Hatáskör [Dabi x Reader]

12.

Vanda egy halvány barátságos mosolyt villantott rám, majd helyet foglalt mellettem. A szürke hajú is így döntött, aki a másik oldalamra huppant le. Mielőtt bármit is tehettem volna, beszorítottak.

-Na és Ann, hova lett a körülötted legyeskedő balfácán? -kérdezte Goth Dabi jelenlétét hiányolva. Gondoltam, hogy nem jönnek ki jól egymással. Vajon mitől utálják egymást ennyire?

Eközben a színpadon két kigyúrt fickó kezdte el egymást kisebb-nagyobb ütésekkel bombázni. Egyáltalán nem hasonlított a bokszra, annál sokkal komolyabb volt. Gondoltam, ez is olyan mint a pankráció, csak itt többet futkároznak és mozognak.

-Elment. Ő is ... -kerestem a szavakat - versenyez -böktem a harctér felé. Bár nem akartam neki megemlíteni, de kényszerített rá.

Goth arcán megilletődést véltem felfedezni. A baloldalamon ülő lány némán vigyorgott, ajkait szélesre nyitotta, mintha mondani akarna valamit. A férfi megelőzte.

-Akkor várjuk meg a végét, mi lesz ebből -szólt, s mintha megelégedett volna a ténnyel, tovább nézte a meccset.

A lenti két fazon ugyanazt csinálta, mint eddig, fölváltva váltogatták mikor ki-ki egy nagyobb erővel lenyomta a másikat. Sokáig így próbálkoztak, míg végül az ügyesebbik földre nem tapasztotta a férfit. A Csarnokban ünnepélyes tapsvihar hangoztatta meg a versenyzőket, majd a lenti két csávó kezet rázott egymással. Elhúztak a színpadról, s jöhetett a következő páros.

-Mi is ennek a lényege? -kérdeztem, hogy képben legyek a játék szabályaival.

-Amint láthatod van két malek versenyzőnk. Ezek ketten addig ,,futkároznak" és ,,bokszolják" egymást, amíg az egyik fel nem adja, vagy le nem győzik. Úgy lehet legyőzni egy ellenséget, ha harcképtelenné teszed, az az lenyomod a földre -válaszolt a kérdésemre Goth - Képzeld el úgy, mint egy pankrációt, csak kevesebb erőszakkal -magyarázta.

-Erre én is gondoltam -adtam neki igazat -De ugye nem kapnak komolyabb sérülést? -gondolataim aggódva Dabira irányultak.

-Max csak néhány horzsolást. Ha elég bénák -mondta- Mármint ha kezdők - javította ki magát.

Egy megkönnyebbült sóhajt kiereszte néztem a következő tagok felé. Az egyik sötét hajú, fekete bőrű, a másik sápadt, nyurga alkatú fickó volt. A bíró sípja megszólat, azok ketten meg máris egymás torkának estek. Mire észrevettem, a hasam erős késztetést érzett arra, hogy űrítsek. Ki kellett kéreckednem.

-Mosdóba megyek -álltam fel. Goth fekete szempillái engem méregettek. Halvány félreeső tekintetett véltem felfedezni a férfi arcán, a mellettem ülő lányra meredve.

-Elkísérlek! -ajánlotta fel Vanda, aki leporolva sötét szoknyáját, engem követett.

-Ha már ott vagytok, hozzatok italt is! -szólt oda nekünk a szürke kabátos, mire Vanda bólintott.

A mellettem lépkedő lány termete ellenére is gyorsan sétált, a magabiztos testartása mellett még ott volt a tiszteletreméltó tekintélye is. Megközelíthetetlennek, sőt elérhetetlennek tűnt egy közember szemében, hogy valaha is megszólíthassa. Nem egyszerű lánynak nevelték, virított róla, hogy nemes családból született. A természetes göncöktől eltérően, Vanda egy fehér, hosszú ujjú inget viselt, fölé egy sötét pulóvert húzott. A rakott szoknya alá egy fekete harisnyát vett, oda nem illő dióbarna bakanccsal párosítva szettét.
A stadiont körbe értük, lelépcsőztünk, majd a bejárat mellett kisétáltunk egészen a folyosó végéig, ahol aztán megtaláltuk mosdót. Nem kellett sorban állni, még csak nem is voltak a mellékhelységben. Miután végeztem, Vanda a tükör előtt várt rám. A tükrön visszaverődő sötét tekintete találkozott az enyémmel. Halvány mosolyra húzta piros ajkait, mire én rokonszenvesen visszapillantottam rá.

-Ha van valami kérdésed velünk kapcsolatban, nyugodtan kérdezz! -szólított meg selymesen nyugodt hangján, amely engem egy vízkék színű lepedőre emlékeztetett. Volt valami teljesen más megnyilvánulás a hangjában, ami nem volt benne se Dabiban vagy Gothban. De mégis úgy éreztem, mintha egy vadállathoz beszélnék, amelyik bármelyik pillanatban kettérághatja a torkomat.

-Miért kellek nektek ennyire? -kérdeztem. Nem tagadom, már kiváncsivá tett ez az egész ,,birtóklósdi" játék, amiben én is részese vagyok. Inkább úgy fogalmaznék, hogy leginkább a ,,tárgy" szerepét töltöm be, mint a birtoklóét.

-Kellesz nekünk. Ha csatlakoznál hozzánk, sokkal könnyebben boldogulnánk -felelte - Eddig is boldogultunk, de veled sokkal ígéretesebb lenne a préda - nyalta meg a szája szélét.

-Kérdezhetek valamit? Lehet nem fogsz erre válaszo...

-Bármit. Most ez az idő arra van, hogy beszélgessünk -vigyorodott el csintalanul. Feltétlenül megláttam benne a komisz kisfiús vonásokat. Főleg, hogy ő egy lány.

Vanda bátorítóan megcsillogtatta foga fehérjét, mire az önbizalmam visszaszált magamba.

-Hány éves vagy? Mikor csatlakoztál Goth-hoz? Mit csinál a szervezetetek pontosan? -kérdeztem.

-Tizenhét -felelt az első kérdésemre, majd rögtön folytatta - Amikor tizenkét éves voltam. De ez igazából nem pontos, hogy Goth-hoz csatlakoztam, mert eredetileg a szürke hajút akkoriban még nem is ismertem - gondolkodott - Információkat gyűjtünk.

-Aham. Értem. Ti is Shigaraki-hoz tartoztok?

-Igen, de csak ritkán találkozunk. A főnökünkkel szokott ügyeket intézni. Ők döntik el, hová küldenek el minket a zsákmányért -nyalta meg megint az alsó ajkát.

-Nektek van képességetek? -emlékeztem vissza Goth aranylóan csillogó szemeire.

-Persze! Mindegyikünknek van. Csak Burgulnak nincs. De ő más pozíciót tölt be. Neki nem létszükséges, hogy legyen -sötét szemeivel engem méregetett - Goth képességét akarod megtudni, mi? - a férfi neve hallatán elöntött a pír - Úgy tűnik eltaláltam - mosolygott - Általában mindig az övét akarják tudni, annyira nem értem, hogy miért. Pedig az enyém sokkal hasznosabb - hangja lenézően csengett - De elmondom, mert kedvellek. Goth képessége igazából a tekintetében rejlik - mutatóujjával a sötét szemeire mutatott - Dabi biztosan megemlítette már, hogy ne nézz a szemeibe. Mert ha belenézel, Goth kitudja olvasni az érzelmeidet. És ha az érzelmeidet tudja, már nem lesz nehéz kitalálni a gondolataidat. Vagy valami ilyesmi - rázta meg a vállát - De neked nem kell emiatt aggódnod, hiszen úgy sem hat rád.

Gondolataim összekuszálódtak.

-Az enyémet is elmondom. Tegnap adtunk neked egy levelet ugye, na azt a levelet én írtam.

Értetlenül néztem rá: -Üres volt a lap.

-Hát igen. Legalább megbizonyosodtunk róla, hogy tényleg van képességed. Nem csoda, ha nem láttál rajta semmit. Az igazat megvalva úgy írtam azt a levelet, hogy csakis te láthasd. Soha nem fogod tudni elolvasni -sóhajtott.

Kezdett összeállni a kép, de még mindig homályosan figyeltem az eseményeket.

-Olyan dolgokat tudok eltüntetni, amik mások számára látható, vagy esetleg fordítva. De attól még az ott van -mondta, s hirtelen átfutott rajta egy furcsa tekintet - Na gyere moss kezet és menjünk italt venni - szólt.

Az ajtón kilépve egyenesen a kajáldába mentünk. Itt már lézengtek az emberek ugyanúgy, ahogyan a Csarnokot lepték el az emberek. Leginkább borozgattak és kisebb csoportokba gyűltek. Nevetgéltek és beszélgettek egymással. Vandával megvettük az italokat, majd a papírpoharakkal visszaindultunk a helyünkre.