Hatáskör [Dabi x Reader]

2.

-Ann vagyok -mutatkoztam be félve nézve arcára, amennyire csak tudtam.

-Szóval mond csak Ann, nincs semmi emléked a hétfői napról? -kérdezett, olyan hangsúlyjal, mintha egy kisiskolást feleltettek volna, a tegnapi órai munkából. Szégyenlősen megráztam fejem válaszképpen, mire megint elkezdte a mondandóját -De azt ugye tudod, hogy aznap balesetet szenvedtél?

-Mi? -kerekedtek el a szemeim.

-Átsétáltál egy vörös lámpánál. Kishijján megöletted magad.

Rövid képkocák jelentek meg az elmémben. Egy vörösen izzó lámpaoszlop és egy fehér autó, ahogy szemből látom. A benne ülő sofőrt eltakarta a nap délutáni fénye, s az üvegen visszatükröződött a magas települések tükörképe. A járdán üvöltöző emberek hangja elmosódott, s körülöttem minden feketébe burkolódzott.
Az elmémben levő feláramló adatok eltűntek, megint a furcsa emberek között találtam magam. Hirtelen szédülni kezdtem, mellettem lévő Toga volt a megmentőm, mert erős karjával megtámasztott engem, hogy ne essek el.

-Mond csak Ann, neked van képességed? - kérdezett megint a kezes csávó, odafordulva hozzám. A szobában lévő emberek mind rám meresztették a gombszemüket.

-Nincs -válaszoltam - soha nem volt. A szüleimnek sem.

A körülöttem lévő emberek mind komolyak maradtak, majd egy kis csönd után megint megszólalt.

-Dabi, mutasd meg! - szólt, majd a sarokban elhelyezkedő sebhelyes csávó megmozdult. Tenyerében egy kék láng jelent meg, hideg fénye betöltötte a maradék sötét helységet is. Termetével felém közeledett, minden egyes lépésével lassabban járt. Majd a kék láng kialudt. Előttem pár méterre állt csak meg, s ott is maradt.

-Ez nagyjából két és fél méter, de lehet az három is - szólalt meg az egyikük.

-Miközben aludtál, megvizsgáltunk téged -kezdte el megint a világoskék hajú, a sebhelyes meg visszasétált a helyére -Lehetséges, hogy neked van képességed, csak sosem tudtál róla - nézett rám - Valamiért hatástalanítod mindeggyikünk képességét, amint közel kerülünk hozzád. Ez a három méter a hatásköröd, annál távolabb már nem használ.

-És most, hogy ezt megtudtam, mit kezdjek ezzel? - szólaltam meg.

-Add nekünk.

-Tessék? -értetlenkedtem.

-Azt szeretném, ha csatlakoznál hozzánk -felelte barátságosan. A többi lény a teremben is vele egyetértően bólogatott.

-Mit nyerek azzal, ha csatlakozom?

-Részese leszel egy Új Világ Kezdetének -mosolygott.

-És ha nemet mondok? -kérdeztem szinte suttogva, de kelletlenül is hangosan mondtam. A társaság elkomorodott.

-Akkor jó leszel majd túsznak! -szólalt meg a vezér helyett Toga. A többiek még mindig csöndben néztek rám -Szóval? Hogy döntesz? - kérdezte izgatottan.

-Szeretném ezt az ajánlatot még átgondolni, de úgy gondolom, hogy semmi akadálya annak, hogy csatlakozzam -hangom rezzenéstelen maradt, amitől egy kicsit megijedtem.

A társaság hirtelen jókedvű lett, már nem volt meg az a fegyelmezett csönd. Mindenki felszabadulva beszélgetett a másikkal, vagy ment a maga dolgára. Mellettem Toga megölelt, én meg csak álltam ott, mint egy mozdulatlan gereblye.

-Toga! - szólította meg a kezes arcú az engem megölelő szőke lányt, aki figyelmesen felkapta a fejét a neve hallatán -Mától te viseled gondját - adta ki a parancsot. A lány csillogó szemekkel bólintott, majd mikor kiörömködte magát, odavonszolt egy asztalhoz, tele furcsa emberekkel. Néhányan kiabáltak a pult mögött lévő lila füstöst fazonhoz, hogy készítse el nekik az italt.