Hatáskör [Dabi x Reader]

26.

Gyanúsan méregettem a mellettem lépkedő Dabit, akinek levakarhatatlan vigyor díszítette arcát. Most ha ebből a megnyilvánulásából indulunk ki, ez már egy nem jó jel.

-Csak kiváncsiságképp: Te mit gondolsz, hova megyünk? - fordult felém sétálótársam. A szokásos lenge fekete kabátját hordta magán, ami annyira jól állt rajta. Bár ezt soha nem vallanám be neki.

-Hát ha ilyen pszichopata mosollyal nézel rám, kételkedem, hogy jó helyre viszel -válaszoltam. Dabi erre csak még jobban elmosolyodott, arcán megjelentek a kis gödröcskéi, látványától egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom. Gondoltam nem kérdezek rá, úgy is elmondja, ha akarja.

-Élvezni fogod -kacsintott.

-Biztosan -forgattam meg szemeimet.

Az utcát nyári napsütés borította. Néha egy-egy ember elbaktatott mellettünk, az autók megállás nélkül váltották fel egymást. Dabinak nem állt szándékában tömegközlekedéssel menni, ez már az elején tisztáztuk. Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt róla hova igyekszünk. A sétáló utcára érve éttermek, kávézók, szállodák, játéküzletek, cipőüzletek, élelmiszerboltok, csokoládéboltok meg megannyi féle ruhaáruházak kínálták fel szolgálataikat a külföldi vagy itthoni vásárlóknak. Nem hiába hozott ide, mert az egyik üzletnél meg is álltunk. Nem, ez nem valami flancos étterem volt. Hanem egy díszállat kereskedés.
Furcsálva néztem az állatokkal teli kirakatra, majd rá, de az értetlenkedő szemkontaktusomat nem vette észre.

-Itt vagyunk -mondta, majd egy lökéssel kinyitotta az ajtót, amin be is lépett úri hölgy módjára.

Belépve iszonyú nagy papagájricsaj csapta meg füleimet. Krákogás, ciripelés, csattogás, amit egy madár kiadhat. Már a kirakatban is láttam a szép barna pintyeket, a sárga kanárikat. Még olyanokat is láttam, amiknek elkellett olvasnom később a nevét, mert nem ismertem. Hatalmas kalitkában voltak elhelyezve. Több madár is imponált a kiszemeltjének, megigéző táncot ropva. Táncukon elmosolyodtam, valahogy rokonszenvesnek találtam ezt a kifejezést. Tudtommal ezt tavasszal szokták csinálni, de ki tudja, lehet elveszett az időérzékük. Megeshet.
Miközben a kalitkában lévő madarakra koncentráltam, egy sanda tekintet találkozott az enyémmel.

-Szépek mi? -mondta - Nézd azt a zöldet! Aminek fekete tollak vannak a fején! - mutatott abba az irányba. Rögtön kiszúrtam azt a madarat - Látod, hogy kergeti azt a másikat?

Az álarcos törpepapagáj, mint később megtudtam, ott ült az egyik faágon. Csak néhány másodperc után jöttem rá, hogy egy másik madárnak udvarol. Pontosabban ugrált a kiszemeltje után, míg a kiszemelt kétségbeesetten arrébb nem szökdelt megszabadulva a másiktól. De a hím csak tovább koslatott utána, míg a faág végére nem értek, és a nőstény egy nagy rikácsolással, szárnycsapkodással ott nem hagyta. A másik csalódottan, bamba tekintettel nézett utána.

-Hát ez szar ügy -jegyezte meg Dabi. Vele egyetértően bólintottam, s közben egy kisebb mosollyal dupláztam.

Ezután a sebhelyessel végignéztük az összes akváriumot, a nyuszikkal együtt. Találtunk vízi növényeket, teknősbékákat, szöcskéket, és további érdekes állatokat is. Miután minden kis élőlényt megcsodáltunk, Dabi háziállat kellékeknél lelassított, s aztán ott is maradt. Türkiz szemeivel keresgélt valamit a sorok között, s mire megkérdezhettem volna, mégis mit keres, addigra örömittasan lekapott egy nyakörvet az akasztóról.

-Na azt ne mond, hogy csak ezért jöttünk be ide -hökkentem meg.

-De. Mégis mit hittél? -vigyorgott válaszul, színes nyakörvek között keresgélve.