ÁLOM

Álom#7

ÁLOM#7

A Derion bárt már messziről is könnyen észrevehető volt. Hatalmas vibráló neon reklám jelezte hogy itt a fülledt erotika és a rock and roll az úr. Egy gagyi de annál retróbb érzést nyújtó "rúgó" női láb led sorokból készített táblája a bejárat fölött volt elhelyezve. Attól jobbra egy vibráló "erion bár" felírat volt látható. ("D" betű évekkel ez elött kiéget de Laurence sajnálta a pénzt a javítattásra) A pince klubhoz vezető lejárat pontosan 12 kopott kicsit töredezett beton lépcsőből állt. Mindig azon viccelődtünk,hogy ami le fele 12 az felfele 24. Ha nem így volt az a buli nem is sikerült igazán jóra. A bár különlegességét egy dimenziós mágia adta. A derionba jegyet vásárlók egy alternatív síkon szórakozhattak,a lakók és más emberek zavarása nélkül. Az úgy nevezett "timepass" jegyet váltók még azt is megválaszthatták melyik évtizedben szeretnének bulizni. Természetesen a 1970-s évekig bezárólag. Laurence úgy vélte akkoriban született meg a rock zene mindig hozzátéve -Vagy hatvan..valahányban. Eközben a jobbkeze mutató ujját mindig a magasba emelte mintha mérhetettlen bölcseletett osztana éppen meg velünk és ezt ezzen figyelem felhívó mozdulattal kívánta nyomatékosítani. Leparkoltam az útpatkával párhuzamosan,majd kiszáltam a kocsiból és Sophinak is segítettem kiszálni a lucskos vizes járdán nem szerettem volna,hogy elcsússzon. Amint le értünk a lépcsőn, kétt hatalmas ork állta utunkat. Két és fél méter magassak voltak, hattalmas kb 15cm hosszú vastag szemfog lógott ki széles pofájukból. A bőrük zöldes-barna színű. Testépítőket megszégyenítő biccepszek és mellizom már csak hab volt a tortán. Az arckifejezésükről virított,hogy az intelligenciájuk..nos hogy is mondjam...hagyott némi kivánnivalót magaután. -Táskát! Dörrent a rekedt, mélyhang. -Kérni meg majd én fogok,nem? Morogtam miközben nyitott táskámat mutattam az egyiknek. Lapát méretű tenyerét a fejemre tette. Éreztem ahogy a súlya szinte tolta össze a gerinc csigolyájim. -Ne magyarázz emberke. Dörmötte. Vörös szemeivel mélyen az enyémekbe nézett. Ahogy kicsitt össze szorította az ujjait úgy érezttem szét roppantja a koponyám. -Kell a balhé? Kérdete. Erre mindketten nevettni kezdtek. Talán ha most egyedül lettem volna és jobb kedvemve kapott volna el akkor nem így döntök. De nem voltam egyedül és csak ő válassztott el attól az italtól amibe az elmúlt napok fáradalmait és stresszét oldani kívántam. Egy jólirányzott jobbegyenessel úgy vágtam álba,mint egy profi ökölvívó.Hallani lehetett a szilánkokra törő álkapocs husos reccsenő hangját. At orc úgy csapódott eszméletlenűl a földre mint egy eldölő zsák krumpli. Sophie tágra nyílt, ilyedt zöld szemei jelezték, talán nem ez volt a legjobb döntés. A másik orc torkából igazi gyomorból jövő üvőltés törtki. -MEGÖLLEEK!! már csapott is felém a pöröly öklével. Épphogy eltudtam hajolni az ütése elöl. Éreztem ahogy az adrenalin telepumpálja a testem minden izmát. Ha ez a dög eltalál minimum korház lesz a vége. Szerencsére kifejezetten lomha egy jószág. Legalábbis a démon vérszerződéssel megkapott képeségeimhez viszonyítva, az. Neki is bemostam egyett de sajnos ez nem sikerült annyira hatásosan. Az ork elkapta a kezem és neki vágott a másfélméterre lévő téglafalnak. Hallani letett ahogy az összes levegő kiszalad a tüdőmből amit a falnak csapódok. Dübögött a talpa alatt a talaj amint futva közeledett felém. Éreztem most komolyan megakar ölni ez a korlátolt barom. Felpattantam és amilyen erősen tudtam combon rúgtam hátha megérzi és lassul egy kicsit a mozgása. Az ork megrogyott egy pillanatra de már csapott is felém. Szerencsére luftot ütött . Kiléptem oldairányba és egy bal-jobb kombinációval képen találtam.
Az ork megrázta magát és üvöltve rám rohant. Láttam a hatalmas öklött ahogy hírtelen az egész látóteremet kitakarja. Mintha egy vonat ütött volna el. Zsibongott a fejem és szédültem. Sajnos nem volt időm összeszedni magam mert az ork megragadott és feltépett a földről.
Mint egy rongybabát úgy ráncigált miközben valamit üvöltve magyarázott. Érezttem a szájából ömlő nyershús szagát.
Ebben a pillanatban hallottam ahogy a klubb nehéz fém ajtaja kicsapódik.- ELÉG VOLT! üvöltött oda Laurence a klub tulaja. -Mi folyik itt!? -Főnök a kis ember bántotta Bjõrum. Mondta szemét lesütve mint egy bűnbánó rossz gyerek akit a szülei éppen megszídnak. - Az úr a törzsvendégem és személyes jó barátom ,L'hort! -Enged el szépen. - Bocsánat Mr Laurence! -Jól vagy Travis ? Kérdezte sírva Sophie. -Azt hittem megöl ez a barom.
-L'hort nem barom! Mondta az ork megsértődve . -Álljatok vissza a munkába! Mondta Laurence. A két ork szónélkül engedelmesen vissza állt az ajtó két oldalára. -Jól vagy Travis ?kérdezte a Phill. -Soha jobban.mondtam nyögve a fájdalomtól -Ha nem jössz kicsontozom az őreidett. Próbáltam nevetni. Ekkor vettem csak észre hogy csorog a vér a szétrepedt ajkamból. -Hogy tudod kiütni ez az emberke Bjõrum? Hallottam ahogy oda súgja az egyik ork a másiknak.
-Kussolj! Vágott vissza sértődötten a másik.
-Kerüljetek bejebb. Mondta Phill .
A kluba lépve a szokásos asztalunk felé vettük az irányt. A mattfekete falak és a vörös plafon megnyutatóan sötét gotikus hangulatott kölcsönöztek a helynek. Épp Marilyn Manson-tól Coma White című dala szólt. -Phill kérünk két dupla whisky-t.
-Jéggel?? Kérdezte viccelődve. -Ha lennél kedves Phill akkor kérnék Travis arcára egy kis jeget. Mondta Sophie vádlóan.
-Túlélem Sophie. -Csak néhány horzsolás. Mondtam hiteltelenűl macsón.
Felnéztem az asztalunk fölött kifüggesztett képkeretre amiben egy elsárgult láthatóan feléve szakított papíron egy szöveg volt olvasható. Származása és a sorok írójának kiléte ismeretlen volt. Phill állítja hogy egy régi kriptában találta. Nem tudom igaz-e avagy sem. Mindenesetre szeretem ezt a kis szöveget.
"Holtak erdelyének fagyot talaján
Menteltem az élet-halál mesgyéjére
Halott fáinka földre hull a tarka könnye
Puha takaróként fedte a kopár tájat
Szélbe kapva perdűrtek holtak sikolyára
Táncolva mint megannyi színes tündér
Oly fenségesen járták rítikus táncuk
Mint az áldozati kehelybe cseppenő vér"

Mindig felolvasom amikor itt vagyok. Van valami ebben ami nagyon megérint. Bár az egészet elolvashatnám.
-Parancsoljatok! Tette elénk a jeges poharakat Phill. Belekortyoltam egy kicsit.
Fel szisszentem annyira martam a szám.
-Ne sziszegj macsókám. Mondta Sophie.
-Orkokkal verekedni..csak neked lehet ennyi eszed. -Ha nem jött volna Phill,most kaprgathatnák a betonról az agyadat.
-Nem tudod hogy az ork nép a mai napig vassal vívja a háborúit? -Mit gondoltál mi lesz? -Sajnálom Sophie. -Nem tudom mi ütött belém. -Örülök hogy egyben vagy te lökött. Mondta egy megenyhülő mosoly kiséretében. Rendeltünk még néhány italt aztán haza indultunk. A kocsit muszáj voltam otthagyni. Nem félek az ittas vezetéstől viszont most nagyon felöntöttem a garatra......

(FOLYT.KÖV.)