ÁLOM

Álom#10

ÁLOM #10

Három napnyi feszitett tempójú kutyagolás után végre megpillantottuk a palotát. A hatalmas több méter magas vastag falakat, emberi koponyákból építették. Minden sarkán egy íjjász bástya állt. A falakat egy széles várárok szegélyezte,védve azt az esetleges betolakodóktól. A vérfolyó gyomorforgató bűzét elviselhetetlennek éreztem. Nem először járok itt, így készültem erre. A zsebemből elővettem a parfümbe áztatott selyem kendőm, majd az orrom elé tettem remélve,hogy ez majd tompítja a bűzt.
A kastély tetejét egy,csak az alvilágban fellelhető nemes fémből készítették. Jóformán törhetetlen cserepeket formáltak belőle majd a ragyogó lila fémet kötőmágiával erősìtették a csontgerendákhoz. A fémre vetülő napsugarak miatt az udvar egy lilás ködöshatású színezetet kapott. Állítólag a fémnek köszönhetően a vár harcosai erősebbek,gyorsabbak,íjjászai halálosan pontosak,és mágusainak ereje az átlagosnál négyszer jobb mágiahasználók voltak. A vár zord falain belül egy középkorra emlékeztető város élte mindennapjait. Kőböl épült kis fogadók,borbélyok,kovács műhelyek,polgári házak és bordélyok sora fogadta azon vándorokat kik itt kívántak megpihenni. Feltéve, ha azt a város őrsége is úgy ítélte meg. Ki bármilyen ártó szándékkal lépett a király városának falai közé az egészen hamar falidíszként végezte a vár falon. -Kik vagytok? Kiáltott ránk az egyik várőr. -Syholan vagyok a kísérő,a démon légiók Tizedese!
-Az ember itt Mr Travis D. Taylor, a király hivatta őt az élők világából! -Nyiss kaput ördögfattyú! -NYISSÁTOK A KAPÚT!! Ordított a nyurga alak. Két imp tekerni kezdte a kapu csigás emelőit . A hatalmas láncok hangosan csörögve,csattogva kezdték le engedni a nehéz szegecsekkel kivert kaput. A fekete bőrrel bevont vaskos,masszív kapu lassan nyílott. Ahogy ereszkedett lefelé a rá feszített hullák úgy imbolyogtak mintha csak egy morbid marionett előadást látnék. Karjaik és lábaik magatehetetlenül lengtek,csapódtak
ide-oda. A fejük úgy bukott előre-hátra mint a törött szárú zsenge virág feje. Felverte a száraz talaj porát a nehéz kapu.
Ekkor tudatosult bennem,hogy hamarosan egy nehéz beszélgetés vár.
-Fegyvert behozni tilos ember! Szólt rám egy szigorú hüllő képű lény , talpig lila fém páncélban. Közben vékony karmos ujjaival az áldozati tőrömre mutatott ami az oldalamon fityegett egy bőrtokban. -Ez nem fegyver csak egy... mondtam volna ám egy hajító dárda épp a fejem mellett süvített el. -A következővel a kapura szegezlek ember! Mondta hörögve egy másik "gyíkember". -Ne mondj nekik ellent ha élni akarsz Travis! Súgta füllembe Syholan. Kikapcsoltam a tokot majd át adtam a tőrt. -Kifele visszakapod ember.
Ha nem hivatalos ügyben jöttem volna nem adtam volna ki a kezemből a tőrömet. Ám inkább ez mint a kapun végezni. Egyébként is,túl jóképű vagyok elrettentő példának. "Fickó aki az alvilág legképzettebb harcosait próbálta megölni egy húszcentis tőrrel". Dicső halál de valahogy nem vágyom rá. -Kísérő! Szólalt meg az amelyik a kést elvette.
-Szólj fattyú! -A király jelenleg diplomáciai úton van. -Addig várnotok kell. -Mikor várható a vissza jötte? Kérdezte Syholan.
-Azt mi nem tudjuk. -Ám biztos vagyok abban,hogy a városban találtok valami kedvetekrevaló szórakozást.
-Madam Andarel bordélyát bátran merem ajánlani. -A főutcán balra be a kis utcába majd jobbra a sikátorból nyílik.
-Köszünjük a remek program ajánlót. Mondtam irónikusan. -Ma mulatunk Travis. Vigyorgott telipofából Syholan.
-De elötte irány a fogadó. -Féreg vérre és sörre szomjazom. Mondta közben olyat paskolt a hátamra,hogy majdnem orra buktam.