Hatáskör [Dabi x Reader]

21.

A képzést jó hamar letudtuk, mint amire számítottam. Fay elengedett, amint az óra mutatója elérte a hármas számot. Hálásan elköszöntem tőle, míg ő jó szórakozást kívánt.
A nehéz fémajtó mögött meglepetésemre nem találtam senkit. Egy ideig ostobán nézelődtem, hátha megpillantok egy sötét árnyat a folyosón, de csak nem találtam senkit. Gondoltam elindulok, ha meg kérdezik, hogy miért vagyok egyedül, azt mondom Fay Kisasszony engedett el. Ezzel a gondolattal a fejemben indultam el a magam utján. A liftig minden simán ment. Megnyomtam a rozsdától piszkos ezüstgombot, ami vörösen izzott fel, miután megérintettem.
Egy hideg szélfuvallattal együtt érkezett meg a fémdoboz. Őszintén azt kívántam, bárcsak lenne valaki velem együtt a liftben, hogy ne legyek egész úton egyedül. Fohászkodásaim csalódottan semmivé foszlottak, mert a lift üresen tátongott. Szakadozott légzésekkel léptem be a fülkébe, majd megszokott módon megnyomtam a visszafelé vezető gombot. Csak ne történjen semmi baj.
A lift épphogycsak akadozott, de ezen kívül nem történt semmilyen életbevágó vészhelyzet. Mindaddig, amíg nem hallottam furcsa sípolásokat a lift körül. Egy hosszabb, s majd egy rövidebb követte a másikat. Szuszogás. Mintha a szél lélegezne.
Hangos lüktetés váltotta fel a lélegző hangot. A szívem rendetlen ügetése. A dobogást átéreztem a füleimen, majd karjaimon. A hideg levegőt átváltotta az én felmelegített ereim mozgása. A mellkasomban lévő kis szerkentyűmet hallva a sípolások már alig voltak hallhatóak. De még mindig éreztem azt a nyomorult érzést, ami meggátolt engem abban, hogy figyelembe se vegyem az idegen hangot.
Kattanás. Az ajtó kinyílt, mire én teljes súlyommal előre iszkoltam, amennyire csak tudtam. Egy láthatatlan falba ütköztem, amire olyat borultam, hogy azt még a nagymamám is megirigyelhetné. Fájó homlokomhoz kaptam, amit kézségesen megsimogattam. Feltápászkodtam a deszkapadlóról, majd másodjára is megnéztem a láthatatlan falamat, ami már nem is tűnt olyan láthatatlannak. Ismerős tekintet pillantott vissza rám.

-Mi a pics@? -kérdezte.

-Bocsi nem akartam. Jól vagy?

-Ezt én is kérdezhetném -porolta le magát, mintha valami koszos dologba ütközött volna - Az előbb kaptam Fay-től üzenetet. Nem tudtál volna meg odalent megvárni?

-Nem volt ott senki.

-Az nem jelenti azt, hogy magadtól elbolyonghatsz! -torkolt le - Különben is, miért nézel ki úgy, mint aki rémet látott? -pásztázott türkízkék szemeivel.

-Ehehehh -mosolyogtam gyámoltalanul. Láttam, ahogyan Dabi furcsálva felvonja szemöldökét, mint aki teljesen hülyét lát.

-Mindegy. Négykor indulunk, addigra legyél kész -bólintottam válaszul.

El is tértek útjaink, miközben Toga szobájához masíroztam. Szokás szerint ilyenkor sosem volt otthon, úgy hogy egyedül készültem fel Kanával való találkozásra. A kinti nyári meleg miatt egy sima, fekete rövidnadrágot húztam, rá a tegnapi nap megvett új lenkék színű pólómat. Gyakorlatilag tetszett az összkép, amit a tükörben láttam. Gondosan kifésültem hullámos hajszállaimat, majd a közös fürdőszobába gyalogoltam. Úgy gondoltam, hogy a természetes szépség sokkal jobb, mint a púderezett, ezért inkább csak alaposan megmostam az arcomat.
Az egy óra hamar elrepült. A bisztróban vártam Dabira, miközben Kurogirivel ecseteltük a bálnák étkezési szokásait. Őszintén nem tudom, hogyan folyamodhatott ki idáig a beszélgetés. Kis idő múlva a várva várt személyünk meg is érkezett. A tipikus felszerelésével üdvözölt minket, leginkább Kurogirit, mert engem szokás szerint a figyelmbe se vett.

-Valamit, mielőtt még elindulnátok? -kínált meg még utoljára szeretett pultosunk.

-Csak menjünk végre -tolt meg hátulról a sebhelyes, aki észrevette, mielőtt még egy búcsúalmalevet kérhettem volna.

Csalódottan bandukoltam az ajtó irányába, amit Dabi be is csukott távozása képpen. A nyár élénk színű kékje ragyogott a fenti égboltozaton. Az utcán diófák takarták el a felsülő társasházakat hűvös árnyékaikkal. A felforrósodott betonutcákat vizzel locsolták.

-És meddig terveztek maradni? -kérdezte a halálra unott fejével. Legutóbb is ilyen fejet vágott, mikor elmentünk Doboshoz.

-Nem tudom. Talán hatig vagy hétig. Attól függ, hogy mennyit fogunk beszélgetni -vontam meg a vállam, mint aki nem tud semmit, mert tényleg nem tudtam semmit. Őszintén halványlilagőzöm se volt, hogy milyen lesz Kanával való beszélgetésünk. Mert a kapcsolatunkról úgyszólva lófingnyit se tudtam.

-Aha -és ez volt az a válasz, amikor tudtam, hogy szét fog esni unalmában.

Először még izgatottan vártam a találkozást Kanával, de ahogy haladtunk, úgy lett úrrá rajtam az idegesség tanácstalansága. Ami ezután megnyugtatott, az az hogy mi érkeztünk meg előbb. Még utoljára beszélgetésbe elegyedtünk Dabival.

-Szóval, te is velem jössz vagy...

-Isten ments! Dehogyis -vágott a szavamba - Nézd, én oda leülök, rendelek magamnak egy koktélt, majd addig maradok ott, amíg befejezitek a csevejt -mutatott kiszemelt asztalára - Még szegény lány azt hiszi, hogy ismerjük egymást!

-Aha. Oké -bólintottam bosszúsan - Akkor én is valahova leülök a közelben.

-Egyébként az nem ő? -szólalt meg, majd én is arra fordultam, amerre Dabi -Francba, lenyúlta az asztalomat!

Egy lendületes rántással magam után húztam Dabit az egyik útmenti diófa felé. Ugye nem látott meg? Viszonylag a növény takarásában helyezkedtünk, mire útitársam fájó nyüszítéseivel bombázott. Az egyik kiálló faág a tökéletes arcába csapott. Az én százhatvanöt centimmel nem hogy nem vettem észre, de még fel sem értem, amikor Dabi száznyolcvan centijével szinte leütötte. Mosolyogtam mint egy hülye, majd kibukott belőlem a röhögés. A sétáló utcában néhányan meg is néztek. A sebhelyes bosszús tekintettel engem méregetett, miután leesett mit akarhat, elő halásztam a farzsebemből egy nem annyira elhasznált papírzsepkendőt. Kikapta a kezeim közül, majd a homlokához szorítva tartotta. Nem tudom mit reagált annyira túl, csak néhány karcolás volt az egész. Még csak nem is vérzett.
Azóta nem is szólt hozzám. Miután rájött, hogy nem is sérült meg, csak csendben hallgatta a tervemet.

-Szóval először én megyek oda, majd az egyik Kana mögött lévő helyre leülsz, hogy ne lásson -bólintott válaszul.

Akcióba léptem. Már nem éreztem azt, hogy ideges lennék. Egyszerűen az lesz ami lesz. Elmúlik.

Hogy még jobban fokozzam a feszültséget itt hagyom abba😊

Szóval az előző részben volt az a dolog, és a Júlia és Róme óra került a legtöbb választás. Szóval az is jön majd. Valamikor.
(Ez az a pillanat, amikor megbánjátok, hogy arra szavaztatok muhahahaha 😂)