Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

51.

             Evelin szemszöge

Egy hét telt el azóta hogy megjelent rólam az a rémes cikk ami felforgatta az egész életünket. A fiúk maximálisan segítettek mindenben és éreztették velem hogy az a cikk csak egy hülye pletyka aminek semmi igazság alapja nincsen. Daniellával a terhesség egyre nehezebb és kibirhatatlanabb. Mióta megtudtuk hogy kislányunk lesz Niall teljesen el van szálva magától. A Slow Hands volt az utolsó dala ami kijött neki szóló énekesként. Azóta csak a golfot űzi. A golf a mindene de persze csak utánnunk. Szóval vissza térve rám Daniellával jócskán átléptük a nyolcadik hónapot. Most a kilencedik első hetében toporgunk és igazából mostmár bármikor megindulhat a szülés.

- Egyetlenem nem láttad a cipőmet? - Niall kizökkentett álomvilágomból de még így sem tudtam száz százalékosan rá koncentrálni. Bamba képpel meredtem rá ugyan is nem értettem mi volt a kérdése felém. Vett egy nagy levegőt és újra megkérdezte. - a cipőm! Nem tudod hol van? - jégkék szemeivel engem pásztázott. Nagy nehezen felfogtam mit mondott. Megráztam fejem amitől a hajam a szemembe hullott.
- az elöbb ott láttam az asztalnál! - mutattam az említett tárgy felé mire Niall is odafordúlt és láss csodát meglett az elveszett cipő. Aggodó tekintettel mért végig. Közel jött hozzám.
- Egyetlenem minden rendben? - megsimította arcomat és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam rá válaszolni. Megerőltettem magam hogy mégis kibökjem a választ.
- azt hiszem...azt hiszem picit szédülök. Meg túl fáradt vagyok! - kezeimmel beterítettem arcom majd egy nagy levegő után kisimítottam arcomból a hajamat. Niall arcát látva engem is elkapott a pánik. Valóban ennyire szörnyen nézek ki? A kérdés azonnal megfogalmazódott bennem.
- meg sápadtnak is tűnsz. Pihenj le Egyetlenem! Nehogy bajotok essen! Áthívom Lout hogy legyen itthol addig veled és vigyázzon rád míg én edzésen leszek! - megcirógatta arcomat majd egy lágy de még is érzelem dús csókot nyomott ajkaimra. Annyira szerettem Niall csókját. Olyan megnyugtató volt és érzéki. Biztonságot adott a közelsége. Nem is kellett sok amint becsukta maga után az ajtót el is nyomott az álom a kanapén.

Jó sokáig aludhattam ugyan is arra lettem figyelmes hogy valaki éppen takar be valamivel. Felpillantottam éppen felnyiló pilláim alól és megpillantottam Louit. Eleresztettem egy álmos mosolyt felé amin jót kuncogott majd leült a kanapé végébe.

- nem akartalak felébreszteni! Pihenj nyugodtan! - mosolya engem is mosolygásra kényszerített. Megpuszilta homlokom majd kiment a konyhába valamit ügyködni. Régen volt már hogy a bátyámmal kettesbe lettünk volna. Vissza emlékezve a sulis évekre eleresztettem egy apró mosolyt. Nekem most kislányom a legfontosabb.
- Loui! Mit szolsz az unokahúgodhoz? - kíváncsi voltam nagyon hogy mit fog mondani. Pontosan tudtam hogy ő is épp annyira várja mint ahogyan én. Felém pillantott és egy sejtelmes mosolyt eresztett felém.
- szerinted? Oda vagyok érte! Nekem ő lesz a szerelmem! - kacsintott mire felnevettem. Tudtam hogy ezt fogja mondani. Ismerem mint a rosszpénzt.
- Tommlinson óvatosan a közelébe! Figyellek ám! - kacsintottam rá mire ő is megajándékozott egyel. Épp szólásra nyitotta a száját mikor egy hatalmasat sikítottam. Nagyon fájt a hasam. Mintha ketté akarnának szakítani. Leírhatatlan érzés. Majd megéreztem valamit lefolyni a lábamnál. Tudtam hogy mi vár rám de megréműltem hogy képes leszek - e végig csinálni.

    Sziasztok Életeim! Bocsánat hogy késtem ezzel a résszel de az érettségi teljesen leszívja az energiám. Igyekszem hétvégén több részt feltenni és hosszabbakat. Nagyon szeretlek titeket puszii!😘😘