Hatáskör [Dabi x Reader]

13.

Goth kedvesen köszöntött minket, mikor Vandával visszaértünk. A férfi mellett egy ismerős személy gubbasztott. Szőke haját most is két lófarokba kötötte, szokásos iskolai viseletét leváltotta egy meleg, sötét pulcsira, szoknyája alá fekete harisnyát húzott.

-Szervusz Ann! -köszöntött a lány, mire leültem mellé.

-Hol voltál? -kérdeztem tőle kiváncsian.

-Csak elintéztem egy-két fontos ügyet -felelte - Mellesleg, Dabi hova lett?

A lelátó felé böktem tekintetemmel. Toga egy nyugodt pillantással megértette célzásomat.

-Hallottam, hogy Goth-val már találkoztatok, szóval már nem is kell bemutatnom neked -mosolygott - Apropó, van egy jó hírem.

-Mi az?

-A telefonod. Tegnap mikor Dabival visszajöttetek, Kurogiri elfelejtette neked odaadni. Mikor hazajöttem a kezembe nyomta, hogy adjam oda neked. Reggel nem találkoztunk, így nem volt alkalmam odadni -gombolta ki a kabátját, majd benyúlt az egyik belső zsebébe. Zörögve kutakodott a dolgai között, mire egy fekete tokot húzott elő, a benne lévő telefonommal.

El is felejtettem a legfontosabb emberi tartozékot, ami nélkül egy ember sohasem indulna útnak. Mindig magával hordja, lassan fontosabb lesz, mint a kulcs vagy a személyi igazolvány. Meglepődötten kaptam karmaim közé, s mint egy pióca, úgy ragadtam rá a készülékre. Ahogy forgattam az ujjaim közt, éreztem, hogy ez hozzám tartozik. Emlékszem erre a tárgyra. Majden három éve vettem, szinte akciós volt. Nem került drágába, mégis a szívemhez nőtt a készülék. Megnyomtam a főgombot, mire az nem reagált. Hiszen kikapcsolt állapotban volt! Hosszan megérintettem, majd felvillant a lógó. Izgatottan néztem a fakult képernyőt.

-Nézd, most jön Dabi! DABI! - kiáltott fel a mellettem ülő szőke barátnőm, integetve a sebhelyesnek. Körülöttünk az emberek furcsa szemmel minket pásztáztak, különösen Togát. Összehúztam magam, s próbáltam nem kitűnni az emberek között.

Közben a készülék bekapcsolt. Csak egy másodpercre néztem rá a kijelzőre, de máris alvó stádiumba küldtem, mert a színpad felé vándorolt a tekintetem. Még ráérek a telefonommal foglalkozni. Dabi lent a téren egy másik fickóval feszített. Ami kitűnt a másik tagban, hogy vérvörös hajtincsei a szemeibe lógtak, halálosan sápadt bőre passzolt fekete íriszeihez. Mind a kettő fehér trikót viselt, kényelmes, fekete sportnadrággal. Lábbelit nem hordtak, amit egész végig furcsáltam. A szívverésem egy pillanattal később egyre gyorsult, amint kettőjüket néztem, különösen Dabi miatt, hiszen őrülten jól állt neki ez a felszerelés, nem tagadhatom. Nem értem, hogy a fiúk miért néznek ki olyan klasszul, ha lenge trikó van rajtuk. Megjelenésüket valami egészen más dolog fűszerezte, hogy pontosak legyünk, tekintetükben a vadság számos árnyalatai váltak láthatóvá. Gondolataimban elbambulva néztem a harctér felé, mire Dabi türkízkék gombszemei rám tapadtak csak úgy a semmiből. Ilyedtemben vállaim összerezzentek. Fekete szemüvegem mögül viszonoztam pillantását, mire a fiú halványan elmosolyodott. Hogy az mosoly volt-e vagy sem, azt már senki sem fogja megtudni, mivel homályosan láttam. Lehet, hogy megint elkéne mennem a szemészetre.

-Vanda nézd! Ott van Frank! -szólt oda Goth a sötét hajúnak.

Kérdőn pillantottam rá - Az kicsoda?

-Az egyik barátunk -biccentett - Majd megismered.

Bólintottam neki egy amolyan okés pillantást, majd megint a színpad felé fordultam.
A fekete hajú csuklóját még utoljára kinyújtotta, a bicepszén lévő izmai pedig lilás színű árnyalattal borították sebbhelyes bőrét. A lenti készülődés befejeződött, helyette a műsorvezető, piros kabátos fickó szólalt meg. Egy rövidke beszéddel útjára indította a meccset, majd sietősen elhagyta a harcteret. Láttam ahogy Dabi kezet ráz a halálosan sápadt arcúval. Már-már ilyesztően fehér és átlátszó bőre volt, ami kiemelte ajkainak vérvörös színét. Végül egy hangos durranással kezdetét vette a műsor.
Szinte láthatatlanul csaptak össze, olyan gyorsan indultak el mindketten. Tekintetemet felváltva váltogattam kettejük között.

Sokáig tartott, mert mind a ketten sokkalta ügyesebbek voltak, mint az előző versenyzők. Valamikor Dabi állt nyerésre, de amint ezt hittük, addigra már a vörös hajú ledöntötte. Így ment ez sokáig, a végére már fáradtabbak lettek, mint az elején. Kicsit meglepődtem, hogy Dabinak nehezére esik ezt megnyernie. A sápadt arcú, nevén Frank, ahogy Goth említette, szinte egyenlő erővel csapott le, amire a sebbhelyes védekezett, majd egy gyors rántással hátra csavarta a másik a vörös csuklóját. Diadalomittasan a földre döntötte, és mire az ellentámadásra vártunk, addigra már vége lett a meccsnek.
A tömegben hangos üdvrialgás keletkezett, mire Toga kiáltozva felpattant a helyéről, kezével engem is magával rántva. Kiáltani nem tudtam, de lelkesen bólogattam, mint egy kiskutya, gazdájára várva.
Lent a téren, Dabi kezét nyújtva segített a vörhenyesnek felállni. Tekintetével a közönséget pásztázta, még integetett is nekik. A piros öltönyös férfi arcmimikájából kiindulva gratulált a nyertesnek, vállon veregette, majd győztes érdemeként felemelte csuklóját.

Miután a versengésnek vége lett, a tömeg már elkezdett párologni. Csak néhány ember volt szétszéledve, a versenyzők családtagjai és barátai vártak türelmesen a versenytársukra, amint mi is vártunk Togával Dabira, Goth és Vanda pedig Frankra. Nem soká meg is érkeztek. Egymással dumáltak valami fontos ügyet tárgyalva, mire észrevettek minket.

-Milyen voltam? -lépett hozzánk közel a sápadt arcú, viszonylag Vandához fordulva, valószínűleg neki címezve szavait.

-Kikaptál -válaszolta rá Vanda - De egész jól játszottál, ahhoz képest, hogy mennyire szerencsétlen vagy.

-Azért annyira nem voltam rossz -szabadkozott.

Dabi fáradtan osont oda mellénk, szinte némán. Türkiz szemei most egy árnyalattal fakóbbak voltak az átlagosnál, biztos a fáradtságtól, gomdoltam.

-Oh. Veled még nem találkoztam -vett észre a férfi - Frank vagyok - mosolygott.

-Ann -válaszoltam egy halvány mosoly kíséretében. Vörös haja félig az arcába lógott, amit meg is igazított az ujjával. Olyan késői huszas éveiben járhatott, egyetemistának már nehezen tudnám elképzelni. Sötétkék kabátot viselt, lenge farmergatyával. Talán csak pár éve dolgozik, szürke, táskás szemei elárulták fáradtságát és álmosságát, amit a munka okoz. Íriszei sötétek voltak, s mintha hunyorogna, úgy nézett mindannyiónkra.

-Vanda, légyszi odaadod a szemüvegem? -kérdezte, s mint egy varázsütésre Vanda tenyerében termett az említett tárgy. Furcsálva néztem a lányra, s most értettem meg mire gondolt, mikor a mellékhelyiségben társalogtunk.

Frank megköszönte, majd felvette fekete keretes szemüvegét. Valahogy sokkal jobban nézett ki így, mint anélkül. Most már teljes volt az arca. Mint minden szemüveges embernek, mikor elfelejti hordani, olyan üres lesz az arca. Tehát szemüveggel jobban nézünk ki, mint anélkül.

-Nem értem, hogy ti szemüvegesek, hogy tudtok ilyet hordani szinte MINDEN NAP -szólalt meg Goth lekezelően.

Frank dühösen leteremtette: -Baszki, én csak látni próbálok - törölte meg keretes szemüvege lencséit.

-Hordhatnál kontaklencséket is -ajánlotta.

-Bocs, de nincs kedvem a szemeimben turkálni -az undor különböző árnyalatai jelentek meg a tekintetében - Ezek sosem fogják megérteni kínzó fájdalmunkat! -drámaian az égbe meredt, majd vele egyetértően bólintottam. Lelkesen odatartotta látókörömbe fehér tenyerét, mire lepacsiztunk egymással -Hah! Sosem fogják megérteni! - a körülöttünk lévők némán minket figyeltek, s azt gondolták ez is amolyan ,,szemüveges dolog" amit csak mi értünk.

Ezután Goth-éktól elbúcsúztunk, akik a kijárat felé vették útjukat, míg mi a lift felé. Meglepő módon Dabiék nem szívták egymás vérét, mivel ahhoz már túl fáradtak voltak, hogy bármilyen sértő szót is egymásnak vágjanak. Már az álmosság kerülgetett, mikor besétáltunk a liftbe, majd megnyomtuk a legkisebb gombot. Az ajtó bezárult, mi pedig Togával és Dabival vártuk, hogy felérjünk, beleeshessünk az ágyikónkba, hogy aztán végre elnyomjon minket a csendes, ámde fárasztó álom.

Ez is megvolt. Végre vége. Nem kell többet tanulni. Már csak azért járunk be az iskolába, hogy ott legyünk. De már lélekben a nyár édes ízét nyalogatjuk.
Sok sikert annak, akinek még tanulnia kell, Sok Kitartást Mindenkinek!
Ne feledjétek: VAKÁCIÓ!!!😊😊👌🏻

Igen, jól láttátok azt a remekművet. Igen, az egy paródia.
Olvassatok Dabi x Everybody-t!!!!!❤️❤️❤️