Hatáskör [Dabi x Reader]

20!

Késő délután volt már mire hazaestünk. Természetesen jómagam Toga szobájába indultam, hogy egy pöppet lepihenjek a nagy sétálgatástól, amit Kurogirivel tettünk meg a teaház után. Körbejártuk kábé az egész megyét, mikor végre hazatértünk. Megnéztük a város ilyen-olyan negyedeit, a sétálóutcákon át a város elhagyatott szentélyeit.
Hatalmas sóhajt eresztve ki a tüdőmből Toga ágyában fetrengve, míg lakótársam az asztalánál egy kést élezett. Olyan bicskaszerűt, de az én látómezőmből lehetett az nagyobb is.

-Na milyen volt Kurogirivel a kis randid? -érdeklődött a szőke.

Értetlenül vizslaltattam tekintetemmel.

-Milyen randi?

-Tudod, ma elmentetek együtt... -kereste a szavakat.

-Várost nézni? -egészítettem ki mondanivalóját - Igen, de az nem randi volt - tagadtam.

-Hát én nem tudom, hogy te mit értesz a randi szó alatt, de ha két egyén elmegy egymással kikapcsolódni, az egy randi. Egyértelmű, nem? -nézett rám.

-Ha te mondod -egyeztem bele. A fáradtságtól nem volt kedvem Togával vitatkozni - Megnézed, mit vettem? - válaszát meg nem várva halásztam ki a szatyorból zsákmányomat - Tetszik, mi?

-Ühüm, ja -nézett rá egy fél másodpercig, majd vissza is tért a késcsiszolásába - Ann, csak azt mond meg nekem, hogy mikor fogod megbeszélni Dabival a holnapi kis ,,kirándulásotokat"? Úgy gondolom, hogy nem sok időd van még - emlékeztetett.

-Ó, banyek. Teljesen kiment a fejemből -kaptam magamhoz.

-Akkor hajrá! Siess, mielőtt elmenne dolgozni -búcsúztatott.

Kapkodva a sebhelyes szobájába indultam. Útközben találkoztam a pankrációról kimenetelő arcról felismert tagokkal, néha köszönésképpen biccentettem nekik, de egyébként futottam a célirányba. Mire felfogtam, már ott voltam a kijelölt célállomásnál. Kopogtam, s mikor nem jött rá válasz, benyitottam.

-Dabi bent vagy?

-Nem b@zdmeg, ott vagyok kint! -válaszolta unottan.

A sebhelyes az ágyán feküdve olvasta a ,,Hogyan nyírd ki a felettesed százféleképpen?" című olvasmányt. Biztos ez is ahhoz a bizar könyvsorozathoz tartozik, amit a minap láttam a polcain. Laza, fehér pólót viselt fekete nyári farmernadrággal. A szokásos. Türkiz íriszeivel engem méregetett.

-Mit szeretnél? -kérdezett.

-Szóval tudod, holnap lesz a találkozóm Kanával...

-Igen.

-És tudod, felajánlottad, hogy elkísérsz.

-Igen.

-De ugye holnapra nincsen semmilyen közbeavatkozó ügyed? -tudakoltam.

-Bökd már ki. -sóhajtott.

-Hát jó. Akkor most könyörögnöm kell? -idegeskedtem.

-Eredetileg igen. De nem erőltetem, ha nem akarod. Megoldhatjuk másképp -állt fel az ágyából, majd a könyvespolcra rakta a könyvet - Valami ötlet, hogy hogyan szeretnél engem mindazokért kárpótólni, amiket érted tettem?

-Öhmm... -gondolkoztam.

-Ha neked nincs, nem is baj. Arra gondoltam, hogy egy napra lehetnél a csicskám.