nem hagyom őket egyedűl.