ÁLOM

Álom:#18

Álom#18 (Chapter Sophie)

Miután bepakoltam minden szükséges holmit az útra, hívtam egy taxit, ami kivisz majd a reptérre. A szomszéd néni szerencsémre ismerte Bubust, így volt kire hagynom amíg távol leszek. "Ahh.. de nem szeretem a zsúfolt repteret. Ezért nagyon kapni fogsz te lökött ruszki!" Mindegy ,eleget bosszankodtam. Jobb lenne inkább mégegyszer átnézni a két fekete húzós bőröndöt, nehogy itt hagyjak valamit. Oroszország túl messze van ahhoz, hogy csak úgy haza ugorjak ha valami lemaradna.
-Bubus légy jó, és ne edd meg Margharet nénit!- kiáltottam vissza a nyitott ajtóból.
-Majd jövök! Légy jó macsek!-
Mondtam ,az egyébként már héderelő Bubusnak. Majd bekulcsoltam a bejárati ajtómat. Jobb szerettem lent megvárni a taxisokat. Mivel múltkor is baszott felcsengetni a sofőr. Én meg már össze-vissza telefonálgattam ,mint egy hülye, mondván nem jött meg a fuvar.
Az órát persze rögtön bekapcsolta ,amint megállt a ház előtt. Kétezerháromszáz forinttal kezdtem meg a fuvart. Ami a legszebb,hogy még neki állt fejebb. Na nem. Mégegyszer nem szivatnak így meg.
A ház előtt egy parkosított, padokkal és hatalmas zöld fákkal esztétikusan telepített rész terült el. Nagyon szerettem itt lenni szabadidőmben. Imádok fotózni, és itt mindig akadt valami, amit érdemes volt lencsevégre kapni. Ha először jár itt az ember biztos nem gondolná, hogy a parkon túl egy négyszer négysávos út húzódik. Annyira idilli kis közösség alakult ki az itt lakókból... A park túlsó felén a panelok árnyékában egy kis falu él a városban.
A tér közepén egy sellőt ábrázoló szökőkút áll. A sellő az egyik kezében egy könyvet tart, a másik kezében pedig egy igazgyönygyöt, ami legalább akkora, mint a fejem. A szobrot mind a négy oldaláról faragott pontyok fonják körül. Maga a lány pedig egy vízikígyó fején helyezkedett el.
Egyesek azt állítják, hogy a fej nem faragott szobor, hanem egy igazi vízikígyó hatalmas koponyája. Nem elképzelhetetlen, bár őszintén meglepne, ha igaz volna. Egy átlagos vízikígyó nagyjából másfél-két méterre nő meg. Édes vízben meg mégcsak nem is láttak ilyen fajt. Az itteni folyó márpedig édesvíz és a legveszélyesebb ami ebben a vízben él az az egyszerű, átlagos kis sikló. Ettől függetlenül
izgalmas városi legenda.
Valószínűleg a régi halászok építhették ezt a kutat. Ők meg messze híresek voltak a lóditásaikról. A szökőkúttól jobbra elhelyezkedő Bárka presszó népes vendégserege ,meg méginkább szerette magát ilyen történetekkel szórakoztatni. Magát a bárt is egy hajó roncsból építette át a tulajdonos. A teraszt is hajó padlóból építették. A székek pedig át alakított fahordókból készültek, az asztalok stílusosan hajókormánykeréknek lettek faragva. A teraszt, az utcától, néhány derékig érő oszlopon kifeszített sodort kötél választotta el. Szembe egy helyes kis virágos, egy cigaretta bolt ,és egy lakókocsiból kreált péksütemény bolt volt még. A szobor és a kocsma közt láthattunk egy kovácsoltvasból készült nagyméretű utcai órát. Nem is tudom... Talán a régi Angliát idézte fel bennem. Mindig az a Hasfelmetsző Jack sztori jutott eszembe róla ,amit tavaly olvastam egy régi regényben. Annyira elütött a környezettől, és még haszontalan is volt, hisz folyton késett.
Magamba szívtam utoljára az otthon illatát, majd beszálltam az időközben begördülő sárga taxiba.
-Jó napot kívánok! Köszöntöttem a taxim sofőrjét ,aki leginkább úgy festett, mint egy franciasapkás bulldog.
-Üdvözli Önt a Fővárosi Taxi Társaság!-
Mondta unott monoton hangon.
-A nevem James, én leszek a sofőrje a legmegbízhatóbb taxi társaságtól. Minőség, luxus és élvezet..blabla... Folytatta, közben ujjával köröket írt a levegőbe, mintha egy lemez pörögne éppen.
-Hová lesz a fuvar?
Kérdezte, miközben úgy igazította a visszapillantót, hogy lásson engem.
-A reptérre legyen kedves!
Válaszoltam hasonlóan kedélyesen.
******************************