Hatáskör [Dabi x Reader]

15.

-Sikerült? -kérdezte.

-Igen. Nem volt nagy dolog -leggyintettem. Igazából az elején nagyon be voltam tojva.

Twice elkísért a rozoga lifthez, majd mind a ketten felszálltunk a sötét dobozba. Előtte megint imátkoztam, nehogy bent ragadjunk. Semmi kedvem nem volt ott tölteni az éjszakámat. Főleg, hogy azt sem tudtam, milyen napszakban lehetünk-e egyáltalán. Míg aludtam Fay Kisasszonynál teljesen elvesztettem az időérzékemet. Talán délután lehetett, de nem tudtam biztosra. Azt is eltudtam volna képzelni, hogy éjfél van. Talán igaz a mondás, hogy a föld alatt teljesen más az élet, mint fent az égbolt alatt.

-A kutyád... Hogy van? -érdeklődte meg Dobos állapotát. Olyan sok minden történt, hogy el is felejtettem szegény atlaszi hegyikutyámat. Remélem sokáig elég lesz neki az a kutyakaja, amit kitettem neki. Végülis kibírta azt az öt napot nélkülem.

-Egész jól viselte távollétemet.

-Egyszer, valamikor meglátogathatom? -lelkesült fel.

-Ó. Igen -mosolyogtam. Legalább Twice értékeli a kutyák jelentőségét, nem úgy, mint Dabi - Persze, valamikor elmehetünk meglátogatni.

-Az tök jó -bólintott - Ann, a fiúkkal ezután rendezünk egy Pókerpartit. Toga is ott lesz. Eljössz?

-Hát nem is tudom. Annyira nem vagyok benne jó.

-Addig játszuk, amíg ki nem esik mindenki és nem lesz egy győztes. Egyébként mi nem pénzben játszunk, hanem gombokkal -említette.

-Gombokkal? -furcsáltam. Az ilyet nem zsetonokkal és más pénzes dolgokkal játszák?

-Csórók vagyunk -magyarázta. Egy halvány mosoly kúszott az arcomra.

Kinyílt az ajtó. Kiléptünk rajta, majd Toga szobájába vettem az irányt.

-Akkor jösz? -kérdezte még utoljára.

-Megnézem. Egészkor igaz? -bólintott, aztán befordult az ellenkező irányba.

Innen már megtalálom. Kinyitottam az ismerős ajtót. Toga nem volt bent. Vajon hol lehet? A sarokban lévő fiókos szekrényre tévedt tekintetem. A telefonomért nyúltam, majd leültem az ágyra. Nagy lélegzetet vettem, s bekapcsoltam. Nagy csalódottságomra alig volt 5%-on. Legugolva a túratáskámért nyúltam, amit alig használtam egyszer-kétszer életemben. Megkerestem a benne lévő fekete töltőmet, amit a zsák alján találtam meg. A szekrény melletti vezetékbe dugtam bele, majd csatlakoztattam a telefonomhoz. Felvillant a képernyő fénye. A háttérképem kiszámíthatóan Dobos volt, ahogy a fűben hasra feküdt. Mint mondták a többiek, furcsa módon nem volt képernyőzáram. Így simán nézhettem legálisan a saját mobilomat.
Az értesítések felvillogtak a képernyőn, alig láttam ki belőlle. Hét nem fogadott hívás. Mind egy ,,Kana" nevezetű embertől. Üzeneteket is kaptam tőle, amolyan ,,Mikor találkozunk?" meg társai. Ahogy felfelé görgettem az üzeneteket, láttam, hogy egész jóban voltunk. Talán ő volt a legjobb barátnőm. Ki tudja? Egy kicsit nyugtalanított ez a találka dolog. Ha Toga visszajön, megtárgyalom vele a dolgokat. Addigra is letettem a mobilomat tölteni, mert pár perc múlva egész lesz, ezek meg elkezdik a játékot.
Mint gondoltam tényleg ott voltak már egész előtt, egy nagy asztalt kreáltak a kicsikből. Székeikkel körbeülték az asztalt. Olyan tizen lehettek. Toga is köztük volt, Twice-al az oldalán. Toga intett, hogy üljek le a mellette lévő helyre, mert foglalt nekem helyet. Hálásan leültem közéjük. Tekintetemet a társaságon lebegtettem, szemeimmel egy személyt kerestem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy az a bunkó nincs itt. Pedig szívesen megnéztem volna, ahogy kikap.