Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

35.

A napok teljesen összefolytak. Itt fekszek a koli szobályába és azon gondolkozom mi volt az a tegnapi. Fel lestem Facebookta is de Niall állapotához az volt kiírva hogy egyedülálló. Gondolat menetemből barátnőm hangos kiabálása zökkentett ki.

- kelj már fel Evi el fogunk késni! - támaszkodott oda az ajtófélfának Emi mire hangos morgást kapott tőlem.
- nem akarok bemenni! Nem akarok újra összefutni Niallel vagy Amandával! - nyüszögtem neki míg fejemet belemélyesztettem párnámba. Hangosat sóhajtott.
- nem siránkozhatsz itt életed végéig! Szedd már össze magad Evelin Tommlinson és emeld meg szépen azt a formás feneked! - azt hiszem kezd ideges lenni. Elmosolyodtam ugyan is tudtam hogy mikor ideges mindig ezt szokta csinálni.

A suliba gyalogolva mindketten csendben voltunk. Nagyon féltem hogy Amanda rajtam fogja kitombolni magát. De kíváncsi voltam hogy Niall miért csinálta ezt. Mire volt ez neki jó? Miért kellett ilyen szituációba hoznia? És a legfontosabb kérdés vajon mit akar még tőlem? Gyomorgörccsel léptem át a suli küszöbén majd amikor megpillantottam bátyámat azonnal odarohantam hozzá. Most Harryt ő is helyettesíti. Ő az én bátyám, a menedékem, a ments váram. Ő akkor is itt van velem amikor más senki. Tudom hogy számíthatok rá. Szorosan öleltem derekát mintha épp abban a másodpercben akarnának tőle elszakítani. Rápillantottam ő pedig rám kacsintva belepuszilt hajamba. Bekísért a terembe majd helyet foglaltam Harry mellett. Rápillantottam ő pedig mosolyogva összekócolta a hajamat. Na ezt nem kellett volna Styles. Zayn egyből odament barátnőmhöz és megcsókolta. A szívem újra megsajdúlt amit most nem tudtam eltitkolni így Harry észre is vette.

- azóta beszéltél Niallel? - pillantott fel telefonjából mire azonnal odakaptam a fejem.
- nem miért? - néztem rá kíváncsian mire megrántotta a vállát.
- jaa semmi csak úgy kérdeztem. Ne csüggedj Királylány úgy is összehoz benneteket a sors. - kacsintott rám közben pedig meglökött finoman a vállával mire mosolyogva megráztam a fejemet.

Épp amikor becsengettek bejött Niall is aki végig nézve rajtam leűlt a helyére. Azonnal elpirultam így inkább lehajtottam a fejem és tanulmányozni kezdtem a füzetemet. Egyszer csak egy papírfecnit pillantottam meg magam elött. Felnéztem a tanárra majd vissza a fecnire amit a lehető leghalkabban kicsomagoltam.

"Megmondtam ;)" - állt a levélben amit Harry írt. Elmosolyodtam majd betéve a tolltartómba rápillantottam Harryre aki egy kacsintás kíséretében írt tovább. Én is így tettem de végig éreztem hogy valaki néz. A tekintete szinte lyukat égetett rajtam. Nem mertem felnézni. Végűl kicsengettek majd mindenki ment szünetre vagy épp készűlt a következő órájára.

Tesire siettem ugyan is túlságosan elidőztem. Vagy is fogva tartott barátnőm aki minden áron tudni akarja mi folyik Niall és köztem ugyan is elmondása alapján egész órán engem nézett. Mostmár tudom legalább hogy ki volt. Ezen mosolyogva siettem le a lépcsőn majd rontottam be a terembe és szembe találtam magam egy.. dühös Amandával? Meglepődött arcomon végig nézett majd egy gúnyos mosoly hagyta el száját. Rámpillantott még utoljára majd elment. Nyeltem egy nagyot és azon imátkoztam hogy ne történjen semmi ebbe a 45 percbe.

- sziasztok! Ma 5 kör futással kezdtek utánna pedig röpi. - jelentette ki Liam aki időközben előbukkant a szertárból egy labda kíséretében. Elkezdtünk futni majd azt vettem észre hogy Niall mellettem terem. A gyomrom szinte azonnal görcsbe rándúlt míg a gombóc a torkomban egyre csak növekedni kezdett.

A röpi hálót igazítottuk meg hogy tudjunk játszani majd csapatokra osztódtunk és elkezdtük a játékot. Sajnos Amanda a másik csapatba kerűlt és akár hányszor rápillantottam az a mosoly sosem akart eltűnni az arcáról. Niallre néztem aki bíztatóan rámkacsintott. Bezzeg ő az én csapatomba tud kerülni. Annyira belefeletkeztem a gondolataimba hogy épp az utolsó pillanatba tudtam visssza ütni a labdát ami átrepült ugyan a másik térfélre de sajnos Amandához került  aki viszont olyan erővel ütötte vissza hogy pont fejbe talált vele. Még egy utolsót rápillantottam de a mosolya csak erősödött majd azt vettem észre hogy zuhanok.

- Evi! Evi maradj velem! -hallottam egy nagyon ismerős hangot mire testem azonnal reagálni kezdett és egy nagyon ismerős érintést amitől libabőrös lettem és aki úgy tartott mintha el akarnának vinni tőle. Becsuktam a szemem. - a francba!! - hallottam meg ezt az utolsó szót majd végűl elnyelt a sötétség.

  Sziasztok Babáim! Nagyon igyekeztem hogy meglegyen ez a rész is és sikerült. Remélem hogy tetszeni fog nektek. Puszii!😘😘