ÁLOM

Álom:#16

Álom#16

A gólem szüntelenül és fáradhatattlanul támadott. Szerencsére hozzám képest egy lomha jószág volt. Én viszont egyre elkeseredettebb ,és egyre fáradtabb voltam. Éreztem, ahogy az izzadtság egyre inkább elborítja az arcomat s a testemet. Elég egy hibás lépés és máris boritékolhatom a végrendeletemet. A gólem csapkodva, üvöltve próbált egyetlen ütéssel a Halál Nagy Istene elé küldeni. Se a démoni énem, se a mágikus tőröm nem volt most segítségemre. Milyen szerencse, hogy anno kölyökként a fater ninjustura járatott. (Istenem de utáltam s most milyen hálás lehetek azért a tíz évért!)
-Öld már meg!!- Üvöltötte Andarel haragtól eltorzult arccal. Hangja rekedt és éles volt ,szinte éreztem, ahogy hasítja a levegőt.
-Madam Andarel, kérem ne zavarja a szórakozásunkat! - Szólt közbe Harasum. Közben kristály poharából kortyolt egy kevés bort. Gusztustalanul sznob hangsúlyt ütve meg.
A kis közjáték miatt egy pillantra lankadt a figyelmem. Ez pont elég volt a gólemnek arra, hogy megragadja a kezemet amiben a tőrömet tartottam. Próbáltam kirántani kezemet a szoritásából, de úgy fonta körbe a csuklóm, mint póknak a hálója az óvatlan áldozatát.
-Harasum! - Kiáltottam
-Miért teszed ezt velem!?
Harasum válasz helyett hangosan felnevetett. Fejét hátra döntve nevetett hangosan. Hegyes, vadmacskák fogaihoz hasonlatos fogai kivillantak a szájából.
Színpadiasan felpattant a székéből. Mintha csak gúnyolódott volna.
-Megállni!- Utasította a gólemet.
A szörnyeteg, mintha megsem hallotta volna magához rántott . Balkezével úgy súlytott le a fejemre, mint a pöröly.
Térdeim egy pillanatra meg is csuklottak az ütés erejétől. Szédültem ,forgott a szoba körülöttem. Szemeim csak homályos foltokat láttak. Éreztem a gólem bűzös lehelletét. Tudtam itt a vége a mesémnek. Bele sétáltam az alvilág fattyainak csapdájába. Feladtam. Nem volt több erőm. Karjaim égtek az izomláztól. Mintha tonnás súlyok lettek volna az ökleim. Orromon ,és számon csorgott a vérem. Nem kapok levegőt ,csak lihegve kapkodok érte. Távolinak tűnő hang szűrődött át a sípoló hangon ,ami kitöltötte a hallásom. Harasum nem volt elégedett a halálom eleven balladájával. Igazi műsort akart látni. Több szenvedést,vért és kétségbeesett artikulálatlan segèlykiáltások sokaságát.
A gólem újra s újra lesúlytott öklével rám.
Hallottam ,amint Andarel utasítja,hogy még, még had szendvedjen.
A karomnál felemelt és megrázott. Olyan voltam mint egy rongybaba. Úgy hajított félre, mintha használt koszos mosogató rongy lennék.
-Travis ,kerlek ne halj meg. Hallottam a fejemben Sophie hangját. Sírt és remegett a hangja a félelemtől.
-Travis állj fel kérlek!
-Ne halj meg. Ismételgette
-Ne..ne..nem megy.- Préseltem ki fogaim közt.Felkavarta a padlón lévő port az ajkamon kipréselt szó. Alig láthatóan, de legalább még lélegeztem. Úgy festhettem ,mint a viadalt vesztett kutyák ,akiket sorsukra hagynak a szorító koszos, vérborította padlóján. Vajon engem is dögkútba dobnak majd, mint a vágóhídi beteg állatokat? A gólem mellém lépett s lehajolt hozzám. Megszagolt, mint az éhes farkas az elejtett zsákmányát. Valószínűleg arra volt kíváncsi,hogy élek-e még. Nem volt erőm felnézni sem. Csak fújtatva fájdalomtól, nyüszögve fújtam a padlóra véremet.
-Küzdj Travis!-
Hallottam ismét Sophie hangját a fejemben. Tudtam,hogy csak az elmém játszik velem. Messze vagy tőlem kedves szerelmem. Bár veled lehetnék most. Ez előtt is tudtam,éreztem,hogy Sophie több mint egy fiatal csinos kolléga. Nem volt senkim csak ő. Csak benne bíztam. Bár ne csak most mertem volna bevallani magamnak. Akkora egy idióta vagyok. Amint ez realizálódott bennem akaratlan felnevettem. A gólem feltépett a földről és dühösen a falnak vágott. A levegő kiszökött a tüdőmből. Hallottam a testem hangos falnak csapódását ,de már nem éreztem fájdalmat. Nem éreztem semmit.
Olyan volt ,mintha már nem is az én testem lenne. Szemem sarkából láttam, ahogy felém tart a végzetem. Ismét megragadott, a nyakamnál fogva emelt a magasba. Másik kezében megláttam a tőrömet. Felém lendítette. A szívemre célozva szúrt felém. Égető bizsergés járta át a testem.
A mellkasomtól pár centire megragadtam a kezét. Ismerős érzés fogott el. Éreztem az erőt,az erőt mely az alvilág és a saját világom legjobb démonvadászává tett. Én voltam az egyetlen ,akinek mindkét világ ereje a testében élt. Sokan próbálták egyesíteni a két vér erejét, de mindet cafatokra szaggatta a dühöngő vér. Olyan volt ,mintha kívülről láttam volna magam. Mintha csak egy kamerán néztem volna az egészet. Kezemen vaskos éles karmok nőttek. Szemfogaim hegyesekké váltak ,mint a tigrisek fogai.
Szemem ismét vörösen izzott. Nővekvő izmaim szét szaggatták testemen ruháimat. Cafatokbam lógot rajtam minden textil.A denevérekéhez hasonló két szárnyam széttártam. Egyenként másfél-másfél méteres fesztávúak voltak. Testemen ősi törzsi harci minták jelentek meg. Egyetlen suhintással hasítottam ketté a gólem testétől a fejét. A szörnyeteg egy gusztustalan vérpacává változott.
Andarel felé fordultam. Karján széles vágáson csorgott a vére.Láttam ,amint pánikszerűen megidéz további tíz gólemet. Harasum arcáról eltűnt az a felsőbbrendű arrogancia. Tisztában volt az erőmmel. Tudta,hogy most még vele is képes lennék megküzdeni. Még maga az alvilág egyik legnagyobb királya sem kockáztatna meg egy összecsapást a két világ legveszélyesebb vadászával. Noha korán sem biztos,hogy tudnék végezni a Királlyal. Balga és arrogáns hiba lenne Őt alábecsülni. Andarel kiadta a parancsot. A gólemek teljes erővel támadtak rám. Mind egy-egy csapás volt nekem. Mint forró kés a vajon úgy haladtam át a gólemeken. Egy lépésre voltam tőlük mikor Harasum testőrei beözönlöttek az ajtókon.Eddig falnak láttam ,ám minden irányba volt egy-egy ajtó. Amíg én az őrökkel harcoltam ,Harasum menekülőre fogta, gyáván hátrahagyva Andarelt és Ednát. A bíbor páncélos őrök sorban hullottak ,ám nem oly könnyen mint a gólemek. A harcra kellett koncentrálnom. Az egyik megszúrta hátamat egy lándzsával. A lándzsa hegye egy ritka kristályból készült ,ami át tudja ütni még az én páncél vastagságú bőrömet is. Nem mardhatok sokáig ebben az alakomban ,mert elemészti az emberi énem s akkor én se leszek több, mint egy élőkre éhező démon. Az én erőm abból fakad, hogy az emberi vérem táplálja a démonit. Így tudtam mindig teljes erőmmel harcolni. Ám ennek megvan a veszélye. Az emberi vérem olyan volt számomra ,mint egy újra termelődő üzemanyag. Tökéletes szimbiózis volt ez. Veszélyes halálos, de tökéletes. Át kell törnöm az őrökön! De hogyan? Oly sokaság tör rám ,mintha tenger volna. Ha közéjük rontok akkor biztosan halálra szúrnak.Csöbörből vödörbe ,gondoltam. Ha itt maradok megölnek, ám ha áttörök akkor csak megölhetnek. Hmm...mennyivel jobb.
Kaszaboltam az őröket és közben szemmel kerestem a rést a pajzson. De nem hogy rés nem volt ezen a pajzson, hanem egyre szűkült a kör, még lassan agyon nem fog nyomni. Ekkor megláttam azt a kis szőrmökot aki a ruháimat adta nemrégiben. A tető egyik tartó gerendáján állt egy picike karddal a kezében ,ami inkább hatott késnek. Egy kört rajzolt vele a levegőbe majd ,mintha csak felém taszajtotta volna. Úgy éreztem ,mintha egy lasszó kötne gúsba. Nem mozdultak a kezeim. Szárnyaim testemhez simultak.
-Te aljas kis féreg!- kiáltottam.
Ám mire megfenyegethettem volna azzal, hogy kitépem a szívét, addigra egy dimenziós járatban találtam magam.
-Bocsásson meg a késedelemért Mr Travis!- Kiábálta, miközben fülei csapkodtak a menetszéltől.
-A megfelelő pillanatra vártam. Tudja nem akartam lebukni... -
Megszólalni sem tudtam a döbbenettől. Egy dolognak viszont örültem, végre újra emberi alakomban éreztem magam.
Egy szemvillanással később már egy dzsungel kellős közepén találtam magam.
-Mi a fene volt ez te mocskos kis szőrmók!
-Majdnem megölt az a gólem!
-Mégis miért nem akkor hoztál ki!?
-És különben is hol vagyunk, és ki vagy te?
Kiabáltam teljesen az iménti megmentőmmel.
- Sajnálom Mr Travis.- válaszolt.- Czicelka.
-Ha ott kihozom mind lebukunk és Ön sem hajtotta volna újra uralma alá az erejét.
- Gondolom sejtheti,hogy szüksége lesz még rá Mr Travis.- Folytatta
- Legyen üdvözölve a Hiulák dzsungelében ,a keleti királyság peremén.
Tárta szét karjait.
*******************