Hatáskör [Dabi x Reader]

28.

-Nagy Parti? Milyen Nagy Parti? -kérdésemet hallva Kurogiri türelmesen magyarázni kezdett.

-Ez egy olyan találkozó, ahol összejövünk egyszer egy szemeszterben, megbeszélni a történéseket. Persze a ,,nagyobb hatalmak" elvonulnak tárgyalni, ránk, a többi tagra -sejtelmesen a kijárat irányába sandított, mintha valaki éppen most az ajtó mögött készülne előbújni, - bulizás vár - mosolygott vissza ránk.

A mellettem ülő Dabiból kitörő röhögő görcs tört elő, amint Kurogiri befejezte mondandóját.

-Ha ezt így vesszük, azért ez nem eléggé pontos magyarázat! -szólta le - Ann, képzeld el úgy, hogy vadállatok tépik szét egymás bőrét, vérrel teli kádban fürdenek, aztán így ,,fitogtatva" erőiket, nagyobb tekintélyt szerezzenek maguknak, hogy feljebb kerüljenek a ranglétrán. Vágod? -fordult felém, hogy lássa rá figyelek, mint egy megerősítésként. Gondolom nem szeret a falnak beszélni.

-Aha. Azt hiszem -mondtam cseppet sem elbátorodottan. Dabi látva tartózkodó tekintetemet, rögtön folytatta:

-De egyáltalán nincs mitől tartanod. Amíg velem vagy -nyugtatott, közben Kurogiri elkapta Dabitól az előbbi röhögő görcsét, ami később köhögéssé fajult. Miután nagyokat lélegezve ő is visszaesett az önmaga összhangjába, határozottan kihirdette.

-Csakugyan? Akkor Dabi ezt a feladatot rád bízom -vigyorgott, mint egy fába szorult féreg. Dabi értetlenkedve nézett lila láng fejű barátunkra, majd meghökkenve ráeszmélt mondanivalójának jelentésére. Tagadóan megrázva fejét, visszaszólt a saját álláspontja meggyőződéséről.

-Nem! Nem! Nem! Mégegyszer nem akaszthatjátok rám, mint egy rongybabát! Én erre nem vállalkozok! -állt fel, kezeit tiltakozóan a pultra helyezve.

-De hát most mondtad -vett keze ügyébe még egy megtörlendő poharat. Hogy Kurogiri oldja a feszültséget, megpróbált nyugodtan közeledni Dabihoz - Ne hisztizz már, ma is milyen jól megvoltatok együtt, igaz Ann? - nézett hirtelen rám, én pedig pár pillanattal ezelőtt azt se tudtam, hogy én is a részese vagyok a beszélgetésüknek.

-...Ööö igen -válaszoltam, de még én sem voltam benne biztos, hogy ez volt az, amit válaszolni akartam.

-Na látod. Még Ann is örül a társaságodnak -mielőtt ezt a kijelentést megcáfolhattam volna, folytatta, amire már nem akartam megjegyzést tenni - Egyébként Dabi, én aggódok érted. Túlságosan is sokszor vagy egyedül - üres kezével barátságosan Dabi vállára tette kezét, aki mintha az idegen érintésre megrezzent volna - Menj, feküdj le. Látszik, hogy fáradt vagy. Később beszélünk - Kurogiri olyan bizalmas arckifejezést mutatott, amit egy átlag ember sohasem érthet meg. Benne volt minden, ami a címzettnek szólt.

-Jó -a sebhelyes szótlanul felállt helyéről, majd csendesen a lépcső irányába ment.

Miután a sebhelyes távozott, Kurogirire és rám sikító csönd telepedett. Nem mintha a bisztróban olyan sok ember lett volna, de nem voltunk egyedül. Voltak ismerős figurák, de egyiket sem ismertem olyan közelről, mint Dabit és társait.

-Nem is tudtam, hogy Dabi még valakire hallgat, saját magán kívül -jegyeztem meg, de kicsit sem akartam bántó lenni, pedig ez a kijelentés nagyon is annak tűnt.

-Nehéz eset ez a gyerek -sóhajtott - de légy vele türelmesebb, még ha ekkora paraszt is - szólt, mire én bólintottam - Készítek neked egy kis teát.

Kurogiri csöndesen előkészítette a hozzávalókat. A vizet felforrta, majd egy divatos vörös csészébe öntötte a folyadékot. Bámulatában teljesen elvesztem, csak bambultam a látványt. Szempilláim már kezdtek leragadni, a bisztróban lévő naplemente színek miatt még jobban elálmosodtam. A világítás álmosító volt és ezt észrevette társalgó társam is.