Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

29.

"Sírni akartam
Jól esett volna,
Belűl nyomott a szívem,
Fájt, bámultam ki a fejemből,
Összetörtem!

De egy könnycsepp sem jött ki a szememből.
Bármennyire is szerettem volna kisírni magamból a temérdek csalódást.

Mintha elfelejtettem volna sírni, mert túl sokáig tartottam magamba..."
*******************

Csak egy hang. Egy hang szólt a fejembe hogy mennyek le a többiekhez. Akkor azt hittem jó döntés lesz de már rájöttem hogy tévedtem. Nem csak az életben csalódtam hanem mindenkiben magam körűl. Elárultak és ez fájt a legjobban. Hogy miről is beszélek? Kezdjük az elején.

- kislányom gyere le légyszives! Mondani akarunk valamit! - kiabált be apa a szobaajtón. Kipattantam védelmet adó ágyamból egy nagy mosollyal az arcomon. A lépcsőket kettesével szedtem hogy minél előbb megtudjam azt a fontos dolgot.
- ohh sziasztok! - köszöntem meglepetten ugyan is mindenki lent volt. Nem túlzok ha azt mondom mindenki ugyan is a srácok is itt voltak. Megől a kiváncsiság ha nem mondják el azonnal. - na mondjátok már el! - csaptam össze a tenyeremet mosolyogva de amint körbe néztem senki nem mosolygott rajtam kívűl. - kezdtek megilyeszteni! - fagyott le rólam is a vigyor majd apa felé fordítottam a fejem hogy mondjon valamit. Niall odajött hozzám és szorosan megfogta a kezem. Mi folyik itt?
- hugi! Valami fontosat kell neked elmondanunk! - kezdte el bátyám. - anya te... - nem tudta befejezni mert apa csendre intette.
- anyátoknál leukémiát diagnosztizáltak. - hajtotta le a fejét apa és kezdte el pásztázni a szőnyeg csücskét.
- úr isten! - tettem kezeimet szám elé közben figyelmesen hallgattam apát tovább.
- tegnaphoz két nappal úgy döntött a leukémia hogy le tudja győzni anyátokat így éjfél elött öt perccel felmondta a szolgálatot a szervezete. - hullott le egy könnycsepp apa szeméből.

Nem tudtam megszólalni. A gondolatok a fejembe százasával cikáztak végig és mint akit forró vízzel öntöttek le úgy hasított végig a felismerés. A fejem zúgni kezdett a torkomba a gombóc nagyobbodni kezdett a könnyeim pedig versenyszerűen cikáztak végig arcomon. Az lehetetlen. Anya nem halhatott meg. Még csak el sem mondta.

- ti tudtatok róla! Ti mindvégig tudtatok róla és nekem valahogy elfelejtettetek szólni! A lányod vagyok az isten szerelmére! - estem apának mire Niall megfogta kezeimet így visszafogott valamennyire.
- nyugodj meg Evi! Azzal nem mész semmire ha neki esel apudnak! - csitított Niall de nem tudtam rá koncentrálni. Átvert ahogy ebbe a rohadt házba mindenki.
- engedj el Niall Horan! - a név hallatára megdermedt és elengedte a kezeimet. - te! - mutattam rá. - azt hittem megbízhatok benned! Azt hittem mi mindent elmondunk egymásnak! És te! - fordúltam bátyámhoz. - te voltál ott mindig mellettem. Benned csalódtam a legjobban. Eltitkoltad előlem anya halálát ahogy mindenki ebbe a rohadt házban! - néztem körbe rájuk de egyikük sem szólt semmit.
- hidd el Evi nekünk is épp úgy fáj mint neked! - jött közelebb Louis de leintettem.
- ne gyere közelebb Louis! Nincs szükségem a papolásaidra meg a szent beszédeidre! - néztem mélyen szemébe majd hátat fordítva nekik felszaladtam az emeletre.
Egy bőrdzsekit vettem fel meg a bakancsomat majd a fülest a fülembe dugva indúltam lefelé. Kint az udvaron teljes hangerőre tekerve az undert kezdtem elindulni valamerre. Céltalanúl bolyongva egyre több emlékkép tört fel a fejembe így egy padra leűlve kezdtem hangos zokogásba. Mindenki elárult. Nincs senkim ezen a világon aki most mellettem lehetne. Az édesanyukám meghalt. Aki kiskoromba óvott attól nehogy kiessek az ágyamból, aki odaszaladt nehogy megégessem a kezem a forró edénnyel, aki ott volt mellettem mikor biciklizni tanúltam, és akire támaszkodhattam mikor valaki megbántott vagy csalódás ért. Az egyetlen édesanyukám aki mindig szerette az életet és én meg Louis voltunk neki a legfontosabbak. Már nem rezeg a telefonom mikor hív, már nem kapok tőle száz idegtépő üzenetet. Többé már nincs jelen az életembe. Megfogtam a telefonomat és felnéztem a közösségire ugyan is megcsippant. Keserűen elmosolyogtam hiszékenységemen mert azt hittem ez csak egy rossz álom amiből ha felébredek akkor azért fog csippanni a telefonom mert anya írt. Ránéztem a kijelzőre ahol egyből Louis posztolt valamit.

Louis Tommlinson
Épp most - Evelin Tommlinson és további 5 ember társaságában

"Nagyon fogsz hiányozni nekünk édesanyukánk! A boldogságoddal te hoztál színt a családunkba és neked mindig volt annyi erőd hogy össze tarts bennünket!😥 szomorúan emlékezünk meg erre a napra mert itthagytál bennünket. Nyugodj békében!😭"

Nem tudtam sírás nélkül hagyni ezt a dolgot a könnyeim záporoztak arcomon a levegő pedig kezdett lehűlni. Már nagyon sokan reagáltak a posztra és kommentet is sokan írtak. Mivel tisztelem anyát én is írtam de elöbb megnéztem a többit is.

Harry Styles: őszinte részvétem tesó az egész családnak!😢❤
Louis Tommlinson: köszönjük tesó!❤

Niall Horan: részvétem a családnak! Mi mellettetek állunk!😥❤
Louis Tommlinson: köszi tesó!😢❤

Zayn Malik: részvét tesó!😢❤
Louis Tommlinson: kössz tesó!❤

Emma kingberg: őszinte rézvét!😭❤❤

Liam Payne: részvétem tesó a családnak! Mi mellettetek állunk bármi is legyen!😢❤❤
Louis Tommlinson: köszi tesó!😭❤❤

Emília Gringer: részvétem a családnak Loui!❤ nagyon sajnálom!😢
Louis Tommlinson: köszi Emi!❤😢
Evelin Tommlinson: köszi Életem!💖😭 és mindenkinek köszönjük aki részvétet kívánt!💗

Csak ennyit írtam ugyan is még mindig ki voltam akadva a srácokra és mindenkire. A koliba nem akartam vissza menni suliba pedig semmi kedvem bejárni. Úgy döntöttem még maradok kicsit és majd hazamegyek mikor már mindenki alszik. Ám ekkor a telefonom újra rezzent egyet.

Szőke herceg😍❤😘: Evi hol a francba vagy? Se a koliba nem találtunk se otthol! Tudod hogy aggódunk?

Chh még ők aggódnak? Átvertek! Akkor mi a lófaszért aggódnak? Nem írtam neki vissza ezért jött még egy.

Szőke herceg😍❤😘: Életem válaszolj kérlek! Nem akarlak elveszíteni!

Én: Már elveszítettél! Ahogy mindenki más is a családba! Fogadjunk hogy még Liam is tudta! Ne keressetek! Majd megyek!

Szőke herceg😍❤😘: Kicsim ne csináld ezt! Csak óvni próbálunk! Mindenki szeret téged!

Úr isten mekkora hazugságok! Ha tényleg szeretnének nem titkolták volna el előlem anya rosszúl léteit és hazugságait. Lépteket hallottam. Felnéztem és Liam jött velem szembe majd leűlt mellém a padra.

- meg fogsz fázni! - húzott magához majd fejemet a nyakhajlatába temettem és újra zokogni kezdtem. - shhh picilány! Itt vagyok! - tette állát fejem tetejére mire picit megnyugodtam. Átöleltem jó szorosan és csak meredten bámultam magam elé.
- átvertek! - néztem fel rá könnyes szemekkel.
- azért tették mert óvni próbáltak. Loui eseténél is nagyon kiborúltál és nem akarták hogy még ez is kicsináljon lelkileg! - simított ki egy kósza tincset arcomból közben végig szemkontaktust tartott velem.
- lehet igazad van! - hajtottam le fejem de ő állam alá nyúlt majd letörölve könnyeimet megszólalt.
- emeld fel a fejed királylány mert leesik a koronád! - kacsintott rám mire ma délután óta most előszőr sikerűlt őszintén elmosolyodnom. Hálás voltam neki érte. Hogy meghallgatott és nem állt le velem veszekedni. Kibúvókat kerestem és felelősöket de Liam ráébresztett hogy nem ők tehetnek róla hiszen csak védeni próbáltak.

Sziasztok Maffinkák! Meghoztam hosszas szünet után a részt! Remélem tetszeni fog nektek. További szép estét. Puszi!😘❤