Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

40.

Ma végre szombat van. Ez csak is egyet jelent. Ma megyek Niallhez és ott is alszom nála mégha ez apának egy cseppet sem tetszik. Kikeltem az ágyból majd a bőröndömhöz battyogtam ahonnan előkaptam egy bordó boodyt felé pedig egy világos szűrke kötött mellényt majd egy sötét farmert. Amint ezzel megvoltam bementem a fürdőbe ahol megcsináltam a hajam. Laza kontyba kötöttem majd a sminekemet is elkészítettem és mentem is vissza a szobámba hogy össze tudjak pakolni időbe. Egy percel sem akarok itt tovább maradni még ha Louis nagyon akarná akkor sem. Félre értés ne essék nem Louisra haragszom hanem apára amiért nem képes megérteni. A lépcsőn battyogtam le a sok cuccaimmal arra ügyelve hogy ne essek el mikor Loui felpattant a székéről és egy mosoly kíséretével kivette a kezemből a sok cuccot ezzel megkönnyítve utamat majd letette a bejárati ajtó mellé. Épp űltem volna le mikor apa felállt a székéről és odajött hozzám.

- hova hova kisasszony? - nézett rám lenézően mire a torkomban egy nagy gubanc keletkezett. Emlékeztettem magam arra hogyan is bánt velem tegnap apa majd erőt gyűjtve magamon kíhúztam magam.
- nem mindha sok közöd lenne hozzá de Niallhez! -intéztem felé kimérten és viszonylag nyugodtan a szavakat mire apa arcán ledöbbenés látszódott.
- hogy beszélsz velem kislányom? Befogadtalak és ez a hála? - kikerekedett szemei és gúnyos hanglejtésétől kirázott a hideg. Még hálásnak kellene lennem? Na még mit nem!
- hálásnak mi? Betoppantál egyik napról a másikra a házunkba és elvittél. Anya belerokkant abba hogy elvettél tőle! Miattad halt meg! És ezért kellene hálásnak lennem neked? - nevettem fel gúnyosan mire egy nagy csattanást hallottam. A fejem oldalra bukott. Megpofozott. Szinte égett a helye. Fújtattam egyet és hátat fordítva neki megfogtam a cuccaimat és kinyitva a bejárati ajtót kiléptem rajta.
-EVI VÁRJ!! - kiáltott utánnam de nem nagyon érdekelt.
- ezt akartad mi? Gratulálok elüldözted őt is! - hallottam meg bátyám hangját majd becsapva magam után az ajtót elindúltam arra amerre a lábaim vittek. Könnyeim azonnal megeredtek amiket nem fogtam vissza. Nem akartam így beállítani Niallhez mert csak kérdezősködne én pedig nem akarom felidézni az elmúlt napok eseményeit. Utam egy játszótér felé vezetett ahol a gyerekek önfeledten játszottak és nevetgéltek míg anyukájuk a padon űlve figyelte őket nehogy valami bajuk essen. Fájdalmasan elmosolyodtam ugyan is tudtam hogy nekem már sosem lesz ilyen családom hiszen apa teljesen kifordúlt önmagából anya pedig meghalt. Ezen a napon elhatároztam hogyha nekem gyerekem lesz meg fog kapni mindent tőlem. Letöröltem a könnyeimet majd újra útnak indúltam de mostmár Niallékhez. Szaporán vettem a lépteimet ugyan is minél elöbb oda akartam érni.

Az ajtó elött álva az összes bátorságom elillant. Vajon mit gondol most rólam? Haragszik egyáltalán rám? Hogy kiűzzem ezeket a godolatokat a fejemből lazán megráztam majd egy nagy levegőt véve és azt kifújva emeltem meg a kezem és kopogtam be. Az ajtó mintha csak arra várt volna hogy kopogjak szinte azonnal kinyílt majd Niall gyönyörű kishugát pillantottam meg. Amint észrevett szeme egyből vidám csillogásba kezdett míg aprócska szája a füle tövéig felkunkorodott mosolyától. Átragad rám is. Odaszaladt majd felkapva az ölembe szorosan karolta át aprócska kezeivel a nyakamat míg fejecskéjét mellkasomba fúrta.

- EVII!! - kiáltott fel mikor elhitte hogy az ölemben tartom. - azt hittem már vissza sem jössz hozzám! - nézett rám szomorú szemekkel mire önkéntelenűl is mosolyra húzódott a szám.
- de itt vagyok nem? - pöccintettem meg orrát mire önfeledt nevetésbe kezdett. Úgy kezelem mintha a saját kislányom lenne.
- Niall is itthol van. Szólok neki! - pattant ki ölemből majd szaladt be mire gyomrom azonnal görcsbe szaladt, tenyerem pedig izzadni kezdett. Amint Niall megpillantott előszőr ledöbent utánna pedig egy hatalmas mosoly kíséretében széttárta karjait. Odafutottam majd ő felemelve megpörgetett a levegőben míg ajkaimra egy lágy, édes csókot nyomott.
- hiányoztál Egyetlenem! - nézett rám azokkal a gyönyörű jégkék szemeivel miután elváltak egymástól ajkaink.
- nekem is nagyon hiányoztál Szerelmem! - símogattam meg arcát mire újra mosolyogni kezdett istenem mennyire imádom ezt a mosolyt! Mire újra megszólalhattunk volna egy ismrős hang szakított ki minket.
- Niall! Ki az kisfiam? - hallottuk az egyre közeledő női hangot mire Niall azonnal letett és bíztatás képp megszorította a kezemet.

Sziasztok Babáim! Meghoztam a kövi részt is. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek úgy ahogy a többi is. Ez most kicsit rövid lett de ígérem hogy a kövi hosszabb lesz. Jó olvasást, puszii!😘😘😘