Hatáskör [Dabi x Reader]

19.

Kilenckor Toga elkísért Fay Kisasszonyhoz. Az éjjeli forgolódások miatt kétszeresen is kialvatlan voltam, mint amúgy általában, így hullafáradtan estem be a fémajtón. A doktornő furcsálva méregetett, mint egy pékárut, akin épp azon gondolkozik, hogy megvegyen-e vagy sem. Kerek szemüvege mögül aggódó pillantásokkal méregetett.

-Ann, hogy aludtál? Eléggé nyúzottnak tűnsz - jött oda közelebb hozzám - Nem fáj semmid? - tapogatta meg hideg ujjaival homlokomat.

-Csak annyi, hogy nagyon fáradt vagyok -mosolyodtam el halványan.

-Értem, akkor a mai napon egy kicsit rövidebbre fogjuk a képzést -mondta, majd szorgosan jegyzetelt a noteszába - Álmottál valami szokatlant?

-Nem nagyon emlékszem semmilyen ténylegesre, de mintha forgóörvénybe kerültem volna -emlékeztem vissza - Fay Kisasszony, már meg akartam kérdezni, hogy ez a képzés mire jó? Úgy értem, ez a képzés miben erősít meg? -kérdésemet egy megnyugtató tekintetettel nyugtázta.

-Hát, erősíti a szellemi önakaratodat, a tudatallatid akaraterejét. Mikor álmodsz, önkívületi állapotba kerülsz, ami csupán annyit tesz, hogy nem józanul gondolkodsz, hanem mentálisan, avagy ösztönösen. Ezt kísérletezzük ki rajtad. Különféle álmok elé teszünk ki, és megnézzük, hogy mik a reakcióid. Ezáltal kerülsz be a szervezetünkbe. Egy átlagos tagunk képzése... Olyan fél évig tart -magyarázta.

-É-értem - fogtam fel mondanivalóját, majd leesett - Fél évig?! - tántorottam meg.

-Átlagosan igen -bólintott - De mint minden képzésnél ez is az alanytól függ - nézett rám - Ann, nagyon rosszul nézel ki. Nem kérsz valami enni vagy innivalót? -kínált meg.

-Talán egy kis almalevet, ha van -bólintott.

Fay bement az egyik szemközti fémajtón, majd pár másodperc múlva meg is jelent a friss üditővel. Kitöltött nekem egy pohárba, amit lázasan le is gurítottam a torkomon. Hálásan befeküdtem az ágyba, Fay pedig jó álmokat kívánt. Úgy éreztem, hogy Fay anyám helyett anyám lett.

-Jól aludtál? Van még innivaló, ha szomjas vagy -szólt, mire én álmoskásan bólintottam. Levettem a flakont a fiókosszekrényről, amit aztán élvezettel megittam. A víz jobban esett volna a száraz torkomnak - Egyéb észrevétel? Semmi? Akkor mára végeztünk. Egy ismerős vár kint a folyosón -mosolygott búcsúzóul, mire én bágyadtan kibotorkáltam a helyiségből.

A fémajtót erősen megtoltam, mint ahogy eddig. Ebben a pár napban már hozzászoktam a használatára. Ajtón túl egy ismerős férfi fogadott, a lila ködfejével üdvözölt mosolyogva. Kurogiri.

-Hogy megy eddig a képzésed? Biztosan fáradt lehetsz -érdeklődött - Amint leérünk, készítek neked valami finomat. Mit szeretnél?

-Édeset. Mondjuk nutellás palacsintát. És egy kis borsófőzelék is jól esne. Meg rántotta. Ebben a sorrendben -soroltam kívánságaimat.

-Igazán éhes lehetsz. De mindet csak sorjában -nevetett - Ezután ha gondolod elmehetünk valahová. Most ráérek. Hová szeretnél menni? -mosolygott.

-Biztosan velem szeretnéd eltölteni a szabadidődet? -kérdeztem megilletődve.

-Én csak felvetettem egy ötletet, de ha nem szeretnél, én megértelek. Biztosan elfoglalt lehetsz e-négy fal között. Úgy is rengeteg dolgod van...

-Jól van, jól van! Ebéd után elmehetünk. Csak még ki kell gondolnom hova -csillapítottam le.

A bisztróban csak én és Kurogiri tartózkodtunk, még az a sebhelyes sem volt sehol. Üresen tátongott emberek nélkül a helyiség. A lila ködfelhő felé fordultam, miközben ő apránként elkészítette nekem főztjeimet. A borsófőzelék már majdnem készen volt, én addig nyálcsorgatva vártam, hogy készen legyen.