Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

11.

Az óra csigalassúsággal telt el. Épp szünet volt, mikor odajött hozzám egy csaj. A fiúk és Emi nagyra nyílt szemekkel figyeltek minket.

- Szia! Nem azért jöttem, mert ismerkedni akarok, csak figyelmeztetlek, hogy akadj le Niallről kérlek. Nem akarom azt csinálni mint Amanda, de ha kell megteszem! - Magyarázott a lány, mire nekem csak nagyra nyíltak a szemeim. 

- Te vagy az a lány, aki Niallel kavar? Mert akkor csak sok sikert akarok mondani. Niall egész nap áradozik rólad! És ne aggódj! Nem állok kettőtök közé! - Erőltettem magamra egy mosolyt, majd kikerülve a csajt kimentem a teremből. Nem mentem annyira messze az ajtótól, így hallottam ahogy Niall odamegy a csajhoz. Sajnos a fiúk is hallották, hogy mit beszélgettünk, így biztos vagyok benne, hogy Niall és a csaj nyalakodnak. Annyira zavar ,hogy Niall mást szeret, és annyira fáj. Nem akartam, de annyira kíváncsi voltam, így hallgatózni kezdtem az ajtónak támaszkodva.

- Nem lehetne, hogy végre békén hagyjátok Evit? Van annál sokkal nagyobb baja is, minthogy Niallel kikezdjen! Komolyan mondom, ha nem hagyjátok békén, most már én teszek olyat amit nem kellene egy fiúnak! - Ált ki értem Harry, és erősen mutogatott a csajnak, aki megszeppenve ált a pad mellett.

- Undok! - Csattant fel a csaj. A haját hátra dobva megindult az ajtó felé.

- Inkább vagyok undok, de kiállok a legjobb barátom mellett! - Kiabált Harry, de nem tudtam tovább figyelni, ugyan is megcsörrent a telefonom.

❤ Telefon beszélgetés❤

- Igen? - Szóltam bele, ugyan is megint nem néztem meg a kijelzőt. 

Ez már szokásommá vált azt hiszem. 

- Szia Életem! - Szólt bele anya.

Várjunk mi?

Anya?

 Az lehetetlen.

 Elemeltem a fülemtől a telefont, hogy megnézzem a kijelzőn virító nevet, de csak egy privát számot írt ki.

- Mit akarsz már megint? Hagyj már végre békén! Nem fogod fel, hogy jobb nekem nélküled? A hülye kis játékaidból már elegem lett! - Próbáltam visszafojtani a sírást, de a könnyek előtörtek.  

- Kislányom! Azt hiszem nem értettél meg! Apád nem szeret. Csak azért hozott el, mert így több pénzt kap utánatok. - Éreztem a hangjába hogy elmosolyodik. 

- NEM IGAZ!! KURVÁRA NEM IGAZ!! - Kezdtem már kiabálni, amire az egész osztály csendbe maradt.

Na fasza még az osztály is hallani fog. 

- Ne beszélj csúnyán Bogaram! Hát erre tanítottalak? - Hangja pajkos volt, de ez engem csak még jobban felhúzott. 

- Megöllek!! MEGÖLLEK TE ALJAS SENKIHÁZI!!! - Kiabáltam a telefonba, majd kinyomva a telefont, a kezembe szorítottam, és a falnak dőlve csúsztam le zokogva.

❤ Telefon beszélgetés vége❤

- Szóljatok Louisnak!! - Hallottam meg Harry hangját, de utána teljesen kikapcsolt az agyam. Felhúztam térdeimet mellkasomhoz, és kezeimbe temetve arcomat kezdtem el zokogni. Nem tudom meddig ülhettem a földön, de biztos vagyok benne, hogy még csak egy perc telhetett el. Lépteket hallottam, de nem nagyon érdekelt zokogtam tovább. Az a bizonyos valaki leguggolt hozzám, és a kezemet kezdte simogatni.

- Hé Evi! Mi a baj? - Kérdezte meg Liam. Felismertem! Nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem és sírtam tovább.

- Shh.. Nincs semmi baj! Mi történt? - Húzott magához közelebb, és a hátamat kezdte el simogatni. Mondanom sem kell ez most megnyugtatott. 

- A.. Anya hí.. Hívott. - Nyögtem ki akadozva. 

- Nyugodj meg! Nem bánthat! Mi megvédünk! De tudom, hogy nem csak ennyi van. Majd otthol mesélsz. - Kacsintott és közben eleresztett egy mosolyt, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám. Nem kellett sok, hangos kiabálásokat hallottunk, ami tudtuk hogy Louis lesz az. 

- Mi történt húgi? - Csúszott közel hozzám szorosan a karjaiba zárva.

- Anya hívott. Csak a szokásos. - Fúrtam fejem mellkasába, mire az összes fiú még Emi is odajöttek.

- Azért az nem szokványos, ha az anyudnak azt kiabálod, hogy megöllek. - Jelentette ki Liam, mire mindenkit elkapott a nevetés, még engem is. 

- Köszönöm Li.. Mr. Payne, hogy itt volt és segített! - Köszöntem meg neki, mire csak kacsintott és tovább ment. A nap további része esemény mentesen telt, de az, hogy Lou azonnal odajött és mint egy védelmező apa ölelt, és nem engedett el nagyon jól esett. Tudtam, hogy nekem rá van szükségem. Akárhányszor is mondom el hidegnek melegnek, ő a mindenem és nála jobb testvért a világon nem kívánhatnék. Nagyon szeretem őt! Talán még az életemnél is jobban. Éppen az utolsó óra előtti szünet volt, mikor Zayn váratlanul felállt a helyéről, és odajött a padunkhoz, ugyan is Emivel padtársak vagyunk. Zayn meg Niallel, Harry meg Louival. Szóval odajött, és mielőtt barátnőm mondhatott volna bármit is, Zayn lekapta őt. Előszőr sokkot kaptam, de utána észhez térve mosolyra húzódott a szám.

- Emi tudom, hogy egy fasz voltam és ahogy Evi mondaná, egy gyáva nyuszi, de amióta megláttalak elvetted az eszemet. Folyton rád gondolok és most, hogy megcsókoltalak még jobban azt érzem, hogy nem akarok tőled elszakadni. Mond! Leszel a barátnőm? - Térdelt Zayn a padunk elé, én meg fülig érő vigyorral vártam barátnőm válaszát, aki köpni nyelni nem tudott annyira meglepődött.

- Igen Zayn! Leszek a barátnőd! - Sikította Emi, mire a fiúk fütyülni kezdtek, én meg tapsoltam. Rákacsintottam Zaynre és mondtam neki, hogy én megmondtam. Annyira boldog vagyok, hogy barátnőm is az. Viszont itt megint akad egy kis bökkenő. Ugyan is most, hogy ez a két szerelmes pár össze jött, nekem át kell űlnöm Niall mellé. Tudom, hogy mást szeret, ezért is próbálom kerülni, de a sors állandóan ellenem játszik.

 Mondtam már, hogy utálom a sorsot?

Össze szedtem az összes cuccom, és oda ültem az Ír manó mellé, aki egy nagy vigyor kíséretében kihúzta nekem a széket.

Ejj a kis lovag most vagy kedveskedni akar nekem, vagy már tényleg nem tudom. 

 Sziasztok Drágáim! Kicsit elcsúsztam a részek javításával, de most már újra megérkeztem! Remélem, hogy tetszeni fog nektek! További jó olvasást, puszii!😘😘