ÁLOM

Álom:#34

Álom:#34 (Chapter Sophie)

Távoli hangok szűrődtek át a tükörcellám falain túlról. Mély és nyúlós volt, mintha magát a poklot hallanám. Hiába próbáltam, nem tudtam kivenni, mit beszélnek, csak halovány foszlányokat hallottam a beszélgetésből. A másik hang talán egy nőé lehetett.
"Valahol hallottam már ezt nyúlós hangot" - hasított belém a felismerés. Gyűlölet járta át az egész testem. Ereimben felforrt a vér. Égetett a tettvágy, ám megmenekülésemre a remény halovány sugarát sem láttam. Egyetlen társam saját tükörképeim végtelenségének magánya most csupán.
"Mióta vagyok itt?" - kérdeztem magamtól. Talán nem is számít. Meg fogok halni. Nem tudom, mióta nem ittam már tiszta vizet sem. Fogva tartóm élvezettel nézi, amikor a túlélésem érdekében ezt a koszos, kénszagú löttyöt lefetyelem, akár a kutyák, könnyek között, megalázva . A legutóbbi étkezésem alkalmával azon nevetett gúnyosan, hogy emberi csecsemők megfőzött húsát voltam kénytelen megenni. A rohadék lelketlen démonok szándékosan a tányéromra tették a kis fejecskéjét is. Öklendeztem, sírtam,.
"Istenem, bocsásd meg nekem ezt a kegyetlenséget!" - fohászkodtam, mintha az én hibám, az én szívtelenségem lett volna a kicsi halála. Gyenge voltam és éhes. Muszáj volt valamit ennem. Istenem... Szörnyeteggé változtatnak... Reszkető testem felett kezdem teljesen elveszíteni a kontrollt. Nem bírom már tovább ezt a kínt. Tükrök, mindenhol istenverte tükrök! Torkom szakadtából üvöltenék, ám hang nem képes már elhagyni torkomat. Cserepes ajkaim felrepedtek a kiszáradástól. Még egy korty abból a posványos vízből? Inkább a halál, mint az állandó kín.

- Nyissák ki! - szűrődött be egy közeli hang. Az előbbi nőt véltem felfedezni benne. Közeledő lépteket hallottam a hátam mögött. Összeszorítottam az ajkaim és a szemem, úgy próbáltam visszafojtani a könnyeim. Mit akarnak tőlem? Mikor szűnik már meg ez az egész? Haza akarok menni, elfelejteni az egészet! Kérlek Istenem segíts rajtam, könyörgöm! Tudom sosem voltam jó keresztény de esküszöm, sajnálom, csak most az egyszer segít!

- Ne sírj, kedvesem! - szólított meg a női hang. Kezét a vállamra tette, amitől elsőnek megijedtem, ám most úgy érzem, kezd átjárni valami megmagyarázhatatlan nyugalom. - Nyisd ki a szemedet, Sophie! - mondta lágy, meleg hangon a nő.
Lassan nyitottam ki a szemem, elsőnek csak résnyire. A tükörfalakon egy vékony, barna hajú nő alakját pillantottam meg. Meleg barna szemei oly nyugalmat  és oly mérhetetlen bölcsességet sugároztak, mire szavakat sem találtam hirtelen. Mintha Buddha szemébe néztem volna, s megláttam volna a fényt.
- Sophie enned kell mert szükséged lesz az erődre és próbálj kicsit pihenni is! -Már csak pár napig kell kihúznod. -Tarts ki Sophie! Enned kell, mert szükséged lesz az erődre és próbálj kicsit pihenni is! Már csak pár napig kell kihúznod. Érted jövök és elviszlek Travishez. Csak egy dologra kérnélek még, kedvesem. Ne használd az erőd, bármit is tegyenek veled!
- Nem bírok enni - préseltem ki az ajkaim közt.
- Egyszer már megetted, s mégsem haltál bele. Ha nem eszel, akkor biztos halál vár rád.
- Ha eszem, akkor is meghalok, itt, legbelül...- remegő ujjammal a szívemre mutattam.
- Túl kell élned, Sophie, nem magad miatt, a világunk miatt. Volt egy álmom az éjszaka. Lidércek táncoltak a várfalakon. Az alvilág lángokban állt a Déli Királyságtól az északi erdőkig. A fájdalmas halálhörgések sokaságától remegett a föld. Egy sötét pap tűnt fel a horizonton, áldást szórva a szenvedőkre. Kétfejű halott holló sereg lakomázott a holtak húsából. A pap jöttére mind szétszéledtek. Végtelen seregletük eltakarta a felhőket is. A kezében egy fekete nyelű varázsbotot tartott, aminek a tetején az Ezer Csápú Isten jelképe volt aranyból megmintázva. A rúnák lilán izzottak...Tudod, mit jelent ez, kicsi lány? Honnan is tudhatnád, kedvesem. A háború már közeleg. A fivérek hamarosan egymás vérét ontják. Csak az istenek kiválasztottja képes ezt megakadályozni. A férfi téged keresett. Te kellesz nekik, Sophie. Ha a rend kiválaszt, az nagyobb megtiszteltetés mindennél, amit el tudsz képzelni. A rend akarata szent!