Hatáskör [Dabi x Reader]

17

Álmodtam. Emlékszem, hogy valamit álmodtam. De ahogy felébredtem még az az emlékfoszlány is csak úgy elpárolgott. De tudom, hogy valamit álmodtam.

-Hogy érzed magad? -szólított meg Fay a kezében lévő teáját szürcsölgetve.

Könyökölve ülőhelyzetbe tápászkodtam. Többet kellett pislognom a kelleténél, mert baromira szédültem.

-Egy kicsit szédülök -fogtam meg a fejem. Egy-két homlokomba lógó tincset a fülem mögé húztam.

-Értem. Még valami? -jegyzetelt.

-Baromira éhes vagyok, van valami étel? -hallottam meg hasam korgó nyüszítését.

Fay elémtolt egy tál csokis kekszekből álló tornyot, aminek neki is estem. Hálásan megköszöntem jótékonyságát, majd vissza is tért a kérdezősködésbe.

-Emlékszel valamire?

-Nem -mondtam, mire csalódottan bólintott.

-Értem. Bármi más amit szóvá tennél? Mert ha nem, akkor végeztünk is -egy nemleges bólintással válaszoltam - Holnap találkozunk Ann! - igazította meg kerek ezüstszemüvegét.

Miután megettem a csokis kekszek nagy részét, elköszöntem és kiléptem a nehéz fémajtón. A folyosón Toga várt rám, majd felkísért a szobánkba. Már elakartam neki mondani ezt a telefonos dolgot, amit tegnap elfelejtettem neki megemlíteni. A pókerparti után teljesen kiment a fejemből, éjszaka pedig már csak bedőltünk az ágyba aludni.

-Figyelj Toga, tegnap elfelejtettem megemlíteni, hogy üzeneteket kaptam a telefonomra egy Kana nevezetű lánytól. Mielőtt megtörtént volna az a baleset, úgy látszik, hogy sokat üzengettem vele, s most azt akarja megtudni, hogy a megbeszélt találkozóra megyek-e.

Toga pár pillanatig elmélkedett, majd kezébe adtam a telefonom, hagy nézze meg.

-Gondolom, ha most lemondod, furcsálni fogja. Gyere, menjünk le, és beszéljük meg ezt Kurogirivel. Hátha elenged -tanácsolta.

Miután Togával lecsörtettünk a lépcsőn, kikérdeztük Kurogiri véleményét az ügyről. De mint kiderült, a fickó tökre ellentétes véleményt tanúsított, mint azt hittük.

-Nem. Túl veszélyes -mondta ki számomra a végítéletet - Toga, gondolj bele, hogy szegény Ann-nak halványlila gőze sincs erről a lányról, akivel ,,eredetileg" szervezte ezt a találkozót. Még az is lehet, hogy csapda - erre a kijelentésére Toga felszisszent, mint egy macska, aki mára már nem kap finom hússzeleteket gazdáitól.

-Na ne már! Mégis hogyan lehetne ez csapda? -mutatta meg a lány profilképét. Az említett egyénünk egy beöltözött pandamacit ölelgetett a képen, virágos koszorú díszítette világosbarna hajkoronáját. Barna szemei ilettek a bézs pulóveréhez, fakó rakott szoknyája ártatlanságot sugárzott. Az előttünk lévő beszélgetőpartnerünk lila ködfelhője zavart fellegekben szállingózott a plafon felé, amint a képre meredve meglátta a beszélgetésünk tárgyát - Na látod! - vigyorgott Toga.

-Óvatosnak kell lennünk, ezt te is tudod -emelte fel fejét a képről - Sosem tudhatjuk, hogy kik akarnak minket éppen tőrbe csalni.

-De hát ha már ezer éve ismerik egymást?! - görgette fel Kanával való üzeneteinket régi dátumokat keresve.

Egy felvillanó kép ragadta el figyelmemet, mire ösztönösen a készülékhez kaptam. Togának egy ,,várj" szóval nyugtáztam mozdulataimat, mire ráböktem az enyhén ismerős fényképre. Szó mi szó, ezen a képen rajta vagyok egy ismeretlen idegennel az oldalamon. Vajon ez is a pandamacis eseménynél történt? A háttérben becsúszik a fekete-fehér szerzet, amint lelkesen pózol a sorban álló gyerekekkel. Mindeközben rájöttem, hogy ez lesifotó lehetett. Mivel egyáltalán nem néztem a kamerába és a hajamat is kissé összeborzolta a szél. Egyébként elég természetesre sikeredett, amire büszke voltam. Már csak az ismeretlen maradt kielemezetlenül. Szürke pulcsiját egy váltáska díszítette, sötét hajkoronáját egy I❤️NY -os baseballsapka takarta. Szemei színét a sapka árnyéka takarta el. Az átlagnál sötétebb bőre fénylett a jóleső nap sugaraitól.
A tüdőm összeszorult, mikor ráeszméltem, hogy beszélgetőtársaim engem bámulnak. Egy bólintással intettem Togának, mire az tovább görgette felfelé. Kurogiri egy nagy sóhajt engedett ki magából, s úgy látszott, hogy megint elvesztette a csatát.
Ekkor a lépcső irányából egy árny lépkedett elő, mire az alatta lévő ezeréves fa nyiszorogva engedett a nyomásnak. Ismerős arcot véltem felfedezni, aki csak egy unott biccentéssel intett.

-Mi az Dabi? Máris indulsz? -kérdezte a pult mögött poharakat törölgető Kurogiri.

-Úgy tűnik hamarabb kezdődik a műszak -ült le az egyik székre - A főnök írt, hogy ma előbb kellek neki - válaszolt Kurogirinek.

-Kérsz valamit, mielőtt elindulsz?

-Egy kávénak örülnék -mondta, majd tekintetével mifelénk fordult - Hé, szöszi! Mit csináltok? -tette le az asztalra rendelését.

-Megnézzük Ann üzeneteit, és Kurogirivel azon filózunk, hogy Ann-t elengedi-e a találkára vagy sem -szólt Toga, majd tovább nyomogatta a telefonomat.

-Ez igen nehéz kérdés. Na és elengedik? -tudakolta. Kicsit sem beszélt lekezelően vagy ilyesmi.

-Még nem tudjuk. Kurogiri még mindig nem hozta meg döntést, pedig itt várunk már mióta. Jó lenne, ha végre lenne valami eredmény -jajgatott a szőke.

Az említett felmordult: -Hé! Ne tüntess fel rossz bőrben! -szinte lángolt - Egyébként, elengedem. Csak legyen kivel mennie.

Toga örömkirohanását hirtelenjött bús felismerés váltotta fel - Ó banyek. Én aznap nem érek rá - szomorodott el. Egy lágy buksisimivel próbáltam megvígasztalni.

-Miért, melyik napra esik? -kérdezte Dabi. Furcsáltam hosszan tartó érdeklődését a témában.

-Most csütörtökön. Mi ez a nagy kiváncsiság? -érdeklődtem.

-És gondolom senki nem ér rá aznap. Mit mondott, hány órakkor? -ivott bele a kávéjába, figyelmenkívűl hagyva kérdésemet. Valami itt nem stimmel.

-Délután, fél öt -olvastam le Kana üzenetét telefonom képernyőjéről.

-Hmm -itta meg a kávéját. Utolsó kortyokat nyelte, majd jóízűen az asztalra helyezte az üres csészét - Köszönöm Kuro, ez igazán jólesett - a sebhelyes felállt helyéről - Ráérek.

-Mi?!

-Persze nem ingyen. Könyörögnöd kell érte, ha a gazdi el akar vinni sétáltatni -vigyorgott, s mint aki lerészegedett az önelégültségétől szükségtelenül megpaskolta a buksimat. Ezután kinyitva az ajtót, lelécelt.

-Akkor gondolom ez meg is oldódott -csapta össze tenyereit Toga - Már csak könyörögnöd kell és elmehetsz. Bár ha Dabi önszántából elkísér... Annak sosem tudhatjuk mi a vége. Az én esetemben ezer százalék, hogy nem könyörögnék senkinek, nem hogy Dabinak. De te tudod -mondta. Tudhattam volna mire ment ki ez a játék.

A délután további része gyorsan telt el, Togával egész jókat beszélgettünk. Este viszonylag hamar lefeküdtünk aludni, mert Toga már alváshiányban szenvedett a késő esti önkéntes munkától. Mint aznap megtudtam, egy mekiben dolgozik potonpénzekért. Azt mondta ez még csak ideiglenes, ha befejezi a sulit szerez magának egy jobb állást, ami rendesen fizet.
Fáradtan bújtunk össze a takaró alatt, s az éj leple alatt azon gondolkodtam, hogy vajon Togának vannak-e szülei. Bizonyára megbotránkoznának, ha megtudnák, hogy a kislányuk itt él tele furcsa szerzetekkel. Vagy ez is olyan, mint egy bérház, amiben én is laktam? Dobos. Hirtelen honvágyam lett. Az atlaszi hegyikutyámon elmélkedtem. Vajon rendesen eszik? Nem unatkozik? Mikor látogathatom meg legközelebb? Vajon kicsoda volt az a fiú mellettem a képen?

A nyár édes íze. Remélem tetszik ez a rész, mint mindig 😊
A fenti kép magáért beszél 😂 már rég ki akartam tenni 😂😂