Hatáskör [Dabi x Reader]

3.

Hideg levegő járta át a takaróból kiburkolózó testemet, s vakon a paplan után nyúltam. Mellettem alvó szőke hajú társam szorosan átkarolt testével, mintha egy csak egy párna lennék számára. Kiszabadítottam testemet erős karjai közül. Ahogy felültem az ágyon, különös férfi illat csiklandozta az orromat. Emlékeztetett engem a fahéj és a levendula együttes illatára. Az előttem résnyire kinyitott ablakon átjutó hűvös nyári szél töltötte be a szoba levegőjét. Gugolva odabakoktam, majd behajtottam. A kinti éjjeli égbolton ott világított a fehéren csillogó holdfény. Fénye átszűrődött a függönyön, ezzel megvilágítva a szobában rejtőzködő sötétséget.
Hanyatt feküdve aludtam vissza Toga melletti helyre. Sokáig nem tudtam elaludni, a barna tincseimben lévő férfias illatt miatt. Nem irritált különesebben, de szokatlan volt. Az elmémben cikázó furcsa, összefüggéstelen gondolatok kavaroktak megannyi és megannyi hülyeségen, amit a józan eszemmel nem igazán tudtam volna felfogni olyan egyszerűen. Majd nagy nehezemre elnyomott az álom.

Mikor megint felébredtem, Toga még mindig aludt. De már nem volt kedvem visszafeküdni aludni. A reggeli napsugarak cikáztak be a szobába, én meg kimásztam az ágyból, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a szőkét. Mivel nem volt más lehetőségem, így a tegnapi ruhámat vettem fel. Még mindig nem találtam meg az eredeti gönceimet. Pedig nagyon drágába került az a fekete dzseki. Hát ha még megvan. Ha Toga felébred, megkérdezem tőle. Az éjjel összekuszálódott hajfürtjeimet ujjaimmal kisimítottam. A mellékhelységben megmostam az arcom, és mivel nem tudtam mást csinálni Toga szobájában, lementem a földszintre.
Nagy meglepetésemre azt hittem, hogy csak egyedül leszek, aki ilyen korán felébredt, de nem. Az ajtó melletti pult mögött, a csapos ügyködött valami italon, amit próbált előállítani. Nem vagyok ebben a szakmában jártas, de élvezettel bámultam, ahogy a két ital tartalmát öntögeti eggyé. A csapos melletti pultnál foglalt helyet egy ismerős fazon, nagyjából talpig feketébe öltözve. A nyár ellenére vékony, laza kabátot viselt, alá fehér pólót vett, fekete nadrággal, rá magasszárú bakanccsal. A pult fölé támaszkodva egy könyvet olvasott fel sem nézve rám, mikor köszöntem nekik.

-Jó reggelt! -köszönt vissza a csapos -Meddig akarsz még ott álldogálni? Gyere, ülj le! -intett barátságosan, majd engedelmesen helyet foglaltam a sebhelyes csávó melletti két üres széket kihagyva.

Némán ültem ott még egy darabig, majd mikor Kurogiri, a csapos, akinek egy lila füst jön ki a fejéből, készen lett a koktéllal, odatéve a sebhelyes elé, aki teljesen a könyvébe merülve olvasott, fenézett, megköszönve a pultosnak az italt. A csapos hozzámfordulva így szólt:

-És a hölgynek mit adhatok?

Vöröskésen a pultra fektettem tekintetemet, amint kimondta a hölgy szót. Sosem neveztek engem hölgynek, s ez így túl hamar jött, hogy megemésszem.

-Almalét -választottam a sok közül. A mellettem két széknyire lévő némán kuncogott, ez elég volt ahhoz, hogy meghalljam. Dühösen néztem rá, de ő rezzenéstelenül visszahajolt a könyve felé -Talán nem tetszik amit választottam? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

Hozzám fordulva rám szegezte türkízkeken ragyogó szemeit -BÁRMIT választhattál volna, de neked almalét kellett mondanod -hangsúlyozta ki a ,,bármi" szót. Csak most vettem észre, hogy milyen megígézőek a szemei. Alig tudtam a gyönyörű tekintetétől megszabadulni.

-Mindenkinek szabad döntései vannak. Szóval almalét választottam, mert most azt kívánom -vágtam neki vissza.

-Tényleg? Vagy csak azért választottad, mert egy igazi kislány vagy, és mert nem bírod az alkoholt? -felelte sértegetve engem.

-Nem! Természetesen ittam már alkoholt.

-Akkor mi lenne, ha fogadnánk? Szerintem három pohárnál többet nem bírnál meginni, anélkül, hogy józan maradnál -vigyorgott, mintha valamiben mesterkedne.

-Miben? -sóhajtottam, mint egy anyuka, kinek a gyereke szétszórta az összes meglévő játékot a nappaliban.

A pultnál álló halk Kurogiri mosolyogva hallgatta Dabival való szócsatánkat.

-Hmm, nem is tudom... -játszotta el, mintha gondolkodna - Legyen az egy szívesség! -vetette fel - Bármit kérhetsz tőlem, vagy én tőled, persze ha azt az elveink megengedik. Nyugi, ha nyerek kegyes leszek hozzád - mosolygott.

Mégis mit veszíthetnék? Sorban átgondoltam ennek a fogadásnak előnyeit es hátrányait. Nem telt el pár másodperc, de a hangom máris beleegyezett.

-...Rendben. De a lehetetlent én sem tudom teljesíteni -vigyorogtam rá ravaszul.

-Kurogiri, akkor három korsó lesz! -szólt oda a pult mögött lévő csaposnak, aki csak biccentve válaszolt.

Később megbántam, hogy beleegyeztem. Ott ült előttem az a három korsó whisky, amit majd lekell nyomnom a torkomon. Soha nem voltam egy piás lélek, s ritkán veszem rá magam, hogy igyak. Először az éretségi utáni bulin ittam, s arról az estéről halványlila gőzöm sem volt azután, miután felébredtem. Máig nem emlékszem arra az estére, de a barátnőm telefonja megörökítette, milyen voltam becsípve. Azután megfogadtam, hogy soha többet nem iszok, csak mértékkel. És most megint a régi szép időket kísérelem meg. Nagyot nyeltem. Jobb csuklómat már mozdítottam az egyik korsó irányaba. Felemeltem, majd számhoz emelve belekortyoltam. Keserű, de egyben valami édes folyadék csúszott végig a torkomon. Ez nem is olyan rossz. Jóízűen ittam a következő kortyokat. Majd kis idő múltán kiürült a korsó.

-Egy már megvan. Még maradt kettő - számolta Kurogiri. Eddig is rokonszenvesnek tűnt nekem a csávó. De miért is érzem azt, hogy nekem szurkol?

A második korsó után nyúltam, a torkom izzott, de ez amolyan jó érzés volt. Mintha télen egy jó meleg sállal bebugyolálnának. Benyeltem azt is. Már kezdtem szédülni, és a hasam is a viharos hullámzó tengerekké változott. Már azt hittem elhányom magam, de a bennem fűtött versenyszellem nem hagyta ezt annyiban. A harmadik korsó következett. Számhoz emelve után nyeltem a nagyobb és nagyobb kortyokat. Csak az előttem lévő korsóra koncentráltam, hogy minél hamarabb kiürüljön, mert kezdtem elveszíteni az eszméletemet.

-Nyertem? -néztem halványan Kurogirire.

-Úgy tűnik, hogy igen -válaszolt. Győzedelemittasan vigyorogtam mellettem ülőre, karomat reflexszerűen felemeltem. Nem maradtam sokáig ebben a helyzetben, mert egyensúlyomat elvesztve lepottyantam a hideg padlóra.

Csak egy érintést éreztem a felkaromnál. Mire az eszemig eljutott, hogy amúgy a mellettem ülő Toga kelteget engem, addig mind az ágyában voltam, s aludtam. Toga általl használt nappali ruhát hordtam magamon, amiről azt a következtetést vontam le, hogy ami lent megtörtént, az megtörtént.

-Kelj fel álomszuszék, hasadra süt a nap! -sóhajtott - Főleg, hogy már dél van - tette még hozzá.

-Ki hozott vissza? -töprengtem.

-Mi? Honnan? -felvont szemöldökkel strapálta az arcom. Lehet, hogy ő akkor még aludt - Inkább én kérdezném meg tőled, hogy mégis mikor volt alkalmad átvenni a ruháid? -kérdezte gyanakvóan.

Csak egy hatalmas nagy sóhajjal válaszoltam, ami után egy hangos korgás hallatszódott a hasamból.

-Biztosan éhes vagy. Gyere, menjünk le enni, aztán kérdezzük meg, hogy visszamehetsz-e a lakásodba a cuccaidért -a szőke elvigyorodott, majd kezemnél fogva leráncigált a lépcsőhöz.

Na drágaságaim, megírtam ezt is. Mivel még kiskorú vagyok, így nem igazán tudom megmondani, hogy a whisky milyen ízű, mert még sosem ittam. Próbáltam átadni nektek a vedelés érzését, remélem sikerült. 😊👌🏻