Hatáskör [Dabi x Reader]

25.

-Látom jól telt a tegnapi programod - hallottam meg Fay kedvesen üdvözlő hangját.

-Igen. Elég... jó volt -válaszoltam, visszagondolva az elmúlt ,,estére".

Fay arcán lévő húzódások egyre-egyre szélesedtek, ami nála egy ritkán megmutatott mosolyként ért fel. Mocsárzöld tincsei most is a homlokát takarták, kerek szemüvegét megigazítva jegyzeteit olvasgatta. A szoba sarokrészén elhelyezkedő ágyon még mindig azok a furcsa csövek porosodtak, amik a mai pillanatig sem tudtam meg, hogy mégis mire szolgálnak. Nyilvánvalóan mosásba tették a paplant, mert a régi egérszürke színű anyag helyett, most egy vadonatúj királykék takaró ékesítette a másik helyét.

-Hiába vizslatod az ágyat. Mert ma egészen mást fogunk csinálni -kelt fel Fay a karosszékéből, mire én csodálkozva néztem végig nőies és egyben karcsú alakján. A fekete magassarkú miatt fél fejjel magasabb volt nálam, de még így is elkáprásztatott láthatatlan kisugárzásával. Állával gondosan biccentett az ajtó irányába. Hihetetlen könnyedséggel és lendülettel kitárta előttünk a vasajtót.

A folyósón pont az ellenkező irányba vezetett utunk, ahonnan a rozoga lift és Fay dolgozója azonnyomást eltűnt. ,,Új vizekre eveztünk" mondaná az egykori egyetemi tanítóm. Erre hogy, hogy emlékszem?
Fayt szorosan követtem, mert nem akartam lemaradni és egyedül maradni az üres és egyre sötétedő folyósón. Valahogy a világítás is abba-abbamaradt, mire már rendesen a sötétben bukdácsoltunk. Fay cipőjének kopogós üteme könnyebbítette meg a tovább menést, mivel a korom sötétség ellenére tudtam merre visz az utam.
Egyszerre mintha ajtócsapást hallottam volna. Nem azt a lassú, nyikorgós becsukvó hangot. Hanem mintha egy ládát csuktak volna be.
A folyosóra vakító világosság fényözöne lyukasztotta át a retinámat, s pár másodperc kínlódás után kiszínesedett a környezetemben minden. Már nem a folyosón tartózkodtunk, mint én azt hittem, hanem egy teljesen új, fehér márványszobába léptünk. Mögöttünk az ajtó önvezérelve magától becsukódott, egy cuppanós hang kíséretével. A fény élénkkéken világított a sarkok felől, ezzel láthatóvá téve a helyiséget, a benne lévő áttekinthető sorok összességét.
Érdeklődve pillantgattam Fay felé, aki az egyik polcosszekrény mellett ágaskodott, vegyszereket elmozdítva helyükről. A ráírt címkéket olvasvasgatta, néhány üveget meg-megforgatott a kezében. Néha letekerte a kupakot és bele is szagolt.

-Fay... segíthetek valamiben? -kérdeztem, szemeimmel válaszára várva, addig végigjárattam tekintetemmel a szobában lévő hosszú üvegesszekrények sorát.

-Köszönöm, de most nem szükséges, addig nyugodtan körbenézhetsz. Nem fog ez sokáig tartani -adta le nekem a helyzetjelentést. Addig el is foglaltam magam.

Tényleg nem tartott ez tovább két percnél tovább, úgy hogy vissza is tértünk Fay törzshelyére.

-És miért kell ez az üvegcse? -mutattam új szerzeményünkre.

-Hogy felerősítse az elhomályosult emlékeidet.

-Komolyan? Ez hogy lehetséges? Létezik ilyesmi egyáltalán? -kérdeztem meglepődve.

-Amióta ilyen a világ, igen. Egyébként az egyik tagunk állítja elő képességével ezeket a hasznos kotyvalékokat. Van itt olyan is, hogy nyúlékonyító főzet, karcsúsító főzet, messzelátó főzet, tárgyakon átlátó főzet, selyemítő főzet, fehérítő főzet, haragító főzet, melegítő főzet, takarékoskodó főzet, takarító főzet...

-Takarékoskodó főzet? -csodálkoztam - Az meg mégis mi a csudára való?

-Sokféle jelentése van ezeknek a ,,varázsitaloknak". A takarékoskodó főzet, mit mondtál, megannyi jelentése és használata létezik. Vegyük példának most egy pénzét szóró embernek. A főzet jelen esetében a pénzt fogja megtakarítani. Vagy egy sportos emberét, aki versenyekre jár. Abban az esetben az erőt takarítja meg, vagyis egy kis részét elteszi, hogy majd a versenyen használhassa ki teljes erejét. Vagy valaki az idejét takarítja meg. A te esetedben, az emlékező főzetet használjuk, amit, mint említettem, ennek is sokféle felhasználási módja van.