Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

1.

Nagy fénysugárra ébredtem, de úgy, hogy a szememet sem tudtam kinyitni. Kellett úgy öt perc, hogy sikerüljön. Utána egyszer csak nagy kopogásra lettem figyelmes. Kikeltem az ágyból, majd odaballagtam az ajtóhoz, és kinyitottam. A drága bátyám volta az. Annyira boldog voltam, hogy a nyakába ugrottam, ő pedig nagy vigyorral az arcán vont közel magához, és belepuszilt a hajamba. Annyira jól esett, hogy ennyi év után végre látom, hogy könnybe lábadt a szemem. El sem tudjátok hinni milyen érzés, mikor végre 20 év után, most újra látom az én bátyámat.

- Reggelt Életem! - Suttogta a fülembe mosolyogva. Engem is mosolygásra késztetett vele.

- Reggelt Egyetlenem! - Mormogtam, még mindig nyakát szorongatva.

- Készülj el, és gyere le reggelizni. Apa már vár. - Simított végig arcomon. Nekem csak egy bólintásra futotta. Kicsit többet időzött, rég nem látott bátyámon a tekintetem. Fekete gatyát viselt, ami a térdénél szakadt, meg egy fehér elnyúlt trikót, ami láttatni hagyta izmos karját és kissé a mellkasát is. A bal karja tele volt tetkókkal, amiket tuti közelebbről is meg fogok nézni, viszont a jobb kezén is pihent pár minta. Gyors elkaptam a tekintetem róla, és a szekrényemhez igyekeztem, amiből kivettem egy terep mintás farmert, meg egy egyszerű szürke haspólót. A fürdőbe kifésültem a hajam, majd felöltöztem.

A konyhába érve nagyon finom illatok fogadtak. Mielőtt azt hinnétek, hogy meghitt, kellemes reggelizés kezdődik, apa telefonja megcsörrent, így az idilli pillanat elillant egy szempillantás alatt. Bátyámra tekintettem, aki szintén értetlen fejjel pásztázta a telefont. Apának az arcára egy sejtelmes vigyor ült ki, majd felvéve a telefont, kihangosította és az asztalra tette.

*Telefon beszélgetés*

- Reggelt Amanda! - Köszönt bele apa a telefonba. Nekem a vér is megfagyott az ereimbe, mire bátyám megszorította a kezemet.

- Nekem ne udvariaskodj Alerick! Azonnal hozd vissza a lányomat, különben bíróságra viszem az ügyet! - Sziszegte anya elhalt hangon a telefonba, amire a szememet csípni kezdték a könnyek.

- Nem teheted Szívem! Te is tudod, hogy találnának olyat Evelin szobájába, amit nem néznének jó szemmel. - Hahotázott apa, mire nem bírtam tovább, és kinyomtam a telefont. Anya folytonos hívogatása, és érzelmi nyomása már az agyamra ment. Ha így folytatja, önként fogok visszamenni hozzá.

* Telefon beszélgetés vége*

Nem hiszem el, hogy épp értelmes felnőttek így próbálják megoldani a gondjukat. Annyira gyerekes anyám van, de még is ő hozott a világra. Bármennyire is haragudtam rá, valahol a szívem mélyén szeretem őt. Megreggelizve úgy döntött Tommo, hogy bemutat a haverjainak, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Egy őszinte mosolyt, amit csak neki köszönhetek. Kb fél óra gyaloglás után, elérkeztünk egy nagy házhoz, ami kívülről is eléggé nagynak tűnt, hát még belülről. Bátyám kinyitotta a fekete mintákkal díszített kaput, és előre engedve, beléptem az udvarra szorosan a bátyámat követve. Az udvarba pár fa pihent, ami eléggé hangulatos volt, meg egy pár bokor, na meg virágok. A ház ajtajához értünk, amit Tommo kinyitott, nekem meg az idegességtől a gyomrom görcsbe rándult. Ne kérdezzétek miért. Talán csak attól féltem, hogy nem fognak elfogadni, vagy esetleg bunkók lesznek velem. Az ajtóba levettük a cipőnket, és a nappali felé vettük az irányt, ami egy nagy tágas helység volt. Bal kéz felől egy ablak volt, ami megvilágosította a helyet, a mellette levő falon pedig egy hatalmas plazma tv pihent. A tv-el szemben, pedig egy kanapé volt, amin szerintem, ha jól saccolok négyen is elfértek. Lou elkiabálta magát, mire az emelet felől hangokat hallottunk, majd pár perc múlva négy idegen szempár pásztázott engem. Nem is tudom melyik volt a rosszabb. Az, ahogy ott álltam mozdulatlanul és csak bámultam, vagy az, hogy egy hang se jött ki a torkomon. Kínos. A nagy csöndet és értetlenséget bátyám törte meg.

- Srácok, ő itt a húgom, Evelin Tommlinson. - Mutatott be nekik hatalmas vigyorral az arcán. Jól esett, hogy a bátyám így törődik vele.

- Sziasztok! - Köszöntem szégyenlősen, és mivel a cipőm orra szimpatikus volt, ezért azt kezdtem el vizsgálni.

- Evi! A szöszi, az Niall. - Mutatott a szöszi felé, aki intett egyet hatalmas vigyor kíséretében. - A barna Zayn, és végül a göndör Harr. - Mindegyik srác barátságos mosollyal az arcán fogadott.

- Szia Szépség! - Intézett felém egy ezer wattos vigyort, amitől teljességgel elájultam.

Egy valakiről viszont nem tudtam levenni a szemem. Mégpedig a szösziről. Fekete nadrágot viselt, aminek a lábszárán cipzár volt, és egy fehér pólót. A hosszas bambulásomat azt hiszem Zayn szakította meg, aki azt mondta, hogy nyugodtan foglaljunk helyet, még ő hoz valamit. Annyira aranyosak voltak. Lou folyamatosan védekezően körém fonta a karját. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően - e, vagy csak szimplán mert ehhez volt kedvem, eleredtek a könnyeim. Egyik pillanatról a másikra száguldoztak le az arcomon. A srácok ezt észre vették, és aggódó tekintettel néztek rám. Tommo elengedett, így helyét átvette Niall. Nem tudom mi vezérelte erre, de felállt a helyéről, és szorosan magához ölelt. A fejemet automatikusan a nyakhajlatába temettem, és amint az illata az orromba kúszott, valami megmagyarázhatatlan ok miatt megnyugodtam. Így lehettünk kb már tíz perce, mikor is a bátyám köhögésére lettünk figyelmesek.

- Haver! Ez kedves volt tőled, de ne feledd, hogy a húgomat ölelgeted. - Hangja átváltott valami megmagyarázhatatlanra, mire csak rákaptam a fejem. Niall elengedett, és kipirulva vissza ült a helyére. A hosszas csendet Zayn törte meg, aki idő közbe hozott be rágcsálni valót, meg üdítőt.

- Hé Királylány! Miért kezdtél el sírni? - Érdeklődött finoman, mire a név hallatán jól eső érzés töltött el. Végre azt éreztem, hogy tartozom valahova.

- Az anyánk el akar szakítani tőlem meg apától. Nagyjából ennyi. - Válaszolt helyettem Lou.

- Nyugi Baba! Mi melletted vagyunk. - Kacsintott Harry.

Azt hiszem Harry egy olyan személy, aki el tudja engedni magát, közben pedig tudja hol a határ. A becenevek hallatán a szívem megdobbant, ugyan is apán és Tommon kívűl senki nem becézett. De ezt letudtam azzal, hogy befogadtak.

Na hát sziasztok!
Mivel látjátok, hogy ez Niall Horanos blog, igyekszem minden tudásomat beleadni. Azt is látjátok, hogy átírás alatt van, ami azt jelenti, hogy az első két rész már sínen van. így alakul a Harmadik rész is. Mivel annyira imádlak benneteket, igyekszem minél hamarabb hozni részeket, amik remélem elnyerik a tetszéseteket. 😊😊 Azt is láthattátok, hogy elég sok idő után hoztam új részt, ami azért van, mert csúnyán beteg lettem és nemrég engedtek ki a kórházból. De most már itt vagyok és hozni fogok részeket. Addig is puszillak benneteket, jó olvasást!😘😘