ÁLOM

Álom: #13

Tárgyalásunk hosszasan elhúzódott Harasum királlyal. Több lehetséges stratégiát beszéltünk át arra az esetre, ha mégis elkésnénk és a nekromanták át jutnának a világunkba. Nem sok esélyünk van egy olyan sereggel szemben harcolni, amely minden elesett társunkkal egyre hatalmasabb lesz. Mondhatni inkább esélytelennek tűnik a győzelem. -Úgy tűnik még a démon légiók sem lesznek igazán hatásosak Vadász uram! Mondta kimerülten Harasum király.
-Talán ha aludnánk rá egyett jó királyom. Későre jár már és a fáradt elme szűkké vált már. Mondtam fejem vakarva. Csak meredten néztem a hatalmas asztali térképet mintha azt remélném, valaki oda írta a helyes választ. -Hogy térhetnék nyugovóra mikor ily veszedelem fenyeget ? -Milyen uralkodó az ki királyságát veszni hagyná? Hangjából a kétségbeesés dühe hallatszott. -Még nem lángolnak a városok! -Még messze a valós veszély jó királyom. Mondtam miközben a kezemet a vállára tettem . Máskor nem engedtem volna meg magamnak olyan tiszteletlenséget minthogy a királyt kézzel megérintsem,de most oly régi barátként üdvözölt. Így azt gondoltam talán ez sem jelent gondot és talán még nyugtatóan is hathat. Harasum király rám emelte végtelen bölcs tekintetét, ám most inkább a félelem uralta mint a bölcsesség a megszokott elszántság. -Menj bátran Vadászom . Mondta alig hallhatóan dörmögve. -Talán igazad van abban,hogy megfáradt elme nem való a harcászat kimerítő tevékenységére.
********************
Másnap reggel madár csicsergésre ébredtem. Az ablakon beszűrődő napsugarakat halovány lilára festette a színes ablaküveg. Valaki kopogtatott a vaskos fából készült szoba ajtón.
-Takarítás! -Szabad jönnöm!? Kiáltott valaki az ajtó túlodaláról,egy fiatal leány hangja volt. -Pi-pillanat! Válaszoltam a ruháim után kapkodva. Persze tipikusan minden fele szétdobálva hevertek a padlón. A szolgáló vagy nem hallott vagy egyszerűen nem is érdekelte igazán a válaszom,benyitott a szobába . Gyorsan magamra kaptam egy vállfára akasztott csuhát. Úgy festettem benne mint egy keresztény pap aki elöző este szerzett magának némi gyónnivalót a helyi kocsmában. -Bocsánat! -Remélem nem zavartam meg az urat!-Nevetgélt miközben vadul rohanva törölgetett. Léptei aprók voltak és szaporák mintha folyamatosan egyhelyben tipegne. -Lili vagyok az ön szolgálója Mr Travis! Kuncogott szégyenlősen mint egy tinilány. Általában irritálónak tartom ha "pont" helyett nevetgéléssel zárja valaki a mondatát, és ez kora reggel hátványozottan irritálóan hatott számomra. - Lili, had kérdezzem meg,ha nem kérek takarítást, lesz olyan kedves és tavozik a szobámból? Mondtam a szükségesnél ingerültebb hangsúlyban. Lili kezében meg állt a tollseprű. Az egész lány megfagyott egy pillanatra. -Hát tudja mit Mr? Csattan fel felháborodottan. -Én ilyen mogorva pappal még nem találkoztam mint maga! - Egye meg a kosz Mr! Szinte kiviharzott sértetségében a szobából . Olyan volt mint egy sértett gyermek. -És még valami! Fordult vissza dühösen az ajtóból.
- Legközelebb mielött beinvitál egy hölgyet a szobájába kezdjen valamit a merevedésével,perverz disznó! Ezzel becsapta az ajtót maga mögött. -NEM IS HÍVTAM BE!!! Kiabáltam utána. Bár valószínűleg már nem hallotta. Végig néztem a csuhával fedett testem. Olyan lazán állt rajtam , hogy el sem tudnám képzelni hogyan láthatta volna ha merevedésem van. Nem is számít. Még az elöbbi történés hatása alatt voltam amikor ismételten kopogtattak az ajtómon. -Mit akarsz már megint!? Szóltam ingerülten. Azt hittem Lili lesz az.
Résnyire nyílt az ajtó. Én a vastag keretes fából készült rusztikus ágy mellett álltam.
-Jó,jó reggelt uram! Szólalt meg egy vékony bátortalan hang. -Szabad az úr? Kérdezte. -Jöjjön bátran! Válaszoltam. Az ajtó kinyílott. Egy kb 110-115 centiméter magas szőrmók állt ott ,kezében néhány ruha volt. Pici kis mancsaival alig érte át az össze hajtogatott kis kupacot. -Hova tehetem? Kérdezte mosolyogva. Hatalmas fekete szemeitől még inkább olyan házikedvencnek látszott. Olyan kis babusgatnivaló szőrmók pici lefittyenő fülecskékkel. A bundája hosszú és dús volt. A mellkasánál egy fehér folttal. -Tedd csak a székre bátran. -Harasum király várjan önt a déli toronyban. -Tudja hol találja ott a király tárgyaló termét? Közben le tette a ruhát a székemre. -Voltam már ott köszönöm. Válaszoltam. -Kérem jellezze,hogy tíz-tízenöt perc és ott vagyok.
-Természeten át adom az üzenetét jó uram. Hajolt meg illendően . -Tehetek még valamit az úrért? Nézett fel rám hatalmasnak tűntek a fekete szemei.
-Köszönöm,most nincs egyébre szükségem. Válaszoltam kicsit nevetve magamban az aranyos kis szolgálón.
-Kívánok csodás napot uram,engedelmével távoznék.-
Mondta s közben megint meghajolt nekem.
-Természetesen. -Nem kívánom feltartani. -Szép napot önnek kedves...
-Hogy szólíthatom? Kérdeztem. -Ciczelka vagyok úram, de szólítson ahogyan ön határoz. Válaszolt. -Köszönöm Ciczelka elmehet. Válaszoltam. Ezzel ő sarkon fordult és aprócska rózsaszín tappancsos lábait kapkodva a dolgára sietett.
Ekkor néztem meg milyen ruhákat küldettek. A vadász szettem volt. Bőrből készült koponyával motívummal mellkasán. A vállain láncokkal és tollakkal díszitett mellvért alá fekete csukjás felső.Fekete testhez simuló nadrág a térdein bőrrel erősítve. Egy ujjatlan szövetkesztyű . Egy hosszú szárú csizma kihegyesített fém orral szépen kidolgozott démon arcképekkel. Rejtő smink . A vastag bőrövem amin a két görbe tőröm már a tokjában lógott.
****************